Kultúra

Nagy Zsolt: „Mindenki, akiket a hatalomnak képviselnie kéne, nagy ívben le van szarva”

Amíg ebben a fizetett rabszolgaságban el lehet tengetni az életünket, amíg van tej, kenyér és fűtés, addig minden marad a régiben.

Nagy Zsolt Köves Gábornak adott interjújában hangzik el a fenti mondat, mely, mint az interjú egésze, a hazai közállapotokról legalább annyira szól, mint a színházról. Az Örkény Színház színésze szerint a kettő egyébként is összefonódik, hol finoman, hol direkten: van, hogy a puszta darabválasztás szembesíti a hatalmat a hibáival, de ő már azt sem tagadja, hogy felviszi a színpadra a napi politikát.

A velejéig pofátlan, felfuvalkodott politikus, akiből annyit látsz itt – ez nekem a Tartuffe. Ez egy típus, bejön a lakásodba, és első dolga, hogy kizabálja a hűtőt, hogy ez már az övé. Másnap a feleségedet is megdugja. Ezek nem csinálnak már titkot belőle, hogy lopnak.

Arra sem lát sok esélyt, hogy mindez egyhamar megváltozzon: a rendszer olyanná alakította a mindennapokat, hogy a boldoguláshoz be kell állni a sorba. Kevés kivételtől eltekintve – a színházi és filmes szcénában Janisch Attila, Schilling Árpád és Hajdu Szabolcs nevét említette – be is áll mindenki, és aki mégsem, az hamar magára marad.

A politikusokban nem hiszek. Itt semmi sem arról szól, hogy az embereknek jobb legyen. Nincsenek hosszú távú tervek, csak az van, hogy ha hatalomban vagy, mennyi pénzt lapátolhatsz ki magadnak. Azt látom mindennap, hogy mindenki, akiket a hatalomnak képviselnie kéne, nagy ívben le van szarva. Én is, te is, mindenki. Érdekel bárkit is a fekete ruhás nővér? Nem, dehogy. Hagyják elpusztulni. Ha pofázol, véged. Ezzel a rendszerrel egymagad nem tudsz mit csinálni. Más meg nem áll melléd. Majd ha nagyon sok fekete ruhás nővér lesz, akkor történhet talán valami. Nem akarunk vért, nem akarunk feltétlenül kimenni az utcára és lövöldözni, és végül is, én ezt meg tudom érteni. Nagyon is emberi hozzáállás. Kinek kell az, ami a tévészékház ostrománál történt? Csak az, ami ott történt, óriási szakadékot nyitott a Fidesz-hívők és a baloldali, liberális érzelmű emberek között.

Pedig a kettészakadt ország, az egymásnak feszülő oldalak csak gyengítik az országot. Mint mondja, „egy társadalomnak, egy országnak vagy, teszem azt, egy politikának az erejét az mutatja meg, hogy a másik ember vélt vagy valós hiányosságaival mit tud kezdeni. Azzal, aki más, mint te. A problémásokkal.” A legfrissebb megosztó témáról, a budapesti olimpia kérdésről is szó esett: ő is aláírta a népszavazási kezdeményezést, de nem csak azért, amiért a többség.

Nemcsak azért szavaztam az olimpia ellen, mert gazdaságilag nonszensz az egész, mert százezrek életét keserítené meg, hanem azért is, mert magában a versenysportban nem hiszek. Ma már nincs olyan, hogy tiszta versengés. Nincsenek csodák, kitenyésztett emberek vannak emberfeletti teljesítményekkel. A pénzről szól az egész. Még ha a sportolók tiszták is, mellette ott vannak azok, akik ezt az egészet összemocskolják.

A Nagy Zsolttal készült interjú teljes egészében a friss Magyar Narancsban olvasható.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik