Kultúra

Ezekre a sorozatokra kár volt órákat szentelni az életünkből

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2016. 12. 28. 19:00

Akadnak új belépők és régi kedvencek: ezeket a sorozatokat utáltuk 2016-ban.
Korábban a témában:

American Horror Story: Roanoke

Az FX antológiasorozata, az American Horror Story volt már minden: kísértetház-horror, elmegyógyintézet-horror, hotel-horror, boszorkány-horror, szörnyszülött-horror, a hatodik évad pedig egy szubzsáner-fúzió lett. A pilotepizódra azt írtuk, hogy gyengécskére és horrortatlanra sikerült, de talán ez majd változik. Tévedtünk, ez a szellemtelenség sajnos megmaradt az évad végéig. A rengeteg kedvcsináló, trailer, spot és teaser szinte jobb és kreatívabb lett, mint maga a hatodik szezon:

The Walking Dead – 6. évad + a 7. évad fele

Amit a vezető zombisorozat produkált 2016-ban, az szinte egy egyenes vonalú egyenletes mozgás a kasza felé. Ugyan a hatodik évad második fele és a szezonzáró, valamint a hetedik évad első része nem volt vészes, de ami azon kívül történt, az a nettó időpocsékolás a néző számára. Nincsenek igazán meglepő fordulatok, Negan nagyjából egy rész erejéig volt érdekes, a Királyságból semmit sem láttunk még, hogy belezúghassunk Ezékiel királyba és tigrisébe, Rick és Daryl egy csicska, megy a picsogás, a forgatókönyv csapnivaló, a színészek pedig még rosszabbak, mint eddig. Ha nem készítünk hozzá recapműsort, talán abba is hagytam volna a sorozat nézését.Az elmúlt 20 részből eltűntek a váratlan események, az érdekes szereplők, és a sorozat egy helyben topog, mint egy sarokba szorított élőhalott.

Trónok harca – 6. évad

Kedveljük a Trónok harcát, hiszen a szezon minden epizódjához gyártottunk kibeszélőműsort, színeztünk Game of Thrones kifestőt, jártunk Horvátországban a forgatási helyszíneken, de a sorozat legutóbbi évada (amely ugye az első, amelyhez nincsenek támpontjai a rajongóknak hatodik könyvkötet híján), azért túlzás lenne frenetikusnak titulálni. Oké, a Hodoros rész szívbemarkoló volt, a Fattyak csatája pedig menő + az epizód végi vendetta is, de azért összességében elég csalódást keltő volt az évad és a 6-8. epizódok például egész nyugodtan kimaradhattak volna. Ez a fajta évadrövidítés jót tett volna a szezonnak, s végülis ezt a HBO is belátta (bár a döntésnek nyilván anyagi természetű okai is vannak), és az utolsó két évad összesen 13 epizódban meséli el a sztori végét. Amúgy a Redditre felkerült a hetedik évad teljes története, s az alapján nem tűnik rossznak.

Fear the Walking Dead – 2. évad

Komolyak voltak az elvárások a The Walking Dead spinoff-sorozatával szemben, amelyet a hatrészes első évad nyomokban teljesíteni is tudott, de a második szezont nézői oldalról inkább jellemezte a kiábrándultság. Pedig az alapvetés nem volt rossz: nézzük, mi történik az amerikai kontinens másik partján, és ne a 28. nap után vegyük fel a fonalat, hanem a fertőzés 0. percében, de sajnos a cselekmény és a szereplők nem elég izgalmasak, hogy lelkesedni lehessen a sorozatért.

A sorozat a kasza előtt jobban járna, ha inkább websorozatként folytatódna. A trailer ne tévesszen meg senkit.

Scream Queens – Gyilkos történet – 2. évad

A sorozatról az első évad végéig azt tudtuk, hogy antológiasorozatként tekintenek rá az alkotók, de a második szezonra kiderült, hogy egy kvázi jelzőt elébiggyeszthetünk, mert a túlélő karakterek maradtak és új horrorkörnyezetbe kerültek. A horrorkomédia viszont a második évadra annyira bárgyúvá, butává, idegesítővé változott, hogy lassan az amerikai nézők is kifaroltak, s egyelőre kétséges, kap-e folytatást. Sokat nem vesztenénk azzal, ha nem.

Wayward Pines – 2. évad

Wayward Pines városa a múlt nyáron véget ért első évadban még először egy nyugodt, idilli helynek tűnt. A Matt Dillon főszereplésével készült szériában azonban hamar kiderült, hogy  senki és semmi nem az, aminek látszik, a város falai között pedig számos rejtélyes és szörnyű dolog történt. Patent kis évad volt, nem lett volna szabad folytatni, mert lezárt volt (a sorozatvégi cliffhanger ellenére). Aztán mégis érkezett a második szezon, az első generáció könyörtelen uralmával, akik felébresztették Dr. Theo Yedlint (Jason Patric), az új főszereplőt, aki pikkpakk egy lázadás kellős közepében találta magát, majd a párt legbelsőbb körében, miközben igyekezett megérteni Wayward Pines valódi lényegét, és megőrizni a veszélybe sodort emberi faj túlélését.

Egy rész volt csupán, amelynél valóban felszisszentem, mert olyan fordulat történt, amire nem (úgy) számítottam, de valójában végig idegesített minden karakter, minden motiváció és a színészi játék is. Na és a befejezés? Ehhh…

Man with a Plan – 1. évad

Matt LeBlanc a Jóbarátok óta szinte semmit sem csinál, csak ugyanazt a kicsit bugyuta, de szerethető karaktert próbálja utánozni, amivel híres lett. A Jóbarátok spin-offban, a Joey-ban ez végülis érthető volt, hiszen ugyanazt a szereplőt alakította, de a Web-terápia és a Sikersorozat is ugyanazokra a karakterösszetevő elemekre húzta fel a főszereplőt, s ezáltal LeBlanc-t is. Ez nem volt másképp a Man with a Plan-nel sem. Csakhogy

amikor LeBlanc a hülyét játssza, nem vicces, amikor meg a macsót, nem jön át.A sorozat folytatódik 2017-ben az évad második felével, de minek?

A holnap legendái – 1. évad

Oké, képregény-adaptációkat gyártani mostanában menő, de ez nem jelenti azt, hogy minden alkotás jó is. A zöld íjász és a The Flash mellékkaraktereiből létrejött vadhajtás azért nem állította fejére a világot, s már előzetesen is borítékolható volt, hogy egy múltban és jövőben játszódó történet vagy szegényszagú, elcsalt vagy bazári CGI-t tartalmaz majd, s ezek közül végül mind be is igazolódott, kiegészülve azzal, hogy még a forgatókönyv, a dialógusok és színészek is döcögtek. A tépelődő főhős, a “holnap legendáit” összerittyentő Rip Hunter lelki fejlődése idegesítő volt, de a rengeteg szereplőből amúgy is alig volt érdekes vagy szerethető. Az egyetlen pozitívum, hogy lezárt volt az első évad, és a cliffhanger izgalmas második szezont sejtetett.

Bakelit – 1. évad

A HBO nagy reményekkel, hangzatos nevekkel (Mick Jagger, Martin Scorsese) vezette fel hetvenes években játszódó, a zeneipar túlkapásaira felhúzott sorozatát, de

a Bakelit olyan volt nekem, mint a Fellini-alkotásokon szocializálódott csajomnak bármelyik Marvel szuperhősfilm: látja a rengeteg kikacsintást és utalást, de nem érti, nem élvezi.

Percenként jött egy hetvenes évek random zenekarára reflektáló utalás vagy poén és ettől kényelmetlenül éreztem magam, sőt az sem segített, hogy a legtöbb epizód túl lett zenélve.

Pedig fasza kis sorozat lehetett volna, 1973 minden elemében olyan gyönyörűen megidéződik, mintha a Taxisofőr szettjében forgott volna (egyébként tényleg beleraktak fel nem használt snitteket a De Niro főszereplésével készült filmből), de annyira sztereotipikusra is sikeredett, hogy olyan hatást kelt, mintha Scorsesének maradt volna néhány kiló tündérpora A Wall Street farkasa forgatásáról, és rászóltak, hogy el kéne szórni. Hangulatteremtésből azonban hiába vizsgázik csillagos ötösre a széria, hiába izgalmas a legtöbb karakter (főleg a főszereplő Richie), Mick Jagger producerként hiába írt bele mindent, amire emlékszik a hetvenes évekből, és Olivia Wilde hiába vetkőzik tök pucérra, a sorozat túl van tolva és az évad végére kis fullad. Nem is lesz folytatása.

X-akták – miniszéria

1993-ban indult útjára a televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású sorozata, amely nagyon sokáig remek színvonalon dübörgött, majd az utolsó két szezon ellaposodását követően 2002-ben befejeződött, és azóta hiába készült el a 2008-as második mozifilm, az már nem hozta az első évadok színvonalát. Eltelt hét év és és elkészült az új minisorozat, amely érezhetően nagyon oda akart rittyenteni és ezért mindent előhúzott a kalapból, ami valaha bevált a szériában, ám ezek közül leginkább csak a jó öreg főcím működött. Ahogy kritikánkban is megírtuk, semmi újat és eredetit nem kapunk a minisorozattól, legfeljebb csak egy olyasféle sokadik bőrlehúzást, amilyen az X-akták – Hinni akarok! című mozifilm volt.

A történet mögötti koncepció iszonyat erőltetett, miközben a produkció több sebből vérzik: egyik ilyen a rendezés mellett a CGI is, amelybe a Fox igazán ölhetett volna több zsetont, hogy egy 2016-os tévés színvonalat idéző, tisztességes munka legyen.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. július 30.
A győztes Hosszú Katinka a női 400 méteres vegyesúszás döntője után a 17. vizes világbajnokságon a Duna Arénában 2017. július 30-án.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.