Kultúra

Hány bőrt lehet még lehúzni az Amityville-i tragédia halottjairól?

Zsótér Indi Dániel
Zsótér Indi Dániel

videós kontentgyáros . 2017. 08. 24. 16:04

Az Amityville: Az ébredés  koncepciójában bár van néhány eredeti elem, de nem emelkedik ki az 1974-es, hatszoros emberölési tragédiát feldolgozó filmek sokasága közül, bár becsülettel kísérletet tesz rá.
Korábban a témában:

Az Amityville:Az ébredés a már unásig ismert történetre épül: egy család új házba költözik, hogy maguk mögött hagyják a múltat, amit így sem tudnak teljesen elfelejteni, hiszen magukkal hozzák James-et (Cameron Monaghan), a legidősebb testvért, aki egy két évvel ezelőtti baleset következményeként kómába került, otthoni ellátásának terhét pedig anyja és testvérei veszik a nyakukba.

James ikertestvére, Belle (Bella Thorne) szerint szeretett testvére élete így csak szenvedés, mindenki jobban járna, ha lekapcsolnák a gépekről, erről viszont az anyja hallani sem akar, így a mindennapok meglehetős feszültségben telnek, addig, míg James egy napon ki nem nyitja a szemét, és egy számítógép segítségével kommunikálni kezd családjával, ezzel párhuzamosan viszont Belle-t ijesztő és furcsa álmok kezdik el gyötörni – úgy tűnik, a ház újra felébredt.

Mozgás-, beszéd- és hallássérült fiatalokat segítő eszközről mi is forgattunk egy évvel ezelőtt:

Egy nyelven sem beszél, mégis három nyelven ért és ír
A Bliss Alapítványnál olyan fiatalokat ismertünk meg, akik szavak és kontrollált mozgás nélkül is érettségiztek és dolgoznak.

1974-ben, Amityville-ben Ronald DeFeo Jr. váratlanul, hajnali negyed négykor egy sörétes puskával lemészárolta hatfős családját, a bíróságon pedig azzal védekezett, hogy egy démon parancsára tette mindezt. Az eset megrázta a közvéleményt, viszont jó alapanyagot szolgáltatott bármilyen egyszeri horror-szerzőnek, így az első filmes feldolgozása óta, ami a valós tragédia után öt évvel, 1979-ben már kiverte a biztosítékot a mozikban (The Amityville Horror/A rettegés háza), napjainkig minimum tizenhat adaptáció készült. Nem beszélve a regényekről, dokumentfilmekről, sorozatokról.

Ronald DeFeo Jr. az 1974-es rabosításakor készült képen. Forrás: murderpedia.org

Az Amityville: Az ébredés próbál ugyan érdekesen beállni a sorba, de nem jól. Egyfelől Franck Khalfoun rendező adaptációja újít ugyan valamit az Amityville-legendán, és nem egy sima, sokadik feldolgozás akar lenni (de az), egyedinek szánt ötletei a történetet illetően mégsem emelik ki a filmet elődjei közül. Egyfelől mert a színészek közel sem elég jók, pedig pl. Jennifer Jason Leigh és Cameron Monagham is tehetséges színészek.

Előbbi Tarantino Aljas Nyolcasában bizonyította, utóbbi pedig a Gotham című sorozat szegényember Jokereként remekelt, de itt most egyikük sem nagyon tud mit kezdeni a szereppel, vagy mert sablonos, mint Jennifer Jason Leigh anyafigurája, vagy igazából nincs mit eljátszani, mint Monagham esetében, aki a film háromnegyedében kicsavart testtel fekszik, és nagyon parára van maszkírozva.

Bella Throne középszerű jócsaj-alakítása pedig csak egy fokkal komplexebb, mint társaié, de csak azért, mert ő a főszereplő. Ezt egyébként ellensúlyozandó a film legalább felében egy falatnyi franciabugyiban járkál a lakásban, és fél, de egy idő után ez is kevés, hogy az ember rá figyeljen.

Belle a suliban új cimborákat szerez, igaz, inkább ráakaszkodnak, akik felvilágosítják, hogy ő abban a házban lakik, amiben meghalt hat ember.

Belle persze teljesen kiakad, számon is kéri ezt anyján, aki a film egyetlenegy apró csavarocskájával reagál a számonkérésre. Na és kb. ez is volt az utolsó eredeti ötlet az egész filmben. Hiába van pedig egy-két jó felvetődő téma (eutanázia, csonka család, tinédzserkori beilleszkedési problémák), ezek közül egyiket sem mélyíti el a film egyáltalán. Egész pontosan minden esetben csak addig merészkedik, míg felveti ezeket a kérdéseket, de soha többé, semmire nem kapunk magyarázatot, kifejtést.

Van pl. egy jelenet, melyben a a gyerekek felfedezik, hogy a film eseményeihez képest pont negyven évvel korábban történtek a gyilkosságok, (eszerint a film 2014-ben játszódik). Ez a szám pedig egészen megrázza az egyik fiút, mire valami olyasmit mondd, hogy ennek a Bibliához lehet köze, de az már soha nem derül ki, hogy mi köze van a negyven évnek a Bibliához, én magam is csak addig jutottam, hogy Mózes negyven évig vezette ugyan a kiválasztott népet a sivatagban, de hogy a filmnek ehhez mi köze van azt a hagyják lógni a levegőben.

A film parafaktora leginkább a jumpscare-re és az olcsó, hatásvadász zenére épít. Nincsenek hangulatok, atmoszférák vagy ügyesen felépített feszült jelenetek. Nagyjából 7-8 percenként jön egy-egy ijesztőbb jelenet, amiről a legtöbb esetben az derül ki, hogy csak egy álom, egy látomás, egy-egy felvillanó emlékkép, tehát semmilyen hatása nincs a történetre, azon kívül, hogy a szereplők megijednek. De arra megint csak nem kapunk magyarázatot, hogy mi okozza ezeket. Van ugyan egy jelenet, amiben a fiatalok az eredeti The Amityville Horrort nézik, és pont annál a jelenetnél (hajnali negyed négykor ugye) megy el az áram a lakásban, amikor a film szereplői felfedezik  a ház pincéjében lévő “vörös szobát”, amit később Bella is megtalál, és ami elméletileg minden gonosz forrása, csak nem tudjuk, hogy miért.

Szóval egyfelől sok a lyuk a történetben, ahol pedig ijesztő akar lenni a film, ott nem eléggé az, ahol pedig eredeti akar lenni (mint kómában fekvő fiú ébredésének oka, anyuka szörnyű lakásválasztásának miértje vagy a negyven éves átok felfedezése) ott nem tudunk kellően megdöbbenni, meghatódni vagy megértőek lenni, mert a jelenetek rosszul vannak felépítve, és nincs igazán nagy hatásuk. Az Amityville-i tragédia jó alapanyag, és az Amityville: Az ébredést látva a szándék megvolt az alkotókban, hogy újragondolják kicsit az eddigi filmek koncepcióit, de ez nem teljesen sikerült.

A színészek mind sokkal többre lennének képesek (még Bella Thorne-nak sem kellene egy fél filmen keresztül csak a bugyijával játszania) ha nem korlátozná őket a forgatókönyv és a rendezés. A játékidő ugyan csak másfél óra, az expozíció ehhez képest hosszú és tartalmatlan, míg a végjáték összecsapott és lezáratlan.

Miközben a fiatalok az The Amityville Horrort nézik, egyikük elmondja, hogy az adaptációk mindig szarabbak, mint az eredetiek. Ez a mondat pedig inkább tűnik önvallomásnak, mint önreflexiónak. Sajnos.

Fogyasztható, helyenként ugyan ötletes de összességében klasszikus középszerűség lett a végeredmény, ahol a színészek jobb forgatókönyvet érdemeltek volna, és bár a kísérlet megvolt rá, a story ráncfelvarrása nem úgy sikerült, ahogy az alkotók szerették volna.

Amityville: Az ébredés amerikai horror, 86 perc 5/10

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Male doctor working on desk with laptop computer and paperwork on his desk. Medical concept by doctor on computer in office with stethoscope over hospital background.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.