Kultúra

Elvitte a világháború: az Astoria Szállóhoz tapadt divatáruház

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 09. 17. 14:00

A kék csempével borított modern ház története.
Korábban a témában:

Az egykor a város határát jelentő falak, valamint a mai Rákóczi út és Kiskörút találkozásánál állt Hatvani kapu 1808-as lebontása után Pest hirtelen fellélegzett, a következő évszázadban pedig elképesztő sebességű terjeszkedésbe kezdett.

A ma a város egyik nyüzsgő csomópontjának számító Astoria környékén is sorra követték egymást a lebilincselő történetek és épületek, így a fura saroktornyos Erényi-ház, a griffek által őrzött Unger-ház, vagy épp a Nemzeti Múzeum árnyékában megszületett alkimista palota, melyekről Ismeretlen Budapest címet viselő sorozatunkban (térképes nézet) már megemlékeztünk, most viszont a környék legkirívóbb épületét vesszük górcső alá.

A csodás Astoria Hotel tőszomszédságában álló, kék csempével borított épület már évtizedek óta próbál beolvadni a szomszédjai közé – sikertelenül. Az elmúlt tizenhét évben üresen állt, kilenc szintes (kétszintes pincével is rendelkező) épület többször is gazdát cserélt, belső terét pedig ezen idő alatt részben visszabontották. Most azonban láthatóan rendeződött a sorsa, hiszen kívül-belül felújították, sőt – amint az a néhány hete az épület tetején látható Loft Astoria feliratból már könnyedén kikövetkeztethető – a Villa International Zrt. (Bokor Péter) és a Studio Arkitekter megvalósult terveinek köszönhetően nemsokára újra lakók költöznek a jókora belmagassággal rendelkező harminc lakásba, melyek mérete 35 és 150 négyzetméter közt változik, a hetedik emeleten pedig egy 300 négyzetméteres penthouse is helyet kapott.

A projekt honlapja szerint minimum tizennyolc lakás már gazdára talált.

De mi ez az épület, és miért üt el ennyire a környék összes házától?

 

A mai Astoria Hotel területét is magában foglaló óriástelken a néhány lépésnyire álló Unger-házat is építtető család emeletes háza, istállója és fogadója állt. 1824-ben itt nyitott meg a Petőfi Sándort, valamint a festőművész Lotz Károlyt és Mednyánszky Lászlót is törzsvendégei közt tudó, egészen 1910-ig működő Zrínyi Kávéház, ami az utca másik oldalán álló Nemzeti Színház, valamint relatíve központi elhelyezkedése miatt hamar a kor értelmiségét, életművészeit és semmirekellőit egyaránt vonzó hellyé vált.

Az épület azonban a századforduló előtt röviddel feladta a harcot a fejlődés ellen: az ügyvédként, közgazdászként és a magyar szociológia úttörőjeként ismert dr. Kunz Jenő 1898-ban vásárolta meg a házat, helyén pedig még ugyanabban az évben egy Wagner János terveit dicsérő háromemeletes, eklektikus épület született meg, melynek földszintjére az eleinte csak férfiruhákat árusító, majd gyors terjeszkedés után a teljes divatpiacot lefedni próbáló Neumann M. Ruhaáruháza, felsőbb szintjeire pedig lakók egész sora költözött.

A hosszú épület bal oldali fele foglalta el a mai modern ház helyét

A szomszédos telkekről 1912-ben tűntek el a házak, hogy helyüket az Astoria Hotel (Hikisch Rezső és Ágoston Emil, 1912-1914) vegye át – ekkor alakították át a ma Múzeum körút 1/b.-ként ismert épületet is, így az eklektikus test elé egy szuper modern homlokzat került:

Az első emelet helyett azonban immár az épület jókora hányada a Neumann-féle áruház kezébe vándorolt, a felsőbb szinteken pedig irodák kaptak helyet.

Külön osztályt kaptak a gyászruhák és papi egyenruhák!

Az épület felsőbb szintjein olyan korszakos zsenik dolgoztak, mint a magyar animáció és grafikatörténet három csillaga, Macskássy Gyula (1912-1971), Halász János (John Halas, 1912-1995) és Kassowitz Félix (1907-1983).

Macskássy Gyula (1912-1971)

 

A magyar rajzfilm atyjaként emlegetett, egyedi stílusú rendező a második világháború befejezéséig Kassowitz Félixxel, Halász Jánossal és Szénássy Györggyel közösen készített animációs reklámfilmeket, illetve százával ontotta magából a reklámgrafikákat és plakátokat. 1950-ben a frissen induló magyar rajzfilmgyártás területére igazolt át, olyan klasszikusokat létrehozva, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951), vagy a Peti- (1961-1967) és Gusztáv-sorozat (1964-1966). Utolsó munkájaként társrendezőként még részt vett a Frakk, a macskák réme (1971-1985) első epizódjainak munkálataiban.

 

Kassowitz Félix (1907-1983)

 

A kora húszas éveit (1930-1932) Párizsban, karikaturistaként töltő Kassowitz rajzai pillanatok alatt utat találtak a francia lapokba, így hazatérve könnyen talált munkát, sőt, egy pillanat alatt a magyar avantgárd művészeti társaságok berkeiben találta magát. 1943-ban munkaszolgálatra vitték, majd deportálták. Hazatérve belépett a Komunista Pártba, és a Ludas Matyi, a Népszabadság, a Füles, valamint egy egész sornyi más lap hasábjain találkozhattak rajzaival az újságolvasók. Néhány év után azonban felismerte, hogy a rendszer nem épp tökéletes, az 1956-os forradalom után pedig visszaadta a pártkönyvét. Élete utolsó két évtizedében főként reklámplakátokat tervezett.

 

Halász János (Jon Halas, 1912-1995)

 

A tizenhat évesen plakátrajzolóvá, rajzfilmkészítővé, illetve grafikussá vált Halász művei 1929-ben már az Est-lapokban köszöntek vissza, egy egyéves párizsi út után pedig a modernizmus, illetve a reklámfilmek felé fordult. 1934-ben társalapítója volt a Macskássy és Kassowitz által alapított stúdiónak, 1936-ban azonban Angliába csábították, ahol számtalan színes rajzfilm mellett a Tájékoztatásügyi és Honvédelmi Minisztérium hatvan, 1939-1945 közt készült rövidfilmjének elkészítése fűződik a nevéhez. 1940-ben megalapította a Halas and Batchelor rajzfilmgyárat. Az ő nevéhez fűződik az első, egész estés angol animációs film (George Orwell Állatfarm című regényének 1954-es adaptációja), az első sztereó rajzfilm (A bagoly és a cica, 1953), illetve az első bábfilm (Szobor a hajó orrán, 1953) is. Tíz évig vezette a Nemzetközi Animációs Film Szövetséget (ASIFA), de díszelnöki pozícióját haláláig megtartotta. Munkásságát Winston Churchill is többször méltatta, sőt, II. Erzsébet 1972-ben lovaggá ütötte. Az európai Walt Disney 83 évesen, 1995-ben hunyt el.

Ők 1937-től egészen Budapest ostromáig ontották innen az alkotásaikat, ezen idő alatt a Neumann áruház pedig szép lassan Ködmön Ruházati Részvénytársasággá alakult.

Az ostrom során az épület ugyanakkor csúnyán megsérült, így azt felújítás helyett 1949-ben visszabontották, helyén pedig a Havas Endre által tervezett eredeti vasbetonszerkezet felhasználásával 1959-re megszületett a ma is látható, Cserba Dezső és Szmodits Kázmér tervei szerint épült – az 1956-os forradalom napjai után készített képeken még nem kék csempékkel díszített – irodaház:

Az épület az 1956-os harcok után, az első burkolatával

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján történt apró ráncfelvarrás során mai állapotába került épület előbb a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) irodaházaként működött, de később a MÉLYÉPTERV, illetve a Mezőgazdasági Épület- és Településfejlesztő Iroda is ide költözött.

1969-ben, Urbán Tamás fotóján – már csempékkel

Az épület végül az ezredfordulón vált teljesen üressé, kivéve persze a földszinten működő gyorséttermet. Hasznosítását számos alkalommal fontolgatták: 2013-ban 2,5 millió eurós (akkori árfolyamon közel 750 millió forintért) áron próbáltak megszabadulni tőle tulajdonosai, a hirdetésben jelezve, hogy az épület 2015 végéig érvényes jogerős szállodaépítési engedéllyel rendelkezik.

Új gazdája ezzel szemben inkább a loftok utóbbi években itthon is szépen bővülő piacát célozta meg, és minden jel arra mutat, hogy a Villa International által jegyzett projekt szép sikert ér el a piacon, Budapest pedig szegényebb lett egy rossz állapotú belvárosi ingatlannal. Az persze más kérdés, hogy a BUVÁTI-irodaház szép-e, de egy biztos: a loft projekt kihozta a meglévő épületből a legtöbbet.

Fotók: Fortepan/40094/Nagy Gyula, Fortepan/Madarász Géza, Fortepan/Urbán Tamás, Loft Astoria
vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.