Kultúra

Varázslatos arcát mutatja a Hold ma éjjel

Égi kísérünk rozsdás, vörös homályba borul, csak "alul" egy vékony sáv ragyog és világít a megszokott módon. És láthatunk egy változócsillagot is, egy igazi szuperóriást.

A Magyar Csillagászati Egyesület februári Égi kalendáriuma (http://www.mcse.hu/) adta hírül, hogy az idei év első fogyatkozása egy Magyarországról teljes egészében megfigyelhető “majdnem teljes félárnyékos holdfogyatkozás” lesz a péntekről szombatra virradó éjszakán. Hajdu Tamás csillagászt, az ELTE Csillagászati Tanszékének doktoranduszát kérdeztük, mit jelent ez?

Félárnyékban a Hold

Holdfogyatkozásról ugye akkor beszélünk, ha a Hold a Föld árnyékába kerül, azaz bolygónk kitakarja a rá eső napfényt. A földi atmoszférában szóródó fény miatt a Hold még teljes fogyatkozáskor is látható marad.

Ennek a szórt fénynek köszönheti a vöröses-rozsdás derengését. Most is ez történik majd azzal a különbséggel, hogy a Föld nem árnyékolja le teljesen a Hold felszínét. A félárnyék február 10-én, hazai idő szerint 23:34 perckor jelenik meg égi kísérőnkön, majd egyre beljebb kúszik, barnás-vöröses homályba borítva a holdfelszín nagy részét.

A maximumot 11-én 1:43 perckor éri el, ekkor a “homályból” erős kontrasztként csak egy vékony, déli sáv ragyog majd a megszokott fénnyel

– magyarázza a csillagász.

Pulzál a csillag

A másik érdekesség a februári égbolton egy sárga szuperóriás, az U Monocerotis változócsillag. Ehhez meg kell ismernünk egy fogalmat, a magnitúdót. Eredeti, latin jelentése a “nagyságrend”, a csillagászatban ezzel fejezik ki egy égitest fényességét. Minél magasabb a magnitúdó, annál halványabbnak látjuk adott csillagot innen a Földről, a láthatósági határ szabad szemmel hat magnitúdó körül van.

E felett tehát távcső nélkül már nem látjuk az adott csillagot vagy más égitestet, a budapesti erős fényszennyezésben is megfigyelhető csillagok pedig 3-4 magnitúdósak.

Az U Monocerotis a téli égbolt híres “vadászjelenetének” Egyszarvú csillagképében található, és azért változócsillag, mert magnitúdója 92 napos periódusokban nagyon nagy mértékben, 5,5 és 7,5 magnitúdó között változik. Ez a szabad szemmel látható határon van, Hajdu Tamás inkább amatőr csillagászoknak ajánlja megfigyelését. Illetve ha valakit “laikusként” érdekel, keressen fel egy csillagvizsgálót, minden szempontból nagy élmény.

Szuperóriás

A változócsillagok kétfélék lehetnek. Vagy egymás körül keringő kettőscsillagról van szó, ilyenkor a mi szemszögünkből egymást takarják ki, ezét érzékeljük fényerejükben a változást. A másik kategória, amikor a csillag belső, fizikai folyamatai okozzák a pulzálást – ilyen az U Monocerotis is.

A fényváltozás nagyon tág határok között mozog, ritkábban néhány órás, de inkább több napos periódusokban. Az igazi látvány nem is élő megfigyeléssel érvényesül, hanem inkább egymás mellé vetítve egy fotósorozatban.

Sárga szuperóriásnak pedig azért nevezzük, mert fénye sárga, ez pedig külső hőmérsékletére enged következtetni: akárcsak a mi Napunknak, 5-6 ezer fok. Mérete pedig tényleg óriási, durván a Nap százszorosa.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik