Kultúra

Pacalért pornófilmet is kapni

TRIPPA, CICCIOLINA, TORGYÁNDOKTOR…,

avagy pacal a rendszerváltás után

 

A rendszerváltás hajnalán Kaposváron feltalálják a magyar–amerikai gasztronómiai kentaurt, amely

a pacalpörkölt és a hamburger fajkeveredéséből jött létre: ő a „pacalhambi”.

A Somogyi Hírlap 1989 áprilisában – miközben a szovjetek csapatok megkezdik a kivonulást – Utcán is ehető pacalpörkölt – Hambibolt nyílt Kaposváron címmel közöl írást:

„A kft ügyvezető igazgatója Budai János, a hambi feltalálója: – Egy gyorsan elkészülő, utcán is fogyasztható ételt akartam készíteni. Az alapötlet az volt: hogyan lehetne utcán is marhapörköltet vagy pacalt enni. A megoldás: ehető legyen a „tányér” is. Így született a hambi.” (Budai úr egyébként a sólethambit is feltalálta.)

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

A pacal egyenesen valuta lesz, olyan speciális fizetési eszköz, amivel az elérhetetlennek tűnő dolgok is megvehetők. Például egy igazi pornófilm.

Kecskeméten jegyzi fel a tárcista 1989 májusában: „Egyik barátom félrehívott az utcán egy lakatlan kapualjba és sűrűn pillantgatva jobbra-balra, a fülembe súgta, hogy van őneki egy ismerőse, akinek van videomagnója, és ráadásul

nemrég beszélt egy olyan emberrel, aki ismeri azt, akinek van egy Cicciolina-kazettája,

Fotó: Jeff Koons

de az ő ismerősének kerítésléceket kellene szerezni, minekutána az beszél azzal, akivel a Cicciolina-tulajdonos beszélt, és már csak néhány kiló pacalról lenne szó, aztán megnézzük a filmet. Megindult a konspiráció, de tüstént, az illegalitás klasszikus hagyományai szerint. Én nem nagyon tudtam követni az eseményeket, némileg összekeveredett bennem a kerítésléc a pacallal, sőt, ha jól emlékszem, bizonyos, kisebb mennyiségű pillanatragasztó is belekeveredett – mármint annak megszerzése – kultúrszomjunkba, de végre összejött minden. Elindulhattam Cicciolinát nézni egy borongós őszi éjszakán.”

Hogy Aranka betolja az olasz pacalkonzervet a mikróba, nos, ezt korántsem Parti Nagy szopta az ujjából,

valóban megérkezett hazánkba a talján trippakonzerv. Hozta a szabadság szele. A Heves Megyei Népújság szociálisan érzékeny hírlapírója 1990 januárjában valósággal fel van háborodva a méregdrága olasz pacalkonzerven (és az ugyancsak húzós árú holland gombakonzerven). De ez még hagyján. Az újságírónő él a gyanúperrel, miszerint: „Állítom, hogy az olasz pacalkonzerv az exportált jó magyartarka marha bendőjéből készült. Így kell ezt csinálni, eladni, aztán drága pénzért visszavásárolni.”

Láthatjuk: van ugyan pacal, de drága. De ne aggódjunk, a magyar leleményes nemzet, megoldja ezt is. Feltalálja az olcsó „hamis pacalt” – bürkéből. Íme, egy somogyi olvasó receptje 1990 szeptemberéből: „Évekkel ezelőtt találkoztam egy tehetséges kereskedőemberrel; megtanított egy nagyon finom ételre. Olcsó! S íze, mint a pacalé! Merem ajánlani, mert bárki elkészítheti. Nem sok minden kell hozzá. A fűszerek mellett csak harminc deka nyers sertésbőrke, meg frissen szedett – természetesen ellenőriztetett – gomba. A bőrkét – vagy, ahogy mifelénk mondják: a bürkét – sós vízben addig főzöm, amíg nem puhul meg annyira, hogy kicsi, apró csíkokra vághassam. Ezt aztán egy jó szalonnás pörkölt alaplén addig főzöm, amíg nem kezd kocsonyásodni. Ekkor jól megtisztított, apróra vágott gombával addig főzöm, amíg a gomba megpuhul. Egy kicsit hagyom egybeérni, aztán ismét felforralom. Tényleg olcsó étel, s bármilyen körítéssel tálalható. Szívem szerint jó tarhonyával kínálom. Vendégeim szerint még savanyúság sem kell hozzá.” (Persze, nem ez a világgasztronómia első és utolsó „hamis pacalja”. Hogy más példát most ne mondjunk, itt az örök Dumas „tojáspacalja” az 1860-as évek végéről: az író-séf szeletekre vágott vöröshagymát dob a vajba, de nem barnítja meg, hamar hozzákever fél kanál lisztet, egy nagy pohár tejszínt, sót, borsot, szerecsendiót, s mikor az egész picit besűrűsödött, beletesz szeletekre vágott kemény tojást, végül az egészet összemelegíti, anélkül, hogy felforralná.)

És – a rendszerváltás délibábos-katzenjammeres reggelén – vannak, akik már mindenhol pacalt látnak. 1991-et írunk.

Míg Antall József miniszterelnök a NATO központjába látogat, addig Czinege Kálmánné kisterenyei lakos a salgótarjáni Pécskő utcai húsboltba.

Utóbbi élményeiről levelet fogalmaz, melyet el is küld az Új Nógrád című lapnak. Az írásból kiderül: Czinegéné előtt a húsbolti sorban egy férfi állt, aki sehogyan sem tágított attól a tervétől, hogy ő pacalt kér. Nincs pacal, mondta neki az eladó többször is, egyre határozottabban, de a férfi folyamatosan a pult felé mutogatott, hogy de igen, ott van.

De amit ő pacalnak nézett, az történetesen egy felmosórongy volt.

Fotó: Thinkstock

A férfi mérgesen és pacaltalanul távozott.

A pacal a kis húsboltokból a nemzetközi nagypolitikába is bevonul: „Mindenkinek meg kell tanulnia magyarul, ha pacalkonzervet akar enni?” – háborodott fel 1992 tavaszán „dörgedelmes hangon” a szlovák parlamentben Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke. „Majd a továbbiakban kifejtette: az érsekújvári Novofruct egyik termékét magyar címkével ellátva értékesítette.” Hát nem felháborító? Mindez pár hónappal azelőtt történt, hogy Csehszlovákia békésen Csehországra és Szlovákiává hullott szét.

És hogy mi lett itthon a rendszerváltás után? Tiszta Amerika! Apróhirdetés 1995 nőnapján: „AMERIKAI PACAL nagy tételben, 200 Ft/kg, megrendelhető, helyben szállítással.” (Az Egyesült Államok a világ kevés olyan része közé tartozik, ahol nemigen fogyasztják a pacalt.)

A modernizáció útján nincs megállás. 1995: „Mikrohullámú sütőben is használatos dobozokba töltik a gyorsfagyasztott pacalt a tabi Puru Élelmiszeripari Bt-nél. A piaci igényeknek megfelelően hetente több ezer dobozzal gyártanak és értékesítenek.”

Egy új nemzedék jő, új álmokkal, új vágyakkal – és új gyomorral. Ábrahám Eszter 1995-ös publicisztikája így indul: „Nyaggatnak a gyerekeim. Meleg van, a vízparton nagy a tömeg. Megették már az aznapi jégkrémüket, túl vannak az első pohár üdítőn. Enni kérnek. Szerencsére nem kell nekik pacal-pörkölt. Jó lesz a hamburger is.”

Azért a régi gárda nem tűnik el egyik percről a másikra: a gyomorrajongók egy kis csapata látogatja meg zárás után a szarvasi Korona éttermet, majd felzabálják a konyhán az összes pacalt. Na jó, ha már ott vannak,

vacsora után megfújják a Yamaha szintetizátort, az Orion decket,

meg némi piát és cigit – számol be az esetről a Körös-vidéki Zsaru 1997 forró nyarán.

Ám a leghíresebb rendszerváltás utáni pacal-sztori nem ez, hanem minden bizonnyal a torgyáni dupla pacal története, mely akkoriban keresztül-kasul bejárta a magyar sajtó minden apró szegletét. 2001 márciusában történt a nevezetes eset, az első Orbán-kormány regnálása alatt.

Torgyán József kisgazda pártelnök és koalíciós partner a Látóképi Csárdában időzvén dupla adag pacalt fogyasztott (persze dupla adag céklasalátával), majd kenyérrel tisztára törölte a tányért.

Ezután három palacsintát is megevett. (Egyes hírek még gombapaprikásról is szólnak.) Jóska bácsi ezután jó hangulatban távozott a csárdából, de nem sokkal később a FKGP vasszécsenyi rendezvényén rosszul lett, olyannyira, hogy mentőautó vitte kórházba, ahol is két hetet töltött. Az origo.hu tovább is tudja a történetet: „Orbán Viktor, miután korábban hiába kereste fel Torgyán Józsefet a kórházban, felhívta telefonon. Torgyán a következőképpen köszönt a miniszterelnöknek a telefonba: Ne reménykedj, ne reménykedj! Orbán ezt a Fidesz születésnapi buliján mesélte el újságíróknak. Ezután azt mondta: ez alapján elhiszi, hogy Torgyán csak a pacaltól betegedett meg.” (A könyvben megtalálhatja a kedves olvasó a „Torgyán-saláta” receptjét is, mely egy erősen bővített – csülök, gomba, velő stb. – pacalpörkölt, jelesül testépítő fogás.)

77 MAGYAR PACAL

Magvető, 2017

Ajánlott videó

Olvasói sztorik