A főváros utcái lépten-nyomon tele vannak rejtett csodákkal – sokukat már megtépázták az elmúlt évtizedek történései, így a második világháború, vagy épp az ’56-os forradalom eseményei, néhányuk pedig hosszú hányattatás után újra egykori szépségében pompázik –, így egy rövid séta is tartogathat olyan meglepetéseket, mintha egy másik ország nagyvárosában sétálgatnánk. Találkozhatunk például paneltömbök és kertes házak közé zuhant református űrhajóval, ablakokra került fura műalkotásokkal, lenyűgöző óriásokkal, vagy épp egy falatnyi Amszterdammal.
Ismeretlen Budapest sorozatunkban olyan csodákat mutatunk be, melyek közelében minden nap elsétálunk, vagy épp átutazunk, de a rohanásban nincs időnk felpillantani a fölénk tornyosuló, figyelmet érdemlő házakra. Ma Erzsébetváros rövid utcáinak egyikébe, a Jósika utcába sétálunk el, hogy megnézzük a fővárosi szecesszióláz egyik lenyűgöző, de a város monumentális épületei (mint a Lechner Ödön tervezte Postatakarékpénztár a Hold utcában, vagy az Iparművészeti Múzeum az Üllői úton) mellett egyértelműen háttérbe szoruló csillagát, a Bruchsteiner-bérházat.
A Jósika utca helyén egykor a város határain túli kertek feküdtek, de a XIX. század utolsó negyedében hirtelen világvárossá váló, pillanatok alatt bérpaloták ezreivel gazdagodó Budapest úgy elsöpörte ezeket, mintha sosem lettek volna.
Egy 1854-es térkép a területen még konyhakerteket, szőlőültetvényt (a mai Kodály köröndtől északra fekvő utcák, így a Bajza, a Szinyei Merse, a Kmety György és a Szondi helyén), sőt, állatvásárteret (Viehmarkt, ma a város egyik legszebb templomának otthont adó Rózsák tere) mutat, de a változások az Andrássy út 1870-es években történt kialakításával egy időben itt is megjelentek: a kerteket felszámolták, az így kialakult, az Árok (ma Csengery) utcát az Erdő sorral (ma Rottenbiller u.) összekötő út pedig 1878-ban felvette Jósika Miklós regényíró nevét.
A historizáló és szecessziós házakkal szegélyezett utcának most a legelső, a környéken megszokottnál jóval díszesebb épülete, a négyemeletes Bruchsteiner-bérház 1902-ben Bruchsteiner Rezső (1870-1939) megrendelésére született meg a Schmahl Henrik irodájában (az építész egyik legszebb műveiről, így a Stern-bérházról korábban már ejtettünk szót) nevelkedett, majd 1892-ben saját irodát nyitó, a Gellért Fürdő óriási tömbjének megszületésében is részt vállaló Sterk Izidor (1860-1935) rajzasztalán.
A saroképület helyének (a Csengery és Jósika utcák sarkán áll) és környezetétől jóval gazdagabb díszítményeinek köszönhetően már távolról vonzza a szemet, így egyszerűen képtelenség anélkül elsétálni előtte, hogy akár csak egyetlen másodpercre is odapillantsunk. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ki ne csodálna meg a belváros sokszor egyhangú, eklektikát, romantikát, vagy klasszicizmust képviselő épületei közé ékelt kék tömböt?
A hullámos pártázattal lezárt ház tetődíszein vízköpők, az ablakok körül pedig sasokkal (az egyikük kicsinyét védi épp egy vadásztól!), oroszlánokkal, apró manókkal, és rengeteg növénnyel találkozhatunk, a kaput pedig két kősárkány őrzi. Az óriási lakások mindegyikéhez tartozott cselédszoba, a lakók pedig természetesen egy felvonókezelő segítségével közelíthették meg otthonaikat.
Az építtető pénztárosként az 1901-ben megnyílt legendás Fészek Klub első vezetőségének – Stetka Gyula és Tolnay Ákos festőművészekkel, Róna József szobrásszal, a fiatal énekes, Környey Béla irányítása alatt – jeles tagja, valamint a századfordulón jól csengő nevű Bruchsteiner nyomdászcsalád (az 1858 és 1946 közt működött Bruchsteiner nyomda gazdái) egyik örököse volt.
Az OSZK a nemrég gyönyörűen felújított Damjanich utca 35. mellett a cikkünkben bemutatott házat (Csengery utca 21.-ként) jelöli meg a kiadó címeként, így nem kizárt, hogy a cég itt is tartott fenn irodát.
A két világháború közti szórakozató irodalom egyik csillaga, Harsányi Zsolt író 1939-ben megjelent Jókedvű könyvében egy rövid írással emlékezik meg az épp elhunyt Bruchsteinerről, ekképp:
1908-ban az épületben lakott Erényi László gyógyszerész, aki testvérével, Bélával alkotta meg a pillanatok alatt piacvezetővé vált Diana sósborszeszt, sőt, ha fura álmuk megvalósul, a Károly körút kalandos életű modern bérházának saroktornya ma egy sósborszeszes üveget mintázna, de a húszas években itt élt az újságíróként, költőként és íróként is jegyzett legendás színházigazgató, Beöthy László (1873-1931), Löwinger Béla kereskedő és neje (a férfi nyilvánvalóan nem azonos a Tanácsköztársaság rettegett karhatalmi ereje, a Lenin-fiúk egyik tagjával), valamint Brandt Ignác bornagykereskedő is.
A Budapesti hivatali útmutató 1934-1947 szerint a Therma víz-, gáz-, központi fűtési és bádogosipari vállalat központja is itt talált magának helyet, de a hetvenes évek derekán ide fészkelte be magát a Katica Tejbisztró is, aminek a szecessziótól finoman szólva is eltérő, a budai oldal legendás, a szocializmus utolsó leheletében rekedt Bambijához hasonló belső térrel bírt. Az üzlethelyiségbe betérő vendég ma is a szomját ütheti itt el, de a név negyven év alatt Picolo Presszóra változott, és valószínűleg elég furán néznének ránk, ha egy pöttyös bögrényi forró kakaót kérnénk a pultnál.
Az épület állapota a szocializmus során számtalan kivételes társához hasonlóan gyorsan hanyatlott, de Makovecz Benjamin Fortepanon elérhető, 1982-es fotóin lévő állapotnak szerencsére mára már semmi nyoma:
A homlokzatot számtalan gyönyörű, ma is feltámadását váró budapesti épülettel ellentétben azóta igényesen helyreállították, így ma gazdag díszítményeivel együtt békésen várja, hogy a körülötte üldögélő, évszázados barátai is megújuljanak értő mesterek csoportjának szakavatott kezei alatt.
