Jan Saudek cseh fotós 35 évig gyári munkásként dolgozott, mire megkapta a fotóművészek szövetségének tagsági igazolványát. Az éjszakákat szentelte a fényképezésnek, így vált sajátos birodalmává az éjjel. A helyenként durva, máshol nagyon érzékeny és érzéki hatású, “szex és halál” tematikára épülő kiállításának középpontja a nő és a nők szépségén keresztül látott világ. Bár művészete szerteágazó, nem akarja, hogy bonyolult művészetet keressünk a végeredményben. Szegeden a Reök palotában láthatóak álomvilágszerű képei, sötét fekete falakon. A kiállított művek az alkotótól, prágai műterméből és raktárából érkeztek. Egy dokumentumfilmben modelljei között munka közben látjuk őt, aztán hátat fordítva a kamerának nyilatkozik életéről. Sajátos kézjegye: felvételeit száz évvel korábbra dátumozta a zsidó származása miatt is érzékeny művész, aki igazán arra vágyott, hogy elismert festővé váljon.
Jan Saudek: A női zenekar 2., 1901
Borzasztó dolog az idő, egyre gyorsabban telik. Ez egy olyan dolog, ami közös mindannyiunk számára. Ugyanakkor egy nagyszerű dolog is, mert általa képesek vagyunk felejteni
– vélekedik az időről a fotós.
Azt próbálom megragadni, amit szeretnék megélni, nem pedig amit élek. Az álmokat. Egy olyan képet az életemről, amilyennek lennie kéne.
Több alkalommal saját maga is modellje felvételeinek.
Festményeit sokkal jobban szereti fotóinál, fekete-fehér filmre készült képeit színesre festi, olyanoknak látja őket, mint a tengert, az éjszakát és a nappalt.
Egy esküvői csoportképen a férfi ruhába öltöztetett szereplőkről is kiderül, hogy ruha nélkül nők.
A családról alkotott belső kép az évtizedek során sokat változott Saudek világában.
A családnak megvan a szerepe a fényképeimen, de mára már kevésbé lényeges számomra. Volt olyan idő amikor mindent jelentett, most már felismertem hogy azért használtam, mert elérhető volt számomra. Beszéljünk inkább az emberi családról. Mi mindannyian Krisztus katonái vagyunk. Mi mindannyian egy nagy család vagyunk. Őszinte vagyok. Ez nem csak egy üres frázis.
1983-ban csodaként élte meg a művészek társaságába felvételt, végre szabaddá vált. Addigra teljesen megszokta az elszigetelt alkotást, végre nem kellett napi 9 órát fizikai munkával töltenie.
Egész életemben azt reméltem, hogy azt fogom csinálni, amit most csinálok
– mondta három és fél évtizedes nyomdászi múlttal a háta mögött.
Utálom a nappalt és a nappali fényt, az én birodalmam az éjszaka. Talán azért, mert olyan sokáig éltem a barlangban, talán azért is mert megöregedtem és nem akarom olyannak látni a dolgokat, amilyenek.
Ettől kezdve eggyé vált saját világával teljesen a repedező falak közt fényképező fotós-festő.
Sajátos megvilágításban különös, intim kapcsolatba került modelljeivel, a legkülönbözőbb szerepekben mutatta meg őket, amelyek gyakran őszinték, túlmutatnak a hétköznapi női ábrázoláson és a “nő” köré még nagyobb mítoszt fonnak.
Jan Saudek: A babák 1905.
Mindaz, amit egy nőnek jelentenie kell egy férfi számára: szerető, gyermek, anya talán még barát is!
Párizsban 1990-ben A művészet és irodalom lovagja kitüntetést kapta meg az idén 81 éves alkotó, aki jelenleg is Prágában él és dolgozik.
Szegeden a Reök palotában Jan Saudek eddigi legnagyobb itthoni kiállítását érdemes megnézni, erre január közepéig van lehetőség.
