Kultúra

Leia hercegnő árnyékában egy összezavarodott tinilány bújt meg

24.hu
24.hu

2017. 03. 06. 16:47

A tavaly év végén elhunyt Carrie Fisher halála előtt még megajándékozott minket utolsó könyvével, amely ugyanolyan szókimondó, szarkasztikus és néhol kifejezetten tragikus, mint az írója volt. A The Princess Diarist tavaly novemberben került az amerikai könyvespolcokra, és  már magyarul is megtalálható A hercegnő naplója címen.
Korábban a témában:

Bár Fishert leginkább a Star Wars Leia hercegnőjeként ismerik, nemcsak sikeres színésznő volt, de tehetséges író is. Első regénye, a Képeslapok a szakadékból (Postcards From The Edge) félig-önéletrajzi, félig-fikciós történet, mely világsztár édesanyjával, Debbie Reynolds-szal való kapcsolatáról szól. A könyvet meg is filmesítették, a forgatókönyvet Fisher írta, akit a filmben Meryl Streep játszott, Reynoldsként pedig Shirley MacLaine tűnt fel. Később több tragikomikus hangnemű önéletrajzi könyvet is írt, ilyen volt például a Wishful Drinking vagy a Shockaholic. Hiába volt szinte minden regénye bestseller, a The Princess Diarist az első olyan könyve, amit magyarra fordítottak.

Űreposz egy tinilány szemével

A hercegnő naplója egy véletlen folytán született: mintegy negyven évvel a Star Wars bemutatása után Carrie Fisher rábukkant azokra a naplókra, amiket a forgatás idején írt. Valószínűleg egyből rájött, hogy ha van olyan film, aminek kulisszatitkai csaknem az egész világot érdeklik, akkor az a popkultúra csúcsának számító Csillagok háborúja. Így született meg Fisher utolsó könyve, mely nem csupán a régi naplók feljegyzéseit tartalmazza, hanem a negyven évvel idősebb Fisher önreflexióját is.

Fisher több szempontból is tökéletes választás arra, hogy betekintést adjon a Star Wars kulisszatitkaiba. Egyrészt tehetséges író, aki remekül vegyíti iróniával a fájó őszinteséget, másrészt

bár kétségtelenül érdekes lehet Lucas, Hamill vagy Harrison Ford szemszögéből is megismerni a történetet – Fisher egyedüli nőneműként, ráadásul tinédzserként teljesen máshogy élte meg az űrhajók és fénykardok világába való belecsöppenést.

Fisher korábbi könyveiben és interjúiban is beszélt már arról, mennyi nyomás nehezedett rá a külsejével kapcsolatban. Állandóan azt várták tőle, hogy fogyjon le, és a világ hiába látta csodaszép hercegnőnek Fishert, ő maga gyűlölte a kinézetét.

Szerencsés lány voltam – túl kevés önbizalommal ahhoz, hogy ezt érezni is tudjam…

Legnagyobb problémája a kerek arcával volt, saját elmondása szerint a Leia védjegyévé váló kakaócsiga-konty azért nyerte el Lucas tetszését, mert keretek köré szorította Fisher pufi orcáit. A több réteg szájfénytől kezdve a melltartó nélküli ruhákon át sok olyan helyzetet kellett megélnie, amelyek nincsenek jó hatással egy kamaszlány lelki világára.

Mindössze tizenkilenc éves volt a 76-os forgatás idején, és a tinikre jellemző komplexusok mellett a mániás depressziójával is küzdött.

A betegségéből kifolyólag hamar rászokott a különböző drogokra, leginkább a nyugtatókra, amelyekkel mániákus énjét csillapította. A naplóbejegyzésekből egyértelműen kiderül, hogy már tizenkilenc éves korában is megkeserítette életét mentális betegsége.

Ismét emelkedik a pánikszintem. Az elzártság és az értéktelenség érzése. A többi érzést nem is érdemes megemlíteni. Nem túl kellemes a fejemben lenni. Egy kellemes helynek hathat, amikor látogatóba jön az ember, de nem akarok ott élni. Túlzsúfolt és tele van csapdákkal.

 

Carrison

A hercegnő naplója megjelenésekor hatalmas médianyilvánosságot kapott, köszönhetően egy negyven éves titoknak, amely ebben a könyvben látott napvilágot. Sokaknak számított Leia és Han Solo az álompárnak, ám arról a résztvevőkön kívül senki se tudott, hogy az első Star Wars rész forgatása alatt Fishernek viszonya volt Harrison Forddal. A történet azért maradt ilyen sokáig titokban – és részben ezért is számított akkora szenzációnak – mert Ford az affér ideje alatt házas volt első feleségével, Mary Marquardttal. Bár mindenkinek meglódult a fantáziája a viszony hallatán, sajnos Fisher és Ford kapcsolata cseppet sem volt leányálomba illő nagy szerelem.

Ford sosem áltatta a lányt, aki szintén tisztában volt vele, hogy rajongását nem fogja viszonozni a tizennégy évvel idősebb, házas férfi.

A könyvből egyértelműen kiderül, hogy míg a fiatal és tapasztalatlan Fisher bálványozta a már akkor is elképesztően menőnek számító Fordot, a férfi nem viszonozta érzéseit, egy három hónapig húzódó egyéjszakás kalandként tekintett az ügyre.

Sajnálom, hogy nem Mark az, pedig lehetett volna. Neki kellett volna lennie. Talán az jelentett volna valamit. Ha nem is sokat, de ennél biztosan többet.

Fisher könyvében egyáltalán nem ítélkezik Ford felett, nem próbálja meg jobb színben feltüntetni – olyan érzésünk van, mintha barátságukra való tekintettel kicsit korrektebbnek is állítaná be a férfit, mint amilyen volt – inkább saját fiatalkori naivitásán élcelődik kicsit. Az biztos, hogy a mindenki által ismert „Szeretlek! Tudom.” szóváltás elég pontos képet ad Ford és Fisher viszonyáról is.

Ha Harrison tényleg nem vette észre, hogy érzéseket táplálok iránta (legalább ötöt, de néha akár hetet is), akkor nem olyan okos, mint amilyennek gondoltam. Én szerettem őt, ő pedig megengedte ezt nekem.

Részletek egy nem mindennapi tinédzser naplójából

A naplórészletek olvasása közben elképedve tapasztalhatjuk meg, hogy a mindössze tizenkilenc éves Carrie Fisher milyen magas szintű önelemzésre volt képes, és mennyire jól tudott írni. Műveltebb és képzettebb költők egész életükben nem képesek olyan egyedi és mélységesen őszinte verseket összehozni, mint amilyeneket a középiskolát el sem végző Fisher tiniként egy naplóba belefirkantott. A versecskék és a hosszabb feljegyzések nagy része Fordról szól, és az iránta érzett viszonzatlan szerelemről. Bár a negyven évvel idősebb Fisher próbálta kicsit távolságba helyezni magát tinédzserkori feljegyzéseitől – a fejezetcímben „ömlengő mártírnak” nevezi fiatalabb énjét – nehéz lenne kamaszos hisztinek elkönyvelni az olvasottakat.

Fisher remek érzékkel tudott saját magán nevetni, mégis átsüt a fájdalom a szarkasztikusnak szánt mondatokon is. Sokan talán egy szellemes és könnyed olvasmányra számítanak, amikor kézbe veszik A hercegnő naplóját, de nem érdemes bedőlni Fisher poénkodós mondatainak, ebben a könyvben kőkemény dráma lakozik. A humoros körítés persze nem vesz le semmit a könyv értékéből, hiszen nem is Carrie Fisherről szólna a történet, ha nem lenne ízig-vérig tragikomikus.

Leia hercegnő személye filmtörténeti szempontból is jelentős, mégis igazán csodálatos az a nő volt, aki életet lehelt ebbe a karakterbe.

Carrie Fisher sosem tudott igazán eltávolodni első nagy filmszerepétől, a köztudatban örökre Leila hercegnő maradt meg, pedig saját élete és személyisége több csodálatot érdemelne, mint a metálbikinis Jabba-fojtogatás.

Egykor még nem voltam Leia hercegnő, most mégis ő leszek örökké. Soha nem lesz idő, amikor már nem leszek Leia hercegnő. Régebben nem is sejtettem ez mennyire mélységes és örökérvényű igazság.

Rácz Viktória
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.