Az elmúlt években egyre gazdagabbá váló, Sanghaj és a nagy kínai technológiai központok közelében fekvő Jiangyin villámgyors fejlődése és kiépülése magával hozta a furcsa, milliárdokat játszi könnyedséggel elszóró vállalatokat is – egyikük, a ruhaiparban előkelő helyet elfoglaló Heilan Group például egy, a városhoz tartozó földdarabon álmodta meg Luxury Town névre hallgató, egy óriási víziparkot, egyetemet, kulturális központot, valamint lovasmúzeumot is magában rejtő projektjét.
A 2016 májusában megnyílt Heilan Horse Culture Museum (Heilan Lovaskulúra Múzeum) azonban nem csak egyszerűen tárlókba helyezett grafikákon, fotókon és tárgyakon mutatja be az emberek és lovak immár hatezer éves kapcsolatának történetét, de egy óriási, márvánnyal bőven megrakott teremben negyvenhárom lófajta élő képviselőivel is találkozhatunk, melyeket a világ harminc országából vásároltak össze.
A lovak az éjszakáikat persze a karámokban töltik, de a múzeum nyitvatartása idején kiviszik őket a márványfülkékbe, hogy a látogatók minden oldalról jól megnézhessék őket.
A múzeum többi terme is jól tükrözi a kínai milliárdosok pénzszórási szokásait: kristálycsillárok, bokáig süppedős, kézi szövésű szőnyeggel fedett óriáslépcsőházak, csodás szobrok, aranyozott mennyezeti díszek is helyet kaptak a komplexumban, és a biztonság kedvéért még egy bevásárlóközpontot is hozzácsaptak az egészhez.
Az 1,4 milliárdos Kínában egyébként ma is tízmilliók éheznek, sokaknak pedig nem jut fedél a feje fölé.
