Budapest világvárossá válása után sorra bukkantak fel az építészcsaládok, így a Wellischek, a Vadászok, vagy épp a Rimanóczyk, a Paulheimekről azonban érdemtelenül kevés szó esik, pedig a család számos tagja játszott fontos szerepet a város fejlődésében.
Paulheim József (1848-1921) a Belváros számos bérháza mellett több mátyásföldi épület – így a nemrég felújított, a magyar szecesszió egyik legfényesebb lapjára kívánkozó , a szalámigyáros Dozzi József számára épült Dozzi-villa – terveit is jegyzi, sőt, három férfirokona, János, István és Ferenc (1867-1937) is, sőt, fia, az egy időre Budapest főépítészi székét is elfoglaló ifj. Paulheim Ferenc (1898-1974) az építészetet választotta hivatásául.
A várost járva közülük talán a politikusként is aktív Ferenc (1867-1937), valamint a Városligeti Műjégpálya mai alakjának megszületésében oroszlánrészt vállaló, és a Kerepesi úti Nemzeti Lovardát is megalkotó fia épületeivel találkozhatunk, hiszen az apró épületektől a villákon át az óriási bérházakig minden lehetséges téren kipróbálták magukat.
Ma az idősebb Ferenc egyik legszebb munkáját, a a kor építészetének egy méltatlanul elfeledett gyöngyszemét, a nemrég felújított homlokzatú Bakáts tér 3. (Ráday utca 50.) számú házat csodáljuk meg.
A vagyonos Ferenc (és később fia is) a XX. század hajnalán több, a város különböző pontján álló házat vásárolt meg, hogy azokat lebontva, helyükön saját tervezésű bérpalotákat építsen. Így történt ez ebben az esetben is:
Az ötemeletes, üzlethelyiségeknek is helyet adó, 1910 körül elkészült épület saroktornyával már távolról felhívja magára a figyelmet:
Közelebb érve pedig látszanak a megújult homlokzatok ablakok közé helyezett növényi mintái, illetve a zárt erkélysorok közt végigfutó vertikális díszek:
Az utca morajától távoli, óriási műteremlakásba egy jókora ablakon jut be az alkotáshoz szükséges fény:
A benti alkotómunkára pedig két alak – egy óriási, harmonikakihuzatos stúdiófényképezőgépet tartó, vázányi virág mellett álló, könnyed leplet viselő férfi, illetve egy bal kezében festőpalettát tartó, jobb kézzel festő nő figyelmeztet:
1911-től a The Perolin Fabrication P. Brick budapesti fióktelepe, Beller Dezső fényképészeti műterme, 1914-től a Bioskop mozi, a húszas évek második felében a Fővárosi Könyvtár IX. számú fiókkönyvtára, 1948 után pedig az Első Magyar Bélyegzőgyár irodája működött itt.
Híres lakók is koptatták a lépcsőházat így a húszas évek végétől a festőként, grafikusként, jelmeztervezőként, mesefilmek alkotójaként, szakíróként, valamint művészetpedagógusként is a legjobbak közt jegyzett Jaschik Álmos (1885-1950, néhány műve itt érhető el), Zombory-Moldován Béla festőművész (1885-1967), vagy a Szondi-teszt alkotójaként ismertté vált pszichiáter, Szondi [Sonnenschein] Lipót (1893-1986) is itt bérelt lakást.
A ház felújítása nem állt meg az utca embere számára látható külső falaknál, hiszen 2015-ben, illetve 2016-ban a fő-, illetve a hátsó lépcsőház is megújult – remélhetőleg a környék számos másik, megmentésre érdemes épülete is hamarosan hasonló sorsra jut majd!
