Mindig is botlábú voltam. Mikor egyik barátnőm mesélte, hogy balettozni jár, én is kedvet kaptam ugyan, de mivel nem vagyok sem karcsú, sem izmos, meg sem fordult a fejemben, hogy követhetném a példáját. Ám amikor pár héttel ezelőtt megpillantottam egy plakátot, miszerint nulláról kezdő felnőtt balett tanfolyam indul Budapesten, felcsillant a szemem. Lehet, hogy mégis van remény?
A felnőtteket váró Miami Balett tánciskolát Miskovitz János alapította 2007-ben. Már akkor is sok volt az érdeklődő, a nagy áttörést azonban az jelentette, amikor bemutatták a Fekete hattyú című filmet, amelynek hatására lányok tömegei akartak balettozni tanulni.
Jelenleg hat fiatal tánctanár tart órákat az iskolában. Lukács Annamária három éve csatlakozott hozzájuk.
A tánctanításban jobban megtaláltam önmagam, mint magában a táncolásban. Jóval több pozitív élmény ér itt, mint a színpadon: sokkal nagyobb öröm ugyanis számomra az, ha a növendékeimnek sikerül valami, mint ha nekem sikerülne.
Az iskolában nem balettot tanítanak, hanem felnőtt balettot, ebből adódóan senkiből sem szándékoznak profi táncost faragni. A jelentkezők először a nyolcalkalmas “nullás” képzésen vehetnek részt, itt megtanulhatják a tánc alaplépéseit, a helyes kar- és lábpozíciókat, valamint a balett kifejezéseit. Aki elvégezte a kurzust, az jelentkezhet a kezdő órára, ahonnan később továbbléphet.
Annamari haladó csoportjába huszonöten járnak – az egy szem fiú ottjártunkkor épp beteget jelentett. A legifjabb tizenhét éves, a legidősebb, Bea elmúlt negyvenöt, őt a fiatalabbak viccesen csak anyának szólítják.
Persze van, aki nem először bújik balettcipőbe. Noémi általános iskolás korában nyolc éven át balettozott, a gimnázium miatt azonban sok évre felfüggesztette a táncot, ide három éve jár.
Nehéz tánc, de remek állóképességet ad. Ráadásul sokkal izgalmasabb, mint magányosan futni a Margitszigeten.
A százhúsz perces órákat a rúdgyakorlatokkal kezdik, majd a középgyakorlatokkal folytatják, végül a koreográfiákra térnek rá, amelyeket a közelgő záróvizsgára tanulnak. Kétszer egy évben ugyanis színpadra állnak, hogy megmutassák, mit tudnak, legközelebb január 21-én a budatétényi művelődési központban.
Zsuzsi jelenleg heti tizenkét órát balettozik.
Első látásra beleszerettem a táncba. Könyvelőként dolgozom, ez a munka precizitást, szabálykövetést igényel, itt viszont kiélhetem a művészi hajlamaimat.
És mi a helyzet azokkal, akik életében a laptop billentyűzetének nyomkodása jelenti az egyedüli mozgást? Annamari megnyugtat: a táncórákra tényleg bárki jelentkezhet. Nem vagy izmos? Majd itt növesztesz! A vékonyság sem elvárás.
Jobban is kötődöm a teltebb növendékeimhez, mert nekik sokkal nagyobb kihívás a tánc, mint vékonyabb társaiknak.
A tánciskolában azt sem határozzák meg, ki milyen öltözéket viseljen, bár vannak ajánlott ruhadarabok.
A lányok közül sokak élete teljesen megváltozott a táncnak köszönhetően. A rangidős Bea úgy érzi magát, mintha újra főiskolás volna. Enikőnek rendszert vitt az életébe a balett, míg más rengeteg súlyfeleslegtől szabadult meg, de a tánc a lelki egészség elérésében is szerepet játszik.
Balettozás közben elfelejtenek stresszelni. Mivel ügyelniük kell a mozdulataik összehangoltságára, esélyük sincs a problémáikra gondolni.
Az órákat mégsem úgy kell elképzelni, hogy mindenki némán végzi a feladatokat, rengeteget nevetnek, hol egymáson, hol Annamari instrukcióin.
„A lányokkal egész héten a táncórát várjuk, ez tartja bennünk a lelket. És sokkal jobban indul a nap, ha tudjuk, este balettozással ér véget.”
