Az alig ezer lelkes angol falucska, Uley évszázadokon át álmos kistelepülés volt a gloucestershire-i dombok közt, száz évvel ezelőtt azonban rövid időre minden megváltozott, hiszen a helyiek egyike, Maj Rupert Penny egy londoni áruházban fura dologgal találkozott:
A háromszáz fontért (mai árfolyamon ez 7,25 millió forintot jelent) vesztegetett állatot végül nem tudta otthagyni, így azzal tért haza a hír hallatán jó eséllyel teljesen felbolydult faluba.
A John Daniel nevet kapott gorillát végül Penny nővére, Alyce Cunningham úgy nevelte fel, mintha saját gyermeke lenne, így az emberszabású számos emberi szokást is felvett: teát és cidert ivott, saját hálószobát kapott, megágyazott maga után, használta a mosdót, segített elmosogatni, sőt, sokszor elment a helyi iskolába is, hogy sétáljon a gyerekekkel.
A teljes történetet nemrég Margaret Groom, az Uley-i helytörténeti gyűjtemény kutatója ásta elő, aki fotókkal illusztrálva írta le az állat a faluban töltött idejét, sőt, számos visszaemlékezést is megőrzött, hiszen
Groom elmondása szerint gyerekek sokszor talicskába ültetve hordozták körbe az utcákon, de az állat a gyenge alkoholt sem vetette meg, hiszen rendszerint megállt azoknál a házaknál, ahol jó eséllyel kaphatott egy bögre cidert.
Cunningham persze nem csak a falu látványosságává tette John Danielt: sokszor elvitte őt a londoni Sloane Streeten lévő házába, ahol ünnepi ebédeket szerveztek, vagy épp az ötórai teákat iszogatták a vendégekkel.
A történet akár szép véget is érhetett volna, de a húszas évek fordulóján sajnos erre nem mutatkozott túl sok esély: a felnőtté vált gorillát gondozója már nem tudta ugyanúgy ellátni, így ezer guinaért eladta egy amerikainak, abban a hitben, hogy az állat így egy szerető floridai otthonba kerülhet.
Nem így történt: John Daniel nemsokára felbukkant a világhírű Barnum and Bailey cirkusz porondján, később pedig a New York-i Madison Square Garden állatkertjében, ahol hétről hétre egyre gyengébbnek tűnt, és szünet nélkül csak Cunninghamet hiányolta. A nőt végül értesítette az állatkert, aki csapot-papot hátrahagyva azonnal a tengerentúlra indult.
Sajnos már későn érkezett, hiszen az állat hamarosan tüdőgyulladásban elhunyt. Testét az Amerikai Természettudományi Múzeumnak adták, 1922-től pedig egy New York-i múzeum gyűjteményében pihen.
