Kultúra

Először ment a fővárosba a 72 éves izlandi marhatenyésztő

Nem tetszett neki Reykjavík, de felesége szerint beképzelt lett a nagyvárosi kiruccanástól.

Az izlandi közmédia is beszámolt arról, hogy egy 72 éves marhatenyésztő, Guðmundur Ármansson életében először látogatott Reykjavíkba, a 330 ezres szigetország fővárosába.

Az ország keleti részén lévő Skriðdalurban élő férfi nem önszántából döntött így, hanem azért, mert egyik tehene majdnem megvakította fél szemére, amikor megcsapta a farkával.

Az nyilván egyfajta tragédia, hogy szakítanom kell azzal az elvvel, hogy soha nem utazom Reykjavíkba, egyáltalán nem volt könnyű a döntés. Amikor a tehén megcsapta a szememet a farkával, erősen vérzett, aztán jobb lett, de néhány napja sötét karikák jelentek meg a szemem alatt, és homályossá vált a látásom. Két lehetőségem volt, egyik sem jó: vagy elvesztem a látásom, vagy elmegyek Reykjavíkba.

Ármansson azt mondta, örül annak, hogy a szemsérülése miatt nem sokat látott a fővárosból, ahol 120 ezren élnek. Szerinte a forgalom miatt merő káosz az egész, kétszer annyi autó van, mint kellene. Sétáló emberek alig vannak, ehelyett egy-két ember ücsörög minden autóban – mondta.

A reykjavíki kiruccanás nem hozta meg a gazdálkodó kedvét az utazáshoz. Elárulta: korábban néhányszor járt orvosnál az észak-izlandi Akureyriben, de egyébként elfoglalták a tehenei.

Soha nem kellett mennem sehova. Mindig nagyon önálló voltam, és volt elég dolgom az állatokkal. Az viszont figyelemre méltó, hogy egy tehén farkának milyen komoly következménye van egy ember életére nézve

– mondta.

Felesége szerint a nagyvárosba tett kiruccanás nagyon megváltoztatta Ármanssont. Gréta Ósk Sigurðardóttir azt mondta: úgy érezte, mintha egy ártatlan kisfiút engedett volna el Reykjavíkba, de amikor hazatért, olyan lett, mint egy hollywoodi színész, makacs és beképzelt. „Mint valami világpolgár, épp csak napszemüveget nem viselt” – mondta a feleség.

Guðmundur egyébként már szerepelt a sajtóban 13 éve, a The Reykjavík Grapevine magazin címlapra tette, amikor az ellen tiltakozott, hogy földje közelében duzzasztógátat és villanyvezetéket akartak építeni. Az akkori cikkből kiderült, hogy családja már 1830 óta ott él, földjét az apjától örökölte. (The Reykjavík Grapevine)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik