Kultúra

Ebből a rövid filmből kiderül, milyen szörnyű is lehet az ételkutatók élete

Hogyan lehet epreket vizsgálni egész nap anélkül, hogy ne kóstolnák meg őket? ŐRÜLET.

Filmhíradókat bemutató sorozatunkban korábban egy sor fura történetet mutattunk már be, így a két világháború közti Budapest gyorsborotváló versenyeinek egyikét, a pesti utcán kutya helyett leopárdot sétáltató zoológust, vagy épp a Duna-hidak közt óriási tempóban köröző motorcsónak-versenyzőket, most azonban hosszú idő után újra külföldi vizekre evezünk, köszönhetően a British Pathé archívumában felbukkant Strawberry Research (Eperkutatás) címet viselő, alig két és fél perces anyagnak, amiben a friss epreket kettévágó, fehér köpenyes alakok olyan fura dolgokat csinálnak, mint a gyümölcsökről való lenyomat készítése, majd azok elemzése szín, alak és súly szerint.

És ha mindez nem volna elég, a narrátor egy igazi pazarlásnak hangzó részletet is megoszt a nézőkkel:

a kettévágott epreket a kutatók a lenyomat elkészítése után sem eszik meg.

Ezt hallva mélyen, belül felsírt bennünk a kisgyerek, bár az első hallásra feleslegesnek tűnő munkának valójában igenis van értelme, hiszen az így kapott eredményeket a különböző lekvárgyártó cégek valamilyen titokzatos módon hasznosítani is tudják.

A kutatók nem elégednek meg a leírás, illetve lenyomat készítésével, hiszen a dokumentálás után szintén dzsemet készítenek belőle. A hat font (2,7 kg) eperhez társított kilenc font (négy kiló) cukorból létrejött, piszkosul édesnek tűnő masszát, amit ők dzsemnek képesek nevezni, egy óriás szalonnasütő nyársnak is beillő hőmérővel figyelik, hogy az ideálisnak 221 Fahrenheit fok (105°C) elérésekor azt levegyék a tűzről, és üvegekbe töltsék, lezárják, majd a későbbi, tintométerrel történő aprólékos színelemzésig jól felcímkézzék, aztán pedig  halált megvető bátorságról tanúskodó elemzőkkel jól megkóstoltassák.

A teljes filmet itt nézheti meg:

Ajánlott videó

Olvasói sztorik