Videó

Ady Endre: Az én menyasszonyom – elmondja Fluor Tomi

Az én menyasszonyom  

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, 
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban: 
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, 
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk: 
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: 
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: 
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget: 
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen: 
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett, 
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom: 
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, 
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve, 
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván: 
„Bűn és szenny az élet, 
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

A sorozat további részeit erre találja.

Legfrissebb videók
Olvasói sztorik