Michael Stuhlbarg, Timothée Chalamet and Armie Hammer appear in <i>Call Me by Your Name</i> by Luca Guadagnino, an official selection of the Premieres program at the 2017 Sundance Film Festival. Courtesy of Sundance Institute.
Kultúra

Liliomtipró melegekről szól az év legszebb romantikus filmje

Muchichka László
24
Muchichka László, Becságh Dániel

2017. 09. 12. 10:56

1983-ban járunk Észak-Olaszországban. A 17 éves Elio (Timothée Chalamet) nyaralójukban múlatja az időt szüleivel, ahova professzor édesapjához (Michael Stuhlbarg) egy kollégája és barátja, Oliver (Armie Hammer) érkezik, hogy velük töltse a következő hat hetet. Elio és Oliver kezdetben teljes közönnyel viseltetik egymás iránt, de a toszkánai napsütés, a jó borok és a társasági együttléteket belengő túlfűtöttség szép lassan egy románcot indít el köztük. A már most Oscar-esélyesként emlegetett Szólíts a neveden a homoszexualitás helyett a szerelmet ünnepli.
Korábban a témában:

Nehéz túltenni magunkat azon a prekoncepción, hogy a homoszexualitást felvonultató alkotásokat csak a progresszió hátszele emeli be a fesztiválközegbe és a díjak közelébe, és noha erre idén már a Holdfény is rácáfolt, félő volt, hogy Luca Guadagnino a Vakító napfényben után ismét közhelyekre fogja pazarolni tehetségét. Itt azonban semmi ilyesmiről nincs szó, sőt, egy gyönyörű szerelmesfilmet láthattunk a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon.

Rögtön kellemes meglepetés, hogy Guadagnino nem próbál rátromfolni a témára újabban jellemző explicitségre (Viharsarok, Adéle élete), ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy kamerája szemérmesen elfordul az ágyjeleneteknél, hanem eleve nem is ez alkotása fókusza.

A Szólíts a neveden éppen az érzelmek elfojtottságáról, kimondhatatlanságáról szól. Szereplői sokszor maguk sem tudják szavakba önteni, nyíltan megvallani bimbózó szerelmüket, Elio számára kamaszkori szexuális ébredése eleve rengeteg tapogatózással jár. És ha ők maguk el is jutnak valahova, szembe kell nézniük azzal, hogy hiába a támogató családi környezet, a társadalmi környezet viszonylagos távolisága, ez mégiscsak egy tiltott kapcsolatnak minősül. De ez a feszültség mindössze belső: szintén üdítő látni egy olyan homoszexualitással foglalkozó filmet, amely hőseinek nem kell az őket körülvevő társadalom elutasítása ellen harcolni.

Call Me By Your Name / Szólíts a neveden

Olyan, mintha a rendező tudatosan nem is akarna a külvilág kegyetlenségével és otrombaságával foglalkozni, és függetlenül attól, hogy ez mennyire hiteles vagy reprezentatív, szereplőivel együtt minket is ebbe a nyár lakba menekít, távol a világ zajától, a kötelességektől és a rosszalló pillantásoktól. És igyekszik mindenféle szépséggel elvarázsolni: az észak-olaszországi tájak, az előszeretettel mutogatott félmeztelen-fürdőruhás testek, az autók, a nyári lak atmoszférájából áradó álmosító nyugalom közepette egyetlen disszonáns, faragatlan részletet nem találunk az összképen. De ezen a szépségen nem a Tom Ford-féle divattervezői esztétizálás érződik, hanem az a fajta érzékiség, amit az élet csodálata vált ki egy alkotóból. Guadagnino még azt is képes elérni, hogy egy férfi-nő és egy férfi-férfi szexjelenet egyaránt erotikus legyen, de mégis másféle érzéseket kommunikáljon.

Call Me By Your Name / Szólíts a neveden

És ugyanakkor mégis itt érezhető a legjobban, hogy ez a mű már végképp nem a homoszexualitásról, a Holdfény-féle identitáskeresésről, hanem arról a leírhatatlan, lírai csodáról szól, amit egy ilyen szerelem jelent. A Szólíts a neveden az elsőtől az utolsó percig ezekben a félig megfogalmazott, egy-egy pillanatig tartó és aztán elrebbenő érzésekben létezik, sokszor olyan révedezően és elkalandozóan, mintha egy az egyben Elio fejében járnánk. (És ehhez Timothée Chalamet hibátlan alakítása is nagyban hozzájárul.)

Ez számos alkalommal úgy csapódik le, hogy a jeleneteknek nincs egyértelmű funkciójuk, félúton, elvarratlanul csapja el őket a vágás, sőt, az utolsó fél órában mintha a film maga is küzdene azzal, hogy véget érjen. De valahogy mi is érezzük, hogy nem lehet ezt olyan hollywoodiasan, „egy nap el kellett válniuk, és többé nem látták egymást” módra lezárni, ha fészkelődve is ugyan, de a fájdalmat is éppoly aprólékosan és az elmondhatatlant elmondva kell megélnünk.

 Az André Aciman regénye alapján készült film annyira zsigeri, hogy úgy érzed, te is ott vagy az olasz promenádon, és csontod mélyéig hatol az első nyári tini szerelmi kalandod emléke. A Szólíts a nevedennek hangulata van, amit nem kis teljesítmény 132 percen keresztül tartani, úgy, hogy közben alig történik benne valami. Szerelmi felnövéstörténet ez, finom női-férfi és férfi-férfi érintésékkel, rengeteg intellektussal és egy csodálatos filmvégi monológgal, ami valószínűleg sokat idézett lesz majd. A film a Sundance óta csak kiváló értékeléseket kapott, a Rotten Tomatoes-on is 98%-on áll, ha begyűjt egy-két Oscar-jelölést, talán nálunk is bemutatják, nemcsak a CineFest közönsége előtt. Megérné.

Szólíts a neveden / Call Me By Your Name – színes, olasz-amerikai-francia-brazil romantikus film, 132 perc. Értékelés: 8,5/10

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

BERKELEY, CA - FEBRUARY 1: A "Make America Great Again'' hat is burnt on the UC Berkeley campus during a protest on February 1, 2017 in Berkeley, California. A speech by controversial Breitbart writer Milo Yiannopoulos, who was scheduled to speak at the university, was cancelled after protesters and police engaged in violent skirmishes.   Elijah Nouvelage/Getty Images/AFP
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.