1. Dustin Hoffman-lecke: Senki nem mondhatja meg, mire vagy képes
1937. augusztus 8-a nagy nap volt, még ha ezt akkor még nem is feltétlenül sejtette senki: ukrán bevándorlók harmadik generációs leszármazottjaként megszületett Dustin Hoffmann, amiért a világ – nem csak a filmrajongók – még ma, nyolcvan évvel később is hálás. A kis Dustin jócskán kapott művészi impulzusokat, apja belsőépítész volt, anyja pedig zongorista és amatőr színésznő. Így aztán aligha lepte meg őket, hogy fiuk zongorakonziba járt, ahogy az sem, amikor a hangszer mellől inkább felállt a színpadra, és színiiskolába ment. Ahonnan aztán – egyébként szobatársával, Gene Hackmannel egyetemben – eltanácsolták, mondván, Bárki fogalmazta meg ezt a bölcs ítéletet, pár évvel később alighanem elkezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni.
2. Dustin Hoffman-lecke: A munka nem derogál
Miután kicsapták a színiiskolából Hoffman apró-cseprő alkalmi munkákból élt: újságot árult, pincérkedett, mosogatott, volt bolti eladó, és mindeközben nem hagyta szem elől a célt. Arról ugyanis nem tett le, hogy színész legyen, lásd az 1. leckét, ennek megfelelően továbbképezte magát, Lee Strasberg drámaiskolájába járt tanulni, és szorgosan járta a meghallgatásokat. Csordogálni is kezdett egy-egy kisebb meló, reklámokban szerepelt, majd lassanként színpadi szerepekre is hívni kezdték, ’64-ben már több Broadway-előadásban színpadra lépett.
3. Dustin Hoffman-lecke: Nem minden a külső
Hogy néz ki a tipikus hollywoodi színész? Magas, deltás, napbarnított, dús hajú, és döbbenetesen jóképű? Vagy éppenséggel nem. Dustin Hoffman például nincs 170 centi magas, és izomzatilag inkább Woody Allen, mint Dwayne Johnson felé húz, ráadásul nincs meg benne az a fajta erőteljes kiállás, amivel áthidalhatta volna külseje “hiányosságait”. Skandalum, kénytelen volt tehetségével előre törni.
4. Dustin Hoffman-lecke: Fordíts előnyödre a hátrányodat
Oké, hogy alapesetben okozhat némi nehézséget alacsony, nyeszlett, visszahúzódó színésznek lenni Hollywoodban, ám kimondottan jól jön mindez, ha történetesen egy útját kereső, félszeg egyetemistát kellene eljátszani. Amint azt a Diploma előtt című klasszikusban kellett – Hoffman meg is kapta, majd el is játszotta a film férfi főszerepét, kapott érte Oscar-jelölést, és nemzetközi ismertséget. Visszautalnánk az első leckére: az a bizonyos egykori színésztanár valahol itt kezdhette magát kényelmetlenül érezni.
5. Dustin Hoffman-lecke: Lehetetlen nem létezik
A Diploma előtt egyetemistája csak könnyed ujjgyakorlatnak bizonyult a három évvel később, 1970-ben bemutatott Kis nagy emberhez képest, amiben Hoffman megmutatta, hogy úgy istenigazából mit is jelent az átalakulás képessége: a film főhősét, Jack Crabbet tizenhét éves tiniként és százhuszonegy éves öregemberként is megformálta. Furcsamód ezért nem kapott Oscar-jelölést, de annyira nem is volt rászorulva, egy évvel korábban az Éjféli cowboy legjobbszínész-jelölése miatt már látta a gálát közelről.
6. Dustin Hoffman-lecke: Ne add magad könnyen
Bár ekkorra már szép sorjában jöttek a filmszerepek – 1973-ban a Pillangó, 1974-ben a Lenny, ami újabb Oscar-jelölést hozott, 1976-ban a Maraton életre-halálra és Az elnök emberei -, Hoffman nem vállalt el mindent, amit elé fújt a szél. A Kramer kontra Kramer főszerepét például csak hosszas huzavona után vállalta el, miután kialkudta, hogy improvizálhat a szerepben, és még akár a vágáskor is figyelembe veszik a javaslatait. A kemény kéz bevált, ahogy ez egész film is: ez volt az év egyik csúcsmozija, kilenc jelölést kapott az Oscaron, amiből öt díj is született, az egyik pontosan Dustin Hoffmanhoz vándorolt. Itt volt már az ideje.
7. Dustin Hoffman-lecke: Olyan nincs, hogy ciki, ha jó vagy
Aligha az a fő ambíciója a drámaiskolák színészpalántáinak, hogy a férfiként nőnek öltözős vígjátékok méltán hírhedt zsánerében villogjanak, ám Hoffman az Aranyoskámmal megmutatta, hogy ezt is lehet úgy csinálni, hogy az ne ciki legyen, hanem zseniális, Oscar-jelölt alkotás.
8. Dustin Hoffman-lecke: Legmélyebbről lehet legmagasabbra törni
1987-ben behúzva élete első igazán komoly filmes bukását három Arany Málna-jelölést kapott az Ishtarban nyújtott alakításáért. Aztán felállt, megrázta magát, hetekre beköltözött autisták közé tanulásképpen, majd eljátszotta az Esőember főszerepét úgy… pontosan tudjuk, hogy hogyan. Persze jött Oscar bácsi is, de ez már csak természetes. Ha csak ez az egy szerepe van, már azért is egy életre hálás lehetne neki Hollywood, és a komplett filmművészet.
9. Dustin Hoffman-lecke: Nincs megállás
Hoffman az Esőember után is sorra hozta az újabb nagy – és kisebb – filmeket, nem lett belőle kisujj-eltartó sznob, aki csak gigabüdzsés létdrámákban szivarozgat, olyannyira nem, hogy legutóbbi Oscr-jelölését épp egy komédiáért, az Amikor a farok csóválja szerepéért kapta, még 1998-ban, ami, akárhogy nézzük, majd’ húsz éve volt, szóval lassan itt lesz már az ideje egy újabbnak. Azért hősünk nem unatkozott azóta sem, sőt, a filmszerepek mellett egyre többet szinkronizál, például a Kung Fu Panda Shifu mesterének is ő a hangja.
10. Dustin Hoffman-lecke: Őrizd meg az értékrended
Több tucat díj, jelölés, érdemrend, életműdíj, és társaik után Hoffman a jelek szerint egyelőre nem lett kiégett, érzéketlen tapló. Még a közelmúltban, 2013-ban is tudott például közösségimédia-sztár lenni, éspedig az anno ’82-ben forgatott, már említett Aranyoskám kapcsán. Egy interjúban könnyekig meghatódva beszélt arról a szerep kapcsán, hogy milyen igazságtalan a női sors, a videót milliós nagyságrendben osztotta a web népe, és Hoffmant nagyobb rajongás övezte, mint valaha.
