Kultúra

Madonna-másolók és öntelt rapperek hozzák az év legjobbját

Tóth Richi
Tóth Richi

Na, ugye. 2016. 12. 25. 16:52

Szubjektív lista arról, hogy mit hallgattam idén. Vagyis nemcsak én, hanem azok is, akik körülöttem töltötték az évet. Őszinte rap, keleties dance, csak semmi húszfilléres slágerecske. Az év külföldi lemezei, 2016.
  • Kanye West – The Life of Pablo

Kanye albumának az a legnagyobb dicsérete, hogy őszinte, mint Schmitt Pál, amikor arról beszélt, milyen köztársasági elnök lenne. A törvényhozás motorja. Aztán átengedett szinte mindent. A munkamániás és maximalista Kanye eddig mindig túltolta, de a The Life of Pablo – jó, ezen is van egy olyan szám, aminek a címe I Love Kanye – nem akar többen annál, mint ami lett, szövegelés. Azért biztos, ami biztos a nyitó Ultralight Beam-ben Isten szóvivőjének nevezi magát.

  • Frank Ocean – Blonde

Donald Trump mellett van még egy amerikai, akiről mindenki hallott idén, méghozzá Frank Ocean, akit sokan az új Prince-nek is kikiáltottak. A lemezen úgy simul a soul az r&b-hez, mint Havasi Bertalan Orbán Viktorhoz, talán még meg is érinti. Elsőre nem sodor magával, de az Ivy miatt úgyis mindenki automatikus ismétlésre állítja a lejátszót.

  • MIA – AIM

MIA a popzene olyan csillaga, akiről tudják a csillagászok, hogy fenn van az égen, mégsem őt említik először, amikor híres égitestek kerülnek szóba. És másodjára sem, pedig egymás után hozza a jobbnál jobb számokat, albumokat, a Skrillex által producelt Go Offnak például vitrin mögött lenne a helye. Az pedig legyen csak MIA sajátja, hogy az album teljesen koncepciómentes, inkább amolyan válogatás, ahol jól megfér egymás mellett a keleti hatású dance és az amerikai pop. Ezért egyben nehéz is végighallgatni úgy, ha élvezni is akarjuk. Borders.

  • PJ Harvey – The Hope Six Demolition Project

Koszovó és rock. Az év egyik legjobb párosítása, a szaxofonnal kiegészülve. A The Wheel 2016 legerősebb politikai üzeneteit hordozó dala.

  • Radiohead – A Moon Shaped Pool

Ha egy zenekar fogja magát és hírverés gyanánt letörli magát a komplett internetről, akkor ott készülnek valamire, ami nem pusztán egy új lemez. A zenekar öt év után jelentkezett új koronggal, és ha valakinek az A Moon Shaped Pool lenne az első találkozása velük, akkor az rajongani fog érte. A cső-Radiohead rajongók pedig meghallgatják egyszer, meghallgatják kétszer, háromszor, négyszer – ötödjére már elégedetten nyalják szájuk szélét, mint Mészáros Lőrinc egy közbeszerzés után.

  • Rihanna – Anti

Mindenki azt szereti, amikor komolyan veszik. Az énekest pedig énekesként veszik komolyan, nem megcsinált celebként. Ugyanakkor a pop rohadt nagy szívás is, mert mindig valami újjal kell előrukkolni, nem csak zeneileg. Rihanna énektudását senki nem vonta kétségbe és amikor jó számokat írnak neki, tud is, a Drake-kel közös Work például annyira magas színvonalú, hogy ha csak ez lenne 18-szor az albumon, akkor is jó lemez lenne – bár mihelyt kikapcsoljuk a lejátszót, rögtön kimegy ez a dal is a fejünkből. De Rihannának egyre jobban kellenek a botrányok is, hogy a felszínen tudjon maradni.

  • Lady Gaga – Joanne

Nem, Madonna nem zabálta fel egy az egyben Lady Gagát, mint a farkas a nagymamát. Csak Madonnává érett. Az exhibicionizmus halott, David Guetta sem segített az album összerakásában, végre megtudhatjuk, kicsoda is Lady Gaga. Semmi manír, semmi panír, semmi húszfilléres slágerecske. A John Wayne 2016 legőszintébb dala.

  • Beyoncé – Lemonade

Igazi girlpower, semmi gyengédség, a popkultúra istennője nem tud hibázni, de nem is akar. Az albumon olyan nevek működnek közre, mint Diplo vagy épp Kendrick Lamar, a Beyo-életmű olyan darabja ez, amit ki kell nyomtatni és falra akasztani. A vonós háttérrel megáldott Pray You Catch Me hallgatásakor úgyis mindenki meg fogja nézni a lejátszón, hogy tényleg Beyoncét hallgat-e.

Beyoncé albumát a TIDAL-on lehet meghallgatni.

  • Drake – Views

Drake nemcsak besegített – például Rihannának, új albumot is csinált, amivel csak egyetlen baj van. Annyira körbehaknizta a sajtót azzal, hogy tökéletes lemezt csinál, hogy a feltüzelt rajongók végül koppantak, mert az csak jó lett, közel sem tökéletes. A 20 számos korongon ráadásul a With You-nál van egy olyan éles hangulatváltás, mintha épp megfordítanánk a korongot. A B oldal a jobb. A kevesebb több lett volna.

  • SIA – This Is Acting

A 40 éves ausztrál énekes hetedik stúdiólemeze kiforrott, magával ragadó és slágerektől sem mentes (Cheap Thrills, Broken Glass, The Greatest), de mégis hiányérzetet keltő alkotás. Mert pont akkorra ragadna magával teljesen, amikor vége a dalnak, többször csalódtam ebben a 19 számban, mint Gyurcsány Ferenc a jogállamban. De mégis újra és újra meghallgatom.

  • +1: David Bowie – Blackstar

Az utolsó. Az év elején meghalt David Bowie. A Blackstar a zenész 29. albuma, ami így gyásszal vegyülő misztikum, a címadó dal sötét képeket felvonultató videóklipje egy emberi lény istenné válását örökíti meg. A hattyúdal méltó Bowie örökségéhez, de azt soha nem tudjuk már meg, milyen lenne ez a lemez úgy, ha követné még néhány.

De ha valami új kell:

  • Jan Blomqvist – Remote Control

A német dj lemeze olyan, mint a karácsonyi bejglihegyek közt elrejtett csülök, a sok édesség mellé jólesik valami új íz.

Kiemelt kép: Besenyei Violetta, 24.hu

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.