Kultúra

Ismeretlen magyarok: a templomépítő, aki legnagyobb álmához segíthette volna Nikola Teslát

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 05. 07. 14:00

A tengerentúlon szerencsét próbáló Bobula Titusz életpályája filmvászonra illő, de egy biztos: nem mosollyal jönnénk ki a moziból.
Korábban a témában:

Leon Lederman Az isteni atom című könyvében nemes egyszerűséggel marslakóknak nevezi a XX. század első felében a tengerentúlra emigrált magyarokat, hiszen az évtizedek során olyan géniuszok tűntek fel Amerika partjainál, akik teljesen megváltoztatták a világot. Az ő, illetve a Magyaroszágról kirajzó kortársaik bemutatására született meg Ismeretlen magyarok címet viselő sorozatunk, melynek epizódjaiban megismerhettük már a világ legkultikusabb autóját, a Bogarat megálmodó mérnököket, a legnagyobb hollywoodi sztárok kedvenc építészeinek egyikét, a Marilyn Monroe-t a világnak adó Dienes Andort, vagy épp a New York számos ikonikus felhőkarcolóját, illetve toronyházát megálmodó Róth Imrét. Ma újra az építészet világában maradunk, és a Bobula-építészdinasztia legfordulatosabb élettörténetű tagját, Tituszt mutatjuk be.

A tizenhét évesen pesti építőmunkássá vált, Liptóújvárról érkező Ján Nepomuk Bobula (id. Bobula János, 1844-1903) a Műszaki Egyetem elvégzését követően egy európai körútnak köszönhetően találta meg saját stílusát, és vált az újonnan egyesített Pest egyik legfontosabb építőjévé, megalkotva a Tisztviselőtelepet (itt áll a Rezső téri plébániatemplom, melyet korábban már mi is bemutattunk), paloták egész sorával bővítve a frissen kialakult Andrássy utat, valamint a Palotanegyedet, és óriási középületekkel – így az Üllői úti sebészeti klinikával, a Trefort utcai gimnáziummal – gazdagítva a lassan világvárossá avanzsáló fővárost.

Két, magát már magyarnak valló fia is építészeti pályára lépett: ifjabb Bobula János (1871-1922) egy Angliában, illetve Észak-Amerikában folytatott tanulmányút után közkórházak (Szabadka, Nyíregyháza, Kézdivásárhely), hitéleti központok (a debreceni ortodox templom, illetve a kunszentmiklósi zsinagóga), valamint középületek (a munkácsi városháza) és kastélyok egész sorának tervei hagyták el irodájának kapuját.

Testvére, Titusz (1878-1961) is hasonóan indította a pályáját, így műegyetemi tanulmányainak elvégzése után ő is az Egyesült Államok felé indult, annyi különbséggel, hogy neki esze ágában sem volt visszatérni.

A Hotel Belleclaire

Néhány éves New York-i (az 1901-1903 közt a Broadway és a 77. utca találkozásánál épült Hotel Belleclaire-t nekrológja neki tulajdonítja, noha azt egy másik, Magyarországról érkezett építész, az Emery Rothként ismertté vált Róth Imre tervezte, a húszas évei derekán járó Bobula maximum részt vehetett a projektben), illetve ohiói tartózkodás után 1903-ban immár Titus de Bobulaként érkezett meg a pennsylvaniai Pittsburghbe, ahol főként templomok tervezésével került be a köztudatba: az ő nevéhez fűződik a Hazelwoodban álló apró, de annál szebb First Hungarian Reformed Church (1904):

Magyar templomok Amerikában

A XIX. század második felétől az amerikai bevándorlási törvények 1920-as bevezetéséig legalább félmillió magyar szállt partra New York kikötőjében – egy részük pedig a városban telepedett le, mások pedig szétszóródtak az óriási országban. Sorra alapították meg közösségi intézményeiket, nyitottak boltokat, magyar mozit hoztak létre, sőt, templomok egész sorát építették. Ezek közül korábban a New Yorkban állókat mutattuk be.

Legismertebb műve a Munhallban álló, a Keresztelő János nevét viselő görögkatolikus templom, mely 2004 óta a ruszin kultúra Egyesült Államokbeli fellegvára, a Carpatho-Rusyn Society központja:

A harmincnyolc méter magasra törő, ikertornyaival a környék képét uraló, az ungvári ruszin katedrális formavilága által ihletett templom kilencven éven át, 1993-ig fogadta a hívőket, egy másik alkotása, a Carnegie-ben álló, kelet-európai környezetbe is tökéletesen illő világot megidéző Szent Péter és Pál ortodox templom (1906) azonban ma is fogadja a híveket.

Ezekben az években megpróbálta az Európában épp fénykorát élő szecessziót, illetve szülőhazájának formavilágát is amerikai igények szerint adaptálni – 1905-ben több művét is kiállította a pittsburghi építészeti klub (Pittsburgh Architectural Club) egyik kiállításán, de sajnos süket fülekre talált annak ellenére, hogy a bécsi szecesszió alapkövét, a Joseph Maria Olbrich által tervezett, ikonikus lombkupolájával minden művészet iránt érdeklődő számára jól ismert Szecessziós ház ötleteiből táplálkozó egyházi iskolaépülete pozitív visszhangot kapott:

Balra a bécsi szecesszió háza, jobbra Bobula terve

A harmincas éveibe lépő tervező részt vett a massachusetts-i Springfield főterén lévő városháza tervezésében is – az 1905-ben a legendák szerint egy majom által felrúgott kerozinlámpa miatt leégett épület helyén egy antik görög templomot idéző városháza, egy azt másoló koncertterem, illetve egy kilencvenegy méter magas óratorony kapott helyett:

1910-ben feleségül vette az amerikai acélipar egyik vezető alakjához, Charles M. Schwabhoz családi szálakkal kötődő Eurania Dinkey Mockot, és New Yorkba költöztek. A milliárdosnak jó eséllyel egyáltalán nem nyerte el a tetszését a fiú, hiszen 1919-ben Bobula egyszerűen beperelte, miután a férfi azt mondta neki, hogy legszívesebben kidobná az ablakon. A per végül egyik fél számára sem hozott számottevő eredményt.

A friss házasok

Az első világháború lecsendesülését látva, de még a trianoni békeszerződés előtt feleségével együtt visszatért Magyarországra, és politikai pályára lépett: előbb egy szlovák légió felállítását tűzte ki célul, mely lengyel segítséggel szerezné vissza a Felvidéket Magyarországnak, majd aktivistaként, és az Amerika címet viselő lap megalapításával próbálta meg megváltoztatni a világot. Nem sikerült neki, sőt, 1923-ban kormányellenes szervezkedésért le is tartóztatták. Az antiszemitizmus és a kormány elleni puccs illatát is hordozó ügyet a New York Times is címlapon hozta, de mibenlétét a legjobban talán a Somogyi-könyvtár digitális gyűjteményének egy jelzetlen forrásból származó darabja őrizte meg:

“Még aznap letartóztatták dr. Szemere Béla gyermekorvost, a Gyermekkórház igazgatóját, valamint Bobula Titusz építészt, aki abban az időben Budapesten egy “Amerika” nevü antiszemita lapot adott ki, az amerikai autógyáros, Ford segítségével. A három embert a fennálló politikai rendszer elleni összeesküvéssel vádolták, amely a nemzet biztonságát veszélyezteti.

 

Másnap az összes budapesti lapok foglalkoztak az esettel, hangoztatva, hogy az összeesküvési terveket gondosan kidolgozták, ugy hogy azoknak megtörténése pontosan egybeessék a müncheni és bécsi tervezett eseményekkel. A “Pester Llyod” ezt a főcimet adta a tudósításának: “Ezt tervezték Ulain  és Hitler Magyarország számára is.”

 

Pár nap mulva, november 12-én a pesti rendőrség letartóztatott egy Fritz Döhmel nevü németet, aki saját bevallása szerint Hitler és a német náci veeztők megbizásából érkezett a magyar fővárosba. Döhmel Hitler ajánló levelével az “Ébredő Magyarok” vezetőihez ment, akik nagy lelkesedéssel fogadták. A budapesti lapok tudta Döhmel tevékenységéről és már november 3-án közölték annak a “megállapodásnak” szövegét, amit a bajor nácik magyar szövetségeseikkel kötöttek. Ezt a megállapodást Döhmel, dr. Szemere és Bobula írták alá.

 

A megállapodásnak három fő pontja volt:

 

1. Magyaroszág 1914-es határainak visszaállítása.

2. A Bethlen-kormány megbuktatása.

3. A magyarországi zsidók véres kiirtása. (“Blutige Vernichtung der Juden Ungarns.”)

 

Volt egy másik “államszerződés” is (Staatsvertrag), amely szerint a következő magyar kormány, Gömbös Gyulával az élén, nemcsak buzaszállitmányokkal fogja segiteni a leendő Hitler-kormányt, hanem magyar hadsereget is fog kül-”

A hirtelen véget érő, mindenféle publikálási információt nélkülöző újságkivágásból a két világháború közti magyar történelem egy felettébb érdekes szeletének halvány lenyomata látszik – a tényleg antiszemita Henry Fordtól (aki egyébként cáfolta, hogy ismerné Bobulát) a revizionista törekvéseken át a már a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetőjeként nagyot álmodó, csak tíz évvel később hatalomra jutó Hitlerig, illetve a néhány hónappal korábban miniszterelnökké váló, ekkor még a kormánypárt és a kisgazdák összebútorozásából létrejött Egységes Párt ügyvezető alelnökeként tevékenykedő Gömbös Gyuláig a kor minden vitatott megítélésű alakja felbukkan benne –, melynek részleteiről ritkán esik szó. Serfőző Lajos hiánypótló munkája, a Titkos társaságok és a konszolidáció 1922-1926-ban ír behatóan a kormány fegyveres erőkkel való megdöntésére irányuló, egyre terebélyesedő, szélsőjobboldali szervezkedésről:

Az ügyet egyébként ejtették: a Békés Megyei Közlöny 1924. november 19-i száma szerint a büntetőtörvényszék a büntetőtörvényszék először ugyan 6-6 heti államfogházra ítélte Bobulát, Ulaint és Szemerét, melyet a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek, a fellebbezés után a tábla viszont felmentette őket a vád alól, ezt az ítéletet pedig a Kúria zárt tárgyalásán is megerősítette:

“büntetendő szövetkezés nem forog fenn” – írták.

Bobula következő évtizedeiről alig tudunk valamit: annyi azonban biztos, hogy a harmincas években már újra a tengerentúlon élt, ahol Nikola Tesla legangyobbra tartott életrajzírója, Marc J. Seifer szerint a XX. század egyik legangyobb zsenijének tartott mérnök őt kérte fel a nemzetek közti áthatolhatatlan pajzs első tornyának, erőforrásának és kiszolgáló épületeinek megtervezésére. A futurisztikus álom természetesen sosem vált valósággá, hiszen az 1943-ban elhunyt, ragyogó tehetségű Tesla végül nem tudta megépíteni az összeesküvés-elméleteket előszeretettel tényként kezelő közösség kedvencét, a minden ellen védő pajzsként is használható halálsugarat végül nem tudta megépíteni.

Bobula élete utolsó harminc évét a fővárosban, Washingtonban töltötte – ennek az időszaknak az elején, 1934-ben adta le élete legfurcsább, nem épp építészeti témájú szabadami leírását, melyet két évvel később el is fogadtak, bár a robbanóanyaggal, vagy gázzal töltött gránátok azóta sem vették fel a tökéletes gömb alakot:

1961-ben bekövetkezett halála után a Washington Postban megjelent nekrológja is csak ohiói, illetve pennsylvaniai templomairól, valamint három épületéről emlékszik meg, így a teljes életmű feltárása jó eséllyel még várat magára.

Fotók: David Schalliol, 10 K, Martin Aurand: The Progressive Architecture Of Frederick G. Scheibler, Jr., Bruno Pereira, Dms1788, Mákvirág
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

MUNICH/GERMANY - JANUARY 19: Niall Ferguson (Harvard University) gestures speaking on the podium during the DLD16 (Digital-Life-Design) Conference at the HVB Forum on January 19, 2016 in Munich, Germany. DLD is a global network of innovation, digitization, science and culture, which connects business, creative and social leaders, opinion formers and influencers for crossover conversation and inspiration. (Photo: picture alliance / Jan Haas)/picture alliance
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.