Buda és Pest 1873-as egyesülése után, az Ybl Miklós által csak vészmegoldásként épített (1865-1866) Bródy Sándor, akkor még Főherceg Sándor utcai palota (ma az Olasz Kulturális Intézet) kinövésével merült fel a jogos igény:
Az 1880. évi LVIII. törvénycikkben kijelölték a helyszínt, a Duna partján lévő, az 1876-ban megnyitott Margit híd, illetve az 1849-re megszületett Lánchíd közt fekvő Tömő teret, ahol az 1882-es tervpályázaton győztes Steindl Imre tervei szerint elindult az építkezés.
1885. október 12-ét írtak ekkor, a következő tizenkilenc évben pedig elkészült a kilencvenhat méter magasra nyúló kupolával büszkélkedő, átadására már idejétmúlt stílust képviselő, az első képviselők által feleslegesen giccsesnek és nagynak tartott Országház. Steindl Imre az ünnepélyes felavatást már nem élte meg, bár az első itteni országgyűlés már 1902. októberében lezajlott.
De mi volt régen a Kossuth tér, illetve a Parlament helyén? – teheti fel a kérdést a kíváncsi városjáró.
A válasz meglepő:
Az 1775-ben Pest és környékéről készített térképen még jól látszik a gödör:
Hogy aztán 1837-re átadja a helyét a királyi hajóhivatalnak és néhány felparcellázott, névtelen térré összeálló teleknek:
1853-tól pedig már Tömő térként (Stadt Schopper Platz) emlékeztessen az egykori gödörre:
Ami a következő évtizedek térképein aztán a központi vízvezetéktelep részeként, vízmedence formában jelenik meg:
Hogy aztán 1903-ra átadja a helyét az Új országház feliratnak, és feltűnjön a mára az ország legismertebb épületévé avanzsált Parlament kontúrja:
