LOS ANGELES, CA - APRIL 23: Singer Dave Gahan of the rock band Depeche Mode performs on Jimmy Kimmel Live! at Hollywood and Vine on April 23, 2009 in Los Angeles, California.   Kevin Winter/Getty Images/AFP
Kultúra

10 dolog, ami elengedhetetlen a tökéletes Depeche Mode-koncerthez

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

hypevadász. 2017. 05. 22. 18:25

Ismét Budapesten lép fel a Depeche Mode, és ez, bizony, honfitársaink tízezreinek ünnepnap. Ha nem értenéd, miért, ez a cikk a barátod.
Korábban a témában:

Ha a magyar néplélek kedvenc színésze Bud Spencer, akkor a kedvenc zenekara esélyesen a Depeche Mode: egyetlen világsztárt sem vesz körül ilyen régi, ilyen stabil és ilyen fanatikus magyar rajongóbázis. Meglett emberek martinosra nyíratják a hajukat, davegahanes tetkókkal varratják ki magukat, a fanok máig rendszeres klubesteken jönnek össze, ahol kizárólag Depeche Mode- és ahhoz műfajilag közel álló zene szól. Szóval honfitársaink tízezreinek ünnepnap a mai – érezzünk velük e cikkel.

Végtelen várakozás

Nagy az öröm, mert adott estén a kedvenc bandád koncertjére mész? Mármost, ha a Depeche Mode koncertjére mész keményvonalas rajongóként, akkor esélyesen nem este teszed ezt, hanem olyan dél és délután 4 óra között, fanatizmusod fokától függően. A Mode-os a megadott koncertaréna kapujába gyűlik, és eltölt ott olyan sok órát, amennyit az emlékezetes 2010-es országgyűlési választásokkor, csak éppen sokkal jobban érzi magát, minthogy egyrészt közben kedélyesen elsörözget, barátok közt van – vagy ha nem, hát ismerkedik. Ráadásul a várakozás jutalma nem csupán állampolgári akaratának kinyilvánítása – ami magasztos cél, meg minden, de azért nem megy fel tőle még a békemenetesek endorfinszintje sem -, hanem egy hely a kiemelt szektor első soraiban. Annak nem elhanyagolható esélyével, hogy a zenekar tagjaival szemkontaktust létesíthet, netán még Dave egy-egy izzadságcseppje is megpermetezze (igen, tapasztalatból beszélek). Az első sor tehát remek hely, meg is érdemli . mind, aki négy-hat órát áll érte sorban, hogy aztán olimpikonokat megszégyenítő szintidőt fusson a kaputól a kordonig. Aztán már csak a – sajnos többnyire hallgathatatlan – előzenekarokat kell kibírni. Idén a F.O.X. és a The Raveonettes lép fel, aztán még egy Martin Gore DJ szett is lefut, mielőtt a Depeche Mode – a tervek szerint 20:45 körül – a színpadra lép.

Dave Gahan félmeztelen

Dave, mint ismeretes, alaposan kimaxolta a rocksztárság árnyoldalát, nem sokon múlt, hogy nem lett ő is egy a számtalan zenészek közül, akik nem tudtak kimászni a keménydrogok szorításából. Ám egy túladagolás, egy klinikai halálban töltött perc és fájdalmas rehab után Dave-nek sikerült az újjászületés. Azóta pedig a rajongók élvezhetik a rendszeres jóga áldásos hatásait Mr. Gahan testén. Valamirevaló koncerten eljön az a pont, amikor a fokozatosan csökkenő felsőruházat végül félmeztelenségben csúcsosodik ki, bízzunk benne, hogy a nemrég betöltött 55. év nem hozott magával valamiféle szemérmességi mániát. Kár lenne érte.

Összművészet

Bizonyos szint felett illik komoly energiát fektetni a színpadi megjelenésbe, és a Depeche Mode már jócskán ama bizonyos szint felett van, ez látszik is a koncertjeiket. A hangzás és a Dave által fenntartott őrület-hangulat mellett a Mode-koncertek háttérvetítései külön művészeti produktumként is értelmezhetők, kortárs irodalomtól a legelszálltabb pszichedelikus képekig akad minden, többnyire olyan erővel, hogy szinte külön is megállnák a helyüket. Bár a személyes kedvencem még mindig a 2001-es turnéról a Waiting for the Night lüktetéséhez illesztett vízcsöpögése.

Zuhogó eső

Apropó vízcsöpögés: amelyik Depeche Mode-koncerten nem ázunk bőrig, az… az többnyire fedett. Gyakorlatilag a látványterv részeként kezelhető módon rendre brutális zápor és/vagy zivatar járul hozzá a nép lelki megtisztulásához – némi testi fürdetéssel. Aztán persze, mert az ember imád mindennek jelentést tulajdonítani, mindig pont megtalálni az eső helyét az éppen szóló nótában. Az én első Mode-koncertemen például a Peace című nóta közben ömlött a legjobban: átmos az eső, béke jön, értjük, ugye.

Celebek

A Depeche Mode ilyen szempontból nem különleges: a honi celebbázisnak egyszerűen muszáj ott parádéznia minden értelmezhető világsztár koncertjén, még ha azt sem tudja esetleg, hogy ki az, mert másként, ugye, nem jönnek a lájkok az Instán. Így aztán minden Mode-koncerten megadatik a rajongóknak a közös ellenségkép ártalmatlan verziója valamely tűsarkúban nyomiskodó celebritás személyében, akit lehet együtt szidni a “minek jött ide, nem is rajongó” lélektana mentén.

Mikrofonállvány-akrobatika

Távol álljon tőlem a régenmindenjobbvoltozás, de azt azért ismerjük el, hogy manapság kevés olyan frontembert termel ki a popszakma, aki még ötven felett sem vált át nagypapa-tempóra, hanem ezres fordulatszámon húzza a tömeget bele a buliba. Dave ilyen frontember, ráadásul annyi emblematikus mozdulata van, hogy külön koreográfiát lehetne összerakni csak a tipikusan gahanes megmozdulásokból. Mielőtt a csuklórezdülésekig mélyülne a rajongás bennem, álljon itt egy tipikus mikrofonállványos pörgés, ami nélkül nem múlhat el koncert.

Martin-különszám

Ugyan a koncert oroszlánrészében Dave viszi a frontot, minden turnéba betervezik a szokott Martin Gore-blokkot, amikor Dave szusszan kicsit, hogy addig Martin érzelmi és gitárhúrok pengetésével adja meg a romantikának, ami jár. A mai koncerten is lesz ilyen, a Home például szinte biztosan elhangzik majd.

My Little One

Ugyan a Question of Time a kötelező mikrofonállvány-pörgetés kapcsán már szóba került, de feltétlenül ki kell emelni a Depeche Mode koncertek fő pornópillanatát, amikor is Dave Gahan, ez a KDNP-kompatibilis, nős, többgyerekes családapa a “my little one” sornál decensen rámarkol az ő saját kicsikéjére. Yes, Sir!

Rajongói akció

Ha más nem, akkor néhány spontán éneklés mindig van, amire a srácok jófej módon rácsatolnak, ám szinte minden turnéra kitalál valamit a B-közép, amit flashmob-jelleggel igyekszik végigvinni a közönségen, mit mondjak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A legutóbbi akció emlékeim szerint az Enjoy The Silence alatt felrakandó papírkorona volt, az idei terv az, hogy fehér kesztyűben integet majd a tömeg a zenekarnak.

Never Let Me Down Again

 

Merthogy integetés az kötelező. A Never Let Me Down Again végi karlengetés hagyomány ezer éves, még a Music For The Masses album turnéjához kötődik, a híres Rose Bowl-beli 101-es koncerten történt meg először, hogy Dave elkezdett integetni a nóta adott pontján – hogy aztán a brutális méretű tömeg egy pillanat alatt vegye a lapot, ezzel hagyományt teremtve. Jó kis karedzés, szerencsére a dal után van idő pihenni, ez ugyanis a ráadás előtti utolsó nóta. A Groupama Aréna már nyitva, a kemény mag e percekben foglalja el a helyeit, ma is odatesszük, ezzel zárjuk műsorunkat, a viszontlátásra.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.