Kultúra

Tíz ikonikus dal a tíz éve meghalt Amy Winehouse karrierjéből

SHAUN CURRY / AFP
SHAUN CURRY / AFP
2011. július 23-án londoni otthonában holtan találták Amy Winehouse-t. Halálának oka alkoholmérgezés volt – ekkor már évek óta tartott küzdelme a függőségeivel. A tragédia önmagában is megrázta a zenészközösséget és a rajongókat, a sokkot csak fokozta az a kísérteties tény, hogy halálával Winehouse a huszonhetedik életévükben elhunyt zenészek hírhedt körébe, a 27-esek Klubjába csatlakozott. Winehouse-ról azóta készült egy remek, Oscar-díjas doku, és éppen ma, halála évfordulóján debütál a BBC2-n még egy, ez utóbbiban már, most először, édesanyja is mesél lányáról. Amy Winehouse minden idők egyik legsikeresebb brit női előadója, ezért aztán hajlamosak vagyunk munkásságát jóval nagyobbnak hinni, mint amekkora: rövid karrierje során valójában mindössze két lemezt jelentetett meg, a 2003-as Frank, a 2006-os Back to Black, és egy, a kiadatlan szerzeményeiből és feldolgozásaiból összeállított posztumusz lemez mindaz, ami Winehouse után maradt. Ezekből válogattunk.

1. Stronger Than Me

Nem nagyon lehet mással kezdeni egy efféle válogatást, mint azzal a dallal, amivel az előadó, akiről szó van, debütált a nagyközönség előtt. Amy Winehouse karrierjében ez a dal az iszonyú éles, pikírt Stronger Than Me, ami olyan kegyetlenül osztotta ki a „ladyboy” néven nevezett anyámasszonykatonája férfiakat, hogy azt öröm volt nézni. A hisztis, szubmisszív, gyenge férfi később is kedvelt témája lett, amiről hasonlóan direkten énekelt további dalaiban is, de hát ezen nincs meglepődni való: ő igazán szólt jó előre. A dal egyébként nem lett elsöprő siker, a top 100-as brit kislemezlista 71. helyéig jutott, szakmailag viszont jóval sikeresebb lett, Ivor Novello-díjjal ismerték el, mondván, ez lett a 2004-es év „legjobb kortárs dala zeneileg és szövegileg”.

2. Fuck Me Pumps

Miután a Stronger Than Me-vel beszólt a férfiak egy csoportjának, az egyenlőség jegyében folytatta mindezt nőtársaival, pontosabban a nőtársadalom aranyásó néven ismert szegletével: a futballistafeleségekről és egyéb, gazdag férfiakra vadászó nőkről énekel, akik kikérik maguknak a negatív jelzőket, miközben saját maguk vonulnak mások birtokába, a videoklipben felvonultatott kislányok révén pedig azt is sejteti, hogy milyen káros üzenet mindez a következő nőgenerációknak. Hogy eljuttassa üzenetét, Winehouse a botrányossághoz nyúlt, ami a címet illeti, ami nagyjából úgy fordítható „Dugj-Meg-Tűsarkú”: a „fuck” szót ráadásul előtte nemigen használta női popelőadó dalcímben. Azt viszont már producerei nem engedték Amynek, hogy elvágja a dal lehetőségeit a rádiós játszásoktól, így a dalszövegben csak „F – me Pumps”-t énekel, gyakorlatilag kisípolva saját magát. Mindez fülbe mászva, Winehouse szokásos énekesi bravúrjaival.

3. Back to Black

Az abszolút mega-Winehouse-slágerek mega-Winehouse-slágere sem maradhat ki listánkról, amelynek érdekessége, hogy azzal együtt lett megasikeres, hogy szinte csurog a dalból a fájdalom. Félrement kapcsolatok és megkésett, szükségszerű, mégis kibírhatatlan szakítások kísérőszerzeménye lett a dal szinte azonnal, és azóta is megmaradt ebben a szerepben. Winehouse, ugye, nemcsak énekes volt, hanem dalszerző-dalszövegíró-énekes, dalaiba pedig sosem félt beleírni saját magát és élményeit. Ebben a dalban ex-férjéről, Blake Fielder-Civilről, és drogokban elázott, széteső kapcsolatukról énekelt.

4. You Know I’m No Good’

Ha a Back to Blackre azt mondjuk, a szakítós dalok egyik legfájdalmasabbika, akkor álljon itt a magány és önutálat szerzeménye is, szintén az exférj ihletésében. Nem ez a legnagyobb sláger, de esélyesen a legjobb Winehouse-dal, melynek a szerző önpusztítása és korai halála további rétegeket adott.

5. Rehab

Újabb leg: a legsikeresebb dal, a legnagyobb sláger, amit még azok is ismernek, akik alapesetben nincsenek közeli kapcsolatban Winehouse munkásságával. A Rehab beszólás a magánéletben turkáló nyilvánosságnak, és a felé támasztott elvárásoknak, ám utólag, Winehouse halála után ez a dal is kísérteties, keserédes színezetet kapott – hiszen lehetetlen nem gondolkodni el azon, vajon segíthetett volna-e Amyn, ha elmegy arra a bizonyos rehabra.

6. Love is a Losing Game

Újabb terápiásan őszinte, kitárulkozó dal depresszív hangvételben, a balladák és a soulslágerek szerelemgyerekeként.

7. Valerie

Amy Winehouse slágereinek újabb dobogós darabja a Valerie – pedig valójában ez nem is saját szerzemény, a Zutons nevű indie zenekar írta, Winehouse Mark Ronsonnal készített belőle feldolgozást, ami aztán sikeresebb lett, mint az eredeti – nyilván, ilyen névvel a mikrofon mögött. A legrádióbarátabb Winehouse-dal, ami az addigi, eleve is erős státuszából az abszolút csúcsra röpítette Winehouse-t.

8. Wake Up Alone

Ez a dal is a Blake Fielder-Civillel kötött, két éven át tartó házasságról mesél. Winehouse a válás idején úgy fogalmazott: „az egész házasság a közös drogozáson alapult”, aminek hullámvasútszerű élményei és kölcsönös függőségei ebben a dalban is visszaköszönnek. Winehouse 2009-ben már el is vált a férfitől.

9. Our Day Will Come

A cikk elején említett posztumusz gyűjteményes album egyik nagysikerű dala, egy klasszikus R&B szerzemény a ’60-as évekből, mely már születésekor is vezette a Billboard listáját a Ruby & The Romantics előadásában, Winehouse pedig már 2003-ban felvette belőle a saját verzióját, amit a bemutatkozó lemezére szánt. Oda végül nem került fel, a Lioness: Hidden Treasures című posztumusz lemezről viszont nem hagyhatták le, így végül teljesült Winehouse vágya, hogy a nyilvánosság elé kerüljön a dal. Még videoklipet is vágtak hozzá archív felvételekből.

10. Body and Soul

Ez a dal a legutolsó, amit Winehouse valaha stúdióban rögzített, és ha már így kellett alakulnia, ennél jobb dal nem is lehetett volna az utolsó: a Body and Soult ugyanis a legendás Tony Bennett-tel vette fel duettben, aki Winehouse abszolút kedvenc előadója volt a világon. A dalt 2011. szeptember 14-én adták ki: ez lett volna Amy Winehouse huszonnyolcadik születésnapja – a dal bevételeit pedig az Amy Winehouse Alapítvány kapta meg.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik