Ismeretlen Budapest-sorozatunkban nemrégiben már megemlékeztünk az ismeretlen pár szerelmét már közel kilenc évtizede megörökítő, a Rákospalotai Növényolajgyár árnyékában húzódó épületről – ettől ma csak néhány méternyire vezet az utunk, az egykori gyár az utca túlsó oldalán lévő bejáratához, hiszen a nyitott kapun belesve egy párját ritkító csodán akad meg a szemünk:
A Rákospalotai Növényolajgyár
Az első világháborúig olajos magvakat feldolgozó, gépzsírt, valamint repceolajat is előállító üzem egy tulajdonosváltás után már a Hutter és Flóra szappanokat, Flóra gyertyákat, Tisztaság mosóport, illetve margarint ontott magából, az 1948-as államosítás után pedig a korszakot meghatározó termékek hagyták el a kaput: így többek közt a Rapid gyorsmosópor (1955-), a Liga margarin (1958-), illetve a Tip tisztítószer (1958-).
Az épületeket 2006-ban ürítették ki teljesen, a tervek szerint egy új lakópark, a másfélezer lakást magába foglaló Szilas Városközpont valósult volna meg a helyén. A tervek persze azóta is a rajzasztalon üldögélnek, a környék képét pedig továbbra is uralja az 1946-ban elkészült, tizenhárom emeletnyi magasságba törő olajosmag-tároló siló, sőt, több műhely is működik az elmúlt évtizedeket túlélt téglaépületekben.
A nyolcvanas évek hajnalán gyártott Mercedes 14-13 alapjaira épült autó jó eséllyel egész életét a szegedi csapattal töltötte, mely 1976 végén alakult meg a városi sportcsarnokban, adása pedig eleinte egy igen kacifántos úton át, a Szegedi MTA Kutató Intézet átemelő állomása, valamint a szentesi televízióadó segítségével juthatott el Budapestre, ahonnan aztán központilag visszaosztották a jelet – épp oda, ahonnan az elindult.
A stúdió vezetői közül kiemelendő Bán János (1933-2014), aki 1956-ban a Magyar Rádiónál indította a karrierjét, de hamar a Magyar Televízióhoz igazolt. Tehetségét már pályája elején gazdasági műsorok egész sorával bizonyította – az úttörő Nyugat-Európa magyar szemmel című músorának angliai adását a BBC is átvette.
1969-ben az MTV első moszkvai tudósítójának nevezték ki, de egy súlyos autóbaleset után hazatért. Főmunkatársból segédszerkesztővé minősítették vissza, majd az akkor megszületett, 2003-ig futó A Hét műsorvezető kommentátora, illetve a Híradó első belpolitikai műsorvezetője lett. Mindig az igazság keresését tartotta szem előtt, néhány megjegyzéséért így időnként letiltották a képernyőről.
Pályáját később parlamenti tudósítóként folytatta, a nyolcvanas években pedig Hatvanhat című, 66 meghívott vendéget egy-egy politikussal vagy vezetővel szembeállító műsorával ért el óriási sikereket.
1988-ban, a Hatvanhat megszűnésével a szegedi stúdiót bízták rá. Vezetése alatt előtérbe kerültek a hír- és a pártpolitikusokat az országos problémák helyi vetületeiről beszámoló magazinműsorok, megszületett az ország első reggeli műsora, a Virradóra, sőt, riporteriskolát is indított a “máshol még el nem rontott” fiatalok számára.
Tíz év után aztán leköszönt a stúdió éléről. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti fokozatával tüntették ki, 2003-ban pedig aranytollas újságíróvá választotta a MÚOSZ. Élete utolsó évtizedében a Hatvani Városi Televízió első vezetőjeként, valamint a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karán való tanítással – diákok ezreivel ismertette meg a tömeg- és közéleti kommunikációt – töltötte. Nyolcvanegy évesen, 2014-ben hunyt el.
Ma már a szegedi stúdiónak sincs nyoma, hiszen az egykori regionális stúdiói (Pécs, Szeged, Debrecen, Sopron, Miskolc, Révfülöp) közül már csak a révfülöpi él – innen készül nyaranta a Balatoni nyár, a virágkorát a kilencvenes években élt szegedit pedig 2015. március 15-én sodorták el az újkori médiatörténelem viharai.
A közvetítőautó azonban ezt is túlélte, sőt, néhány héttel ezelőtt épp ide, Rákospalotára vetette a sors, egy augusztusban még aktív hirdetés szerint 750 ezer forintos irányáron várta új gazdáját.
Belül ugyan jó eséllyel már teljesen üres, az ajtón azonban még szerepel egy
feliratot viselő lámpa, sőt, a jármű továbbra is az 1912-1996 közt működött, majd a Michelin által bekebelezett Taurus gyumigyár megerősített abroncsain fut:
Reméljük, hogy a régi festés azért marad, ugyanis kimondottan szomorúak lennénk, ha egy ilyen látvány végleg eltűnne az utakról. A hirdetés szövege sajnos ennyire azért nem pedzegeti a nosztalgikus szálakat, de reméljük, hogy gondos gazdához kerül majd:
Merő véletlenségből az egykor az MTV-hez tartozó közvetítőautók egy másik, szomorú módon már az MTVA logóját és festését viselő darabja is épp gazdát keres – az 1982-ben gyártott jármű jelenleg egy veszprémi telepen, bruttó 1,84 millió forintos árcímkével várja a sorsa jobbra fordulását.
Szűkszavú leírása csak ennyit mond el róla:
Reméljük, hogy egyik sem végzi majd egy méhészet szerves részeként, vagy egy roncstelepen!
