Még 2014 májusában került színpadra a Budapesti Anarchista Színház (BASZ) előadásában a Zöld Szofi, amely most januártól ismét elcsíphető néhány előadás erejéig, új szereposztásban, de változatlan mondanivalóval.
A darab egy rém egyszerű történetet mesél el: adott a Szalai család, amelynek tagjai szembesülnek azzal, hogy a nagypapa tüdőrákos, ezért pénzt kellene szerezni a kezelésére, a családfő ezért elhatározza, hogy beáll a Fideszbe és nemzeti dohányboltot nyit. A família ugyan elnyeri a koncesszió jogát, de az üzlet nem akar beindulni, ezért egy Uruguay-ba emigrált nagynéni tanácsára mariskát (Zöld Szofit) kezdenek el árusítani, a biznisz pedig futni kezd, legalábbis egy ideig.
A két esztendővel korábbi verzióban még Juhász Péter alakította az epizódszerepben feltűnő Orbán Viktort (igen, az ex-Millás, Együttes Juhász Péter), akinek helyét most a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kovács Gergely vette át. Szerepe viszont inkább jelképes, mint fontos, feltűnésének attól van jelentősége, hogy keretbe foglalja a sztorit, és reflektáljon egy családban gyakorta visszatérő mondatra, az „amikor piros hó esik” frázis helyett használt
majd akkor, ha Orbán Viktor személyesen kér bocsánatot
közhelyre, és megjelenjen öltönyben, focis hátizsákkal, amnesztiát adjon a családnak és elmondja, kitűnő munkát végeztek, és a marihuánát legalizálni kell. A poént nem lövöm le, miért.
A darab viszont nem ettől jó, de még csak attól sem, hogy futószalagon érkeznek az utalgatások a dohányboltok körüli vélt vagy valós legendákról és a fricskák az Orbán-kormányról, hanem attól, hogy karcos görbetükröt kapunk néplélekből. Nagyon könnyen kiderül például, hogy a Breaking Bad Walter White-ja mennyire közel áll hozzánk, magyarokhoz, és sorsa mennyire jól átültethető hazai környezetbe, csak nálunk nem a tüdőrákos kötöttpulcsis középiskolai kémiatanár áll be kristálymetet főzni, hanem a nagypapa fia és unokája kezdi el a zöld-bizniszt egy dohánybolt pultja alatt. Ezzel pedig kapásból valami sokkal akkutabb jelenség felszínét kapirgáljuk, amely a szocializmus óta emészti a lelkeket: hogyan próbálunk mi magyarok ügyeskedni, és féllegális/ illegális tranzakciókkal seftelni az életben maradás/előrejutás/harácsolás elérésének érdekében.
A darab akkor zseniális még, amikor a Monty Pythonos abszurd helyzeteket (amit ráadásul az is erősít, hogy minden karaktert ugyanaz a három fehérre festett arcú színész alakít, legyen férfi vagy nő) felváltja az, amikor az unoka, a 18 éves Karcsika (vagy később K.) megpróbálja a neten felszedni a szomszéd Szabó Marcsit, akinek a szüleitől sikerült megszerezni a trafikot. A nyilvánvalóan groteszk (de így is a valósághoz legközelebb álló) helyzet azonban elég erőteljesen festi le, milyen komplikáltak a tizenéves párkapcsolati parák.
Hiányoltam viszont, hogy ez a több, mint kétéves darab nem lett kicsit ráncfelvarrva, egy szemmel látható Schmitt Pálos poént ugyan kicserélt a nagypapát alakító Sickratman (Paizs Miklós):
Hát, köztársasági elnök vagyok én, hogy ennyit aláírjak?
de elfért volna még néhány Rogán Antalos, Mészáros Lőrinces kikacsintás, ha már kifejezetten erre van felhúzva a darab. Persze az is lehet, hogy Sebő Ferenc író/rendező/szereplő már írja következő darabját és erre tartogatja ezeket.
A Zöld Szofit az RS9-ben láttuk, további időpontok és részletek emitt.
Főbb szereplők:
Károly, a nagypapa – Paizs Miklós
Karesz, Apu – Horváth András
Karcsi, Fiú – Sebő Ferenc
Nagymama, Károly felesége – Horváth András
Anyu, Karesz felesége – Sebő Ferenc
Uruguay-i nagynéni – Paizs Miklós
Marcsi, a szomszéd lány – Paizs Miklós (csak hangban)
Orbán Viktor – Kovács Gergő m.v.
Írta és rendezte: Sebő Ferenc
