A Svéd Akadémia a díjazottakkal kapcsolatos dokumentumokat 50 évre titkosítja, az Alekszandr Szolzsenyicinnel kapcsolatos dokumentumokat most hozták nyilvánosságra.
Az irodalmi Nobel-díj zsűrije tartott attól, hogy ha Alekszandr Szolzsenyicinnek ítélik oda a díjat, annak súlyos következményei lehetnek a másként gondolkodó szovjet író és felesége, Natalja számára – idézi fel az MTI.
Vitáztak rajta
Artur Lundkvist, az akadémia tagja úgy vélte, rendkívül nehéz megítélni, hogy a díj árt vagy használ Szolzsenyicinnek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy „a díj jogosan vagy anélkül a Szovjetunió elleni demonstrációt jelentheti, a Nobel-díj azonban nem válhat a különböző politikai érdekek csataterévé”. 1958-ban Borisz Paszternaknak kapta az irodalmi Nobel-díjat a Doktor Zsivágó megjelenése után: Paszternak elfogadta, de később a szovjet hatóságok kikényszerítették, hogy mondjon le róla.
Ezek után 1965-ben a díjat Mihail Solohov, a szovjet vezetés számára elfogadható író kapta. Henry Olsson, az akadémia egy másik tagja így érvelt: „éppen azért, mert 1965-ben a sztálinista Solohovnak adtuk a díjat, a pártatlanság megköveteli, hogy egy rendszerkritikusabb kommunistának, például Szolzsenyicinnek is odaadhassuk”. Lundkvist úgy vélte, hogy szerinte Szolzsenyicin könyveinek művészi értékét „általában figyelmen kívül hagyták”, azzal érvelve, hogy írásai „meglehetősen egyszerűnek és érdektelennek tűnnek” más 20. századi regényekkel összehasonlítva.
Olsson ezzel szemben azt állította, hogy Szolzsenyicin olyan emberi tudással, az empátia erejével és a művészi képesség olyan intenzitásával rendelkezik, amely rácáfol az ilyen véleményekre.
Csak később tudta átvenni
Szolzsenyicin végül csak évekkel később, 1974-ben, a Szovjetunióból történt száműzetése után vette át a díjat, mivel 1970-ben még attól tartott, hogy ha Stockholmba utazik, megfosztják szovjet állampolgárságától és nem engedik haza. A dokumentumok szerint az akadémia azt javasolta, hogy a moszkvai svéd nagykövetségen vegye át a díjat, de az írót felbőszítette egy zárt körű díjátadó ötlete.
Egy másik terv szerint a Svéd Akadémia titkára, Karl Ragnar Gierow vitte volna el az írónak a díjat Moszkvába, de nem kapott vízumot, ezért az író egy nyílt levélben arra kérte a Svéd Akadémiát, hogy „határozatlan időre tartsa magánál a Nobel-díjat”. A díjátadóra írott beszédét azonban sikerült kijuttatnia az országból, és az előadás 1972 augusztusában meg is jelent a svéd és a nemzetközi sajtóban.
