Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
Kultúra

Átéltem PJ Harveyval a világfájdalmat a Szigeten

Jankovics Márton
Jankovics Márton

kult. 2017. 08. 12. 08:14

A brit punk-rock díva nem bulit csinálni jött Budapestre, és csak ritkán engedte szabadjára a régi dalaiban fortyogó szenvedélyt és indulatot. Engem mégis sikerült magával rántania a nyúlós melankóliába, amiben persze segített neki egy eltévedt frizbi is.
Korábban a témában:

Kevés zenész van, aki olyan könnyedséggel képes közös nevezőre hozni az eleganciát és a nyers, állati őserőt, mint PJ Harvey. Mikor például kisestélyiben és magassarkúban besétál a színpadra, hogy egy szál torzított gitárral elküldje a francba a macsó férfitársadalmat, vagy épp vérbe fúló szerelmi balladában kacérkodik a hallgatósággal, nem nagyon lehet neki ellenállni.

Ebből az arcából keveset mutatott pénteken a Szigeten, pedig jó apropó lett volna, hogy most először lépett fel Magyarországon.

Az este folyamán ugyan felvillantak az immár két és fél évtizedes életmű korábbi szakaszai is, de Harvey a legkevésbé sem nosztalgiakoncertet adott. A műsor gerincét a frissebb lemezei adták, amelyeken a privát szenvedélyek helyett inkább már társadalmi kérdéseket feszeget, és zeneileg statikusabb dalokban szól be a hatalom birtokosainak Amerikától, Anglián keresztül a Balkánig.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Szex, szerelem, politika

Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen Harvey-ban épp az a megátalkodott művészi önazonosság a legizgalmasabb, amellyel mindig lerázza magáról a rajongói vagy szakmai elvárásokat, és azt csinálja, ami éppen a legjobban izgatja.

Mostanában nem a szerelem, a szex és a halál titkai, hanem a politika, a szegénység és az elnyomás elleni küzdelem hozza lázba.

Zeneileg pedig a kifinomultabb, kevésbé karcos megoldások. A pénteki fellépés kissé szét is feszítette a Sziget Nagyszínpad kereteit, hisz inkább olyan volt, mint egy minimalista színpadi performansz, amely csak nyomokban emlékeztet egy fesztiválos rockkoncertre.

Harvey egyszer sem vette fel a gitárt, és egész este alig kommunikált a közönséggel. Több mint egy óra telt el, mire odavetett egy thank you-t, és futólag bemutatta a zenekar egytől-egyig feketébe öltözött tagjait. Ő maga is többször hátrasétált és beolvadt a bandába a szaxofonjával, ahelyett, hogy előröl vezényelte volna a show-t.

Megtévedt frizbivel a fájdalomba

Mégsem az jött le mindebből, hogy pusztán egy haknit akar lezavarni a Szigeten, mert közben rendesen belerakta magát a dalokba. És mindegy, hogy épp az art rockos Ministry of Defense-ről, az éteri, meditatív White Chalkról vagy a bluesos To Bring You My Love-ról volt szó. Láthatóan nem a megúszásra játszott, élőben is tűpontosan kiénekelte a mély, férfias szólamokat, a magas részeket, és a túlvilági nyervogásokat is. Akinek sikerült ráhangolódnia arra a lassan szétáradó fájdalomra, indulatra és szomorúságra, ami PJ Harvey zenéjéből árad, az másfél órán keresztül tudta sodortatni magát a koncert lefojtott, de stabil lendületével.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Az persze kérdés, hogy a kánikula lanyhulásával épp bulihangulatba átcsúszó tömegnek mindez mennyire működött, én mindenesetre teljes mélységben átéltem Harvey világfájdalmát.

Sőt, egészen konkrétan az arcomban éreztem körbe-körbe vándorolni. A koncertre igyekezve ugyanis pár holland fiatal úgy orrnyergen talált frizbivel, hogy alig értem oda az elsősegélysátorból a koncert kezdetére. A hatás azonban nem maradt el, a homlokomban minden egyes dobütésre lüktető fájdalom tökéletes hangulatba hozott a szenvedéssel kibélelt art rockra. Erre a forró nyári estére én lettem PJ Harvey zenéjének ideális befogadója, ami régi, elkötelezett rajongóként nem kis megtiszteltetés.

Fellobbant a karizma

Aztán Harvey egy ponton letette a szaxofont, és mégis hagyta magából előtörni a vampot egy kis időre. A csúcspontot egyértelműen ez a kilencvenes évek slágereit sűrítő blokk jelentette. Nem mintha az azóta eltelt húsz évben ne írt volna iszonyú ütős dalokat, de most ezen a ponton kezdett el igazán fellobbanni a személyes karizmája, amelyet a frissebb konceptlemezein tudatosan alacsony lángra teker. A 50ft Queenie gúnyos dühe, vagy a Down By The Water balladai homálya is magával ragadta a közönséget, a To Bring You My Love kirobbanni készülő feszültsége pedig egészen hátborzongató volt a vihar előtti fülledtségben. A koncertnek aztán ugyanolyan hirtelen lett vége, ahogy elkezdődött. Az utolsó dalra egy fokozatosan elhalkuló kórussá állt össze a zenekar. A beállt csendben farkasszemet néztek a közönséggel, majd egyetlen szó és mosoly nélkül meghajoltak, és levonultak a színpadról

Élmény ide vagy oda, be kell látni, hogy nem igazán találta ez a műsor a helyét a Sziget Nagyszínpadán. Olyan helyen tudott volna inkább érvényesülni, ahol mindenki eleve PJ Harvey-ra érkezik, ráhangolódik, meghallgatja, majd hazafelé tartva hosszan emésztgeti az élményt. Nem pedig egy fesztivál közepén a főműsoridő előtt, ahol jönnek-mennek az emberek, a csendesebb részeknél behallatszik a szomszédos színpadról a techno, utána pedig máris indul a következő koncert. Tanulság tehát van bőven, például az, hogy Harvey továbbra is járja a maga útját, akármit is várnak el tőle a rajongók, a kritikusok vagy a producerek.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Brüsszel, 2013. március 14.
Martin Schulz, az Európai Parlament német elnöke (b) és Angela Merkel német kancellár beszélget az Európai Unió kétnapos csúcstalálkozójának első napján Brüsszelben 2013. március 14-én. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.