Kultúra

Ismeretlen magyarok: a templomépítő, aki legnagyobb álmához segíthette volna Nikola Teslát

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 05. 07. 14:00

A tengerentúlon szerencsét próbáló Bobula Titusz életpályája filmvászonra illő, de egy biztos: nem mosollyal jönnénk ki a moziból.
Korábban a témában:

Leon Lederman Az isteni atom című könyvében nemes egyszerűséggel marslakóknak nevezi a XX. század első felében a tengerentúlra emigrált magyarokat, hiszen az évtizedek során olyan géniuszok tűntek fel Amerika partjainál, akik teljesen megváltoztatták a világot. Az ő, illetve a Magyaroszágról kirajzó kortársaik bemutatására született meg Ismeretlen magyarok címet viselő sorozatunk, melynek epizódjaiban megismerhettük már a világ legkultikusabb autóját, a Bogarat megálmodó mérnököket, a legnagyobb hollywoodi sztárok kedvenc építészeinek egyikét, a Marilyn Monroe-t a világnak adó Dienes Andort, vagy épp a New York számos ikonikus felhőkarcolóját, illetve toronyházát megálmodó Róth Imrét. Ma újra az építészet világában maradunk, és a Bobula-építészdinasztia legfordulatosabb élettörténetű tagját, Tituszt mutatjuk be.

A tizenhét évesen pesti építőmunkássá vált, Liptóújvárról érkező Ján Nepomuk Bobula (id. Bobula János, 1844-1903) a Műszaki Egyetem elvégzését követően egy európai körútnak köszönhetően találta meg saját stílusát, és vált az újonnan egyesített Pest egyik legfontosabb építőjévé, megalkotva a Tisztviselőtelepet (itt áll a Rezső téri plébániatemplom, melyet korábban már mi is bemutattunk), paloták egész sorával bővítve a frissen kialakult Andrássy utat, valamint a Palotanegyedet, és óriási középületekkel – így az Üllői úti sebészeti klinikával, a Trefort utcai gimnáziummal – gazdagítva a lassan világvárossá avanzsáló fővárost.

Két, magát már magyarnak valló fia is építészeti pályára lépett: ifjabb Bobula János (1871-1922) egy Angliában, illetve Észak-Amerikában folytatott tanulmányút után közkórházak (Szabadka, Nyíregyháza, Kézdivásárhely), hitéleti központok (a debreceni ortodox templom, illetve a kunszentmiklósi zsinagóga), valamint középületek (a munkácsi városháza) és kastélyok egész sorának tervei hagyták el irodájának kapuját.

Testvére, Titusz (1878-1961) is hasonóan indította a pályáját, így műegyetemi tanulmányainak elvégzése után ő is az Egyesült Államok felé indult, annyi különbséggel, hogy neki esze ágában sem volt visszatérni.

A Hotel Belleclaire

Néhány éves New York-i (az 1901-1903 közt a Broadway és a 77. utca találkozásánál épült Hotel Belleclaire-t nekrológja neki tulajdonítja, noha azt egy másik, Magyarországról érkezett építész, az Emery Rothként ismertté vált Róth Imre tervezte, a húszas évei derekán járó Bobula maximum részt vehetett a projektben), illetve ohiói tartózkodás után 1903-ban immár Titus de Bobulaként érkezett meg a pennsylvaniai Pittsburghbe, ahol főként templomok tervezésével került be a köztudatba: az ő nevéhez fűződik a Hazelwoodban álló apró, de annál szebb First Hungarian Reformed Church (1904):

Magyar templomok Amerikában

A XIX. század második felétől az amerikai bevándorlási törvények 1920-as bevezetéséig legalább félmillió magyar szállt partra New York kikötőjében – egy részük pedig a városban telepedett le, mások pedig szétszóródtak az óriási országban. Sorra alapították meg közösségi intézményeiket, nyitottak boltokat, magyar mozit hoztak létre, sőt, templomok egész sorát építették. Ezek közül korábban a New Yorkban állókat mutattuk be.

Legismertebb műve a Munhallban álló, a Keresztelő János nevét viselő görögkatolikus templom, mely 2004 óta a ruszin kultúra Egyesült Államokbeli fellegvára, a Carpatho-Rusyn Society központja:

A harmincnyolc méter magasra törő, ikertornyaival a környék képét uraló, az ungvári ruszin katedrális formavilága által ihletett templom kilencven éven át, 1993-ig fogadta a hívőket, egy másik alkotása, a Carnegie-ben álló, kelet-európai környezetbe is tökéletesen illő világot megidéző Szent Péter és Pál ortodox templom (1906) azonban ma is fogadja a híveket.

Ezekben az években megpróbálta az Európában épp fénykorát élő szecessziót, illetve szülőhazájának formavilágát is amerikai igények szerint adaptálni – 1905-ben több művét is kiállította a pittsburghi építészeti klub (Pittsburgh Architectural Club) egyik kiállításán, de sajnos süket fülekre talált annak ellenére, hogy a bécsi szecesszió alapkövét, a Joseph Maria Olbrich által tervezett, ikonikus lombkupolájával minden művészet iránt érdeklődő számára jól ismert Szecessziós ház ötleteiből táplálkozó egyházi iskolaépülete pozitív visszhangot kapott:

Balra a bécsi szecesszió háza, jobbra Bobula terve

A harmincas éveibe lépő tervező részt vett a massachusetts-i Springfield főterén lévő városháza tervezésében is – az 1905-ben a legendák szerint egy majom által felrúgott kerozinlámpa miatt leégett épület helyén egy antik görög templomot idéző városháza, egy azt másoló koncertterem, illetve egy kilencvenegy méter magas óratorony kapott helyett:

1910-ben feleségül vette az amerikai acélipar egyik vezető alakjához, Charles M. Schwabhoz családi szálakkal kötődő Eurania Dinkey Mockot, és New Yorkba költöztek. A milliárdosnak jó eséllyel egyáltalán nem nyerte el a tetszését a fiú, hiszen 1919-ben Bobula egyszerűen beperelte, miután a férfi azt mondta neki, hogy legszívesebben kidobná az ablakon. A per végül egyik fél számára sem hozott számottevő eredményt.

A friss házasok

Az első világháború lecsendesülését látva, de még a trianoni békeszerződés előtt feleségével együtt visszatért Magyarországra, és politikai pályára lépett: előbb egy szlovák légió felállítását tűzte ki célul, mely lengyel segítséggel szerezné vissza a Felvidéket Magyarországnak, majd aktivistaként, és az Amerika címet viselő lap megalapításával próbálta meg megváltoztatni a világot. Nem sikerült neki, sőt, 1923-ban kormányellenes szervezkedésért le is tartóztatták. Az antiszemitizmus és a kormány elleni puccs illatát is hordozó ügyet a New York Times is címlapon hozta, de mibenlétét a legjobban talán a Somogyi-könyvtár digitális gyűjteményének egy jelzetlen forrásból származó darabja őrizte meg:

“Még aznap letartóztatták dr. Szemere Béla gyermekorvost, a Gyermekkórház igazgatóját, valamint Bobula Titusz építészt, aki abban az időben Budapesten egy “Amerika” nevü antiszemita lapot adott ki, az amerikai autógyáros, Ford segítségével. A három embert a fennálló politikai rendszer elleni összeesküvéssel vádolták, amely a nemzet biztonságát veszélyezteti.

 

Másnap az összes budapesti lapok foglalkoztak az esettel, hangoztatva, hogy az összeesküvési terveket gondosan kidolgozták, ugy hogy azoknak megtörténése pontosan egybeessék a müncheni és bécsi tervezett eseményekkel. A “Pester Llyod” ezt a főcimet adta a tudósításának: “Ezt tervezték Ulain  és Hitler Magyarország számára is.”

 

Pár nap mulva, november 12-én a pesti rendőrség letartóztatott egy Fritz Döhmel nevü németet, aki saját bevallása szerint Hitler és a német náci veeztők megbizásából érkezett a magyar fővárosba. Döhmel Hitler ajánló levelével az “Ébredő Magyarok” vezetőihez ment, akik nagy lelkesedéssel fogadták. A budapesti lapok tudta Döhmel tevékenységéről és már november 3-án közölték annak a “megállapodásnak” szövegét, amit a bajor nácik magyar szövetségeseikkel kötöttek. Ezt a megállapodást Döhmel, dr. Szemere és Bobula írták alá.

 

A megállapodásnak három fő pontja volt:

 

1. Magyaroszág 1914-es határainak visszaállítása.

2. A Bethlen-kormány megbuktatása.

3. A magyarországi zsidók véres kiirtása. (“Blutige Vernichtung der Juden Ungarns.”)

 

Volt egy másik “államszerződés” is (Staatsvertrag), amely szerint a következő magyar kormány, Gömbös Gyulával az élén, nemcsak buzaszállitmányokkal fogja segiteni a leendő Hitler-kormányt, hanem magyar hadsereget is fog kül-”

A hirtelen véget érő, mindenféle publikálási információt nélkülöző újságkivágásból a két világháború közti magyar történelem egy felettébb érdekes szeletének halvány lenyomata látszik – a tényleg antiszemita Henry Fordtól (aki egyébként cáfolta, hogy ismerné Bobulát) a revizionista törekvéseken át a már a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetőjeként nagyot álmodó, csak tíz évvel később hatalomra jutó Hitlerig, illetve a néhány hónappal korábban miniszterelnökké váló, ekkor még a kormánypárt és a kisgazdák összebútorozásából létrejött Egységes Párt ügyvezető alelnökeként tevékenykedő Gömbös Gyuláig a kor minden vitatott megítélésű alakja felbukkan benne –, melynek részleteiről ritkán esik szó. Serfőző Lajos hiánypótló munkája, a Titkos társaságok és a konszolidáció 1922-1926-ban ír behatóan a kormány fegyveres erőkkel való megdöntésére irányuló, egyre terebélyesedő, szélsőjobboldali szervezkedésről:

Az ügyet egyébként ejtették: a Békés Megyei Közlöny 1924. november 19-i száma szerint a büntetőtörvényszék a büntetőtörvényszék először ugyan 6-6 heti államfogházra ítélte Bobulát, Ulaint és Szemerét, melyet a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek, a fellebbezés után a tábla viszont felmentette őket a vád alól, ezt az ítéletet pedig a Kúria zárt tárgyalásán is megerősítette:

“büntetendő szövetkezés nem forog fenn” – írták.

Bobula következő évtizedeiről alig tudunk valamit: annyi azonban biztos, hogy a harmincas években már újra a tengerentúlon élt, ahol Nikola Tesla legangyobbra tartott életrajzírója, Marc J. Seifer szerint a XX. század egyik legangyobb zsenijének tartott mérnök őt kérte fel a nemzetek közti áthatolhatatlan pajzs első tornyának, erőforrásának és kiszolgáló épületeinek megtervezésére. A futurisztikus álom természetesen sosem vált valósággá, hiszen az 1943-ban elhunyt, ragyogó tehetségű Tesla végül nem tudta megépíteni az összeesküvés-elméleteket előszeretettel tényként kezelő közösség kedvencét, a minden ellen védő pajzsként is használható halálsugarat végül nem tudta megépíteni.

Bobula élete utolsó harminc évét a fővárosban, Washingtonban töltötte – ennek az időszaknak az elején, 1934-ben adta le élete legfurcsább, nem épp építészeti témájú szabadami leírását, melyet két évvel később el is fogadtak, bár a robbanóanyaggal, vagy gázzal töltött gránátok azóta sem vették fel a tökéletes gömb alakot:

1961-ben bekövetkezett halála után a Washington Postban megjelent nekrológja is csak ohiói, illetve pennsylvaniai templomairól, valamint három épületéről emlékszik meg, így a teljes életmű feltárása jó eséllyel még várat magára.

Fotók: David Schalliol, 10 K, Martin Aurand: The Progressive Architecture Of Frederick G. Scheibler, Jr., Bruno Pereira, Dms1788, Mákvirág
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

The rescued private owned submarine UC3 Nautilus that sank on Friday 11. August, are dragged into Copenhagen Harbor 12. August 2017 by the Salvage ship Vina. The Swedish journalist Kim Wall which was on board the submarine is still missing. Owner and Captain Peter Madsen was rescued and charged with negligent manslaughter. (Foto: Jens Noergaard Larsen/Scanpix 2017)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.