Ágoston (Terhes Sándor zseniális alakításában, aki amúgy a Jupiter holdjában is elcsípett egy mellékszerepet) egy energetikai cég alkalmazottja, akinek a 40%-os munkaerő-csökkentés miatt távoznia kell munkahelyéről, ezért elkeseredésében úgy dönt, dobbant az ismeretlenbe, és külföldön vállal munkát. Lánya már felnőtt, jobban érdeklik a norvég szarvasmarhák, mint az apja, nejével pedig közel sem kiegyensúlyozott a kapcsolata, így a távozás tulajdonképpen nem esik nehezére. Egy ügynökségen keresztül végül Lettországban köt ki, és a tenger mellett egy hajójavító cég dolgozója lesz.
Persze viszonylag kevés ideig élvezheti a munkát, az első adandó alkalommal, amikor elkésik, főnöke, aki szerint
a külföldieket nálunk kiskirályként kezelik, ezért tart itt az ország,
pedagógiai jelleggel ki is rúgja. Ágoston innentől csapódik jobbra is, balra is, közel az 50-hez egy idegen országban viszonylag nehezen találja meg számításait, hazamenni nem akar, viszont vészesen fogy a pénze.
A film viszont nem igazi történetet mesél, csupán helyzeteket mutat be, és Ágoston majdhogynem ugyanolyan szemlélője az eseményeknek, mint maga a néző. Az események persze vele esnek meg, de inkább csak végignézi őket, mintsem aktív részese. Az elbocsátás, egy berúgás, egy megismerkedés vagy egy horgászás is „csak úgy megtörténnek”.
Ez alapvetően nem baj persze, csak emiatt hiányérzete lehet a nézőnek, mert hangulatában az előzetes például sokkal erősebb, az azt körüllengő bizarrság sokkal erősebb. Nyilván ez nem számonkérhető, hiszen egy trailer – jó esetben – a film esszenciáját próbálja nyújtani, de az nagy kár, hogy az abszurd mellékszereplők a teljes verzióban már csak simán furák, jobb lett volna, ha elnagyoltabbak a filmben is.
Az Out ettől még egy szórakoztató film, releváns életközepi problémákkal és kérdésekkel, a magyar nézői szem számára idegen tájakon (Pohárnok Gergely operatőr hihetetlen képi világot rakott össze már megint), bábeli nyelvzavarral (magyar, angol, orosz, észt és lett megszólalás is van a filmben), csakhogy ott van az a picurka de.
Bár lenne egy kicsit feszesebb, abszurdabb és hatásosabb, máris közel állna a tökéletes első filmhez. Kristóf Györgyöt azonban így sem érheti erős kritika, érdemes lesz odafigyelni a következő filmjére is.
