exp90141.jpg
Kultúra

A Bohém Rapszódia vége: 25 éve halt meg Freddie Mercury

Kövesdi Miklós Gábor
Kövesdi Miklós Gábor

humorista, műfordító. 2016. 11. 24. 09:30

Negyed évszázada vesztettük el a popkultúra egyik legnagyobb alakját, aki még csak szeptemberben töltötte volna 70. életévét. Függetlenül attól, hogy valaki szereti a Queent vagy sem, a mindössze 45 évet élt Freddie Mercury énekesi kvalitásait nehéz elvitatni. Nyilván sokan billentyűt ragadnak a jeles évforduló kapcsán, hogy mégis magam is így tettem, annak egyszerű oka van: a visszaemlékezésekben Freddie kapcsán általában csak a Queenről szoktak megemlékezni. Az énekes szóló teljesítményét jó esetben megemlítik, esetleg egy dalt belinkelnek, de ezzel ki is merül. Pedig szerintem Freddie azok közé tartozik, akik egyedül is képesek voltak maradandót, emlékezetest alkotni. Ezért összeírtam egy szubjektív listát kedvenc Freddie Mercury dalaimat a szóló munkásságából.
Korábban a témában:

Első szóló kislemeze a Love Kills címet kapta – valahol hátborzongató, ha arra gondolunk, miért halt meg. A dalt eredetileg a Queennek készült, a Works lemezre készült, és Fritz Lang Metropolis című, 1927-es filmjének új, 1984-es soundtrackjébe szánták (ahogy például a Radio GaGa-t is). Végül azonban csak kislemezen jelent meg.

Mercury összesen két szóló nagylemezt adott ki: Mr. Bad Guy (1985) és Barcelona (1988). Kereskedelmileg nem futottak be akkora pályát, mint a Queen albumok, de mindkét lemez és Freddie több kislemeze is a TOP 10-ben kezdett az angliai slágerlistákon. Az első album címadó dala mai napig az egyik kedvencem. Különösen ez a későbbi változat, ami posztumusz, az 1992-es The Freddie Mercury Album című válogatáson jelent meg.

Freddie talán legismertebb szóló dala a Living On My Own. Először kislemezen jelent meg, 1985-ben, nagy Britanniában, ahol csupán a slágerlista 50. helyéig jutott. 1993-ban viszont a No More Brothers készített belőle egy remixet, amely első lett nem csak a brit slágerlistákon, de egész Európában és Ázsiában is. Én most az eredeti változatot hozom ide:

Freddie Mercury állítólag különösen szerette a következő dalt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a halála után ez lett a Queen utolsó, Freddie-re emlékező albumának a címadó dala. (A Made In Heaven albumra még egy szóló Freddie dal felkerült, az I Was Born To Love You.)

Mercury mindig is imádta az operát. Montserrat Caballé különösen nagy kedvence volt. 1986-ban a spanyol tévében meg is említette, hogy szívesen megismerné. 1987 februárjában (más források szerint márciusban) találkoztak is Caballé szülővárosában, Barcelonában. Miután Barcelona elnyerte az 1992-es nyári olimpiai játékok rendezési jogát, felkérték Caballét, hogy készítsen egy dalt az eseményre. Ő pedig megkérdezte Mercuryt, volna-e kedve besegíteni. A „Barcelona” című dalnak 1988-ra el kellett elkészülnie, mivel már négy évvel a játékok előtt ki kellett választani az olimpia dalát. Caballé nagyon szoros időbeosztása megnehezítette a munkát. Hogy időt nyerjenek, Freddie felénekelte mindkettőjük szólamát, az énekesnőét falzettben. Ezután a szalagot elküldte Caballénak, aki ráénekelhette a saját részét.

Maga a dal még 1987-ben megjelent, és Freddie szóló karrierjének egyik legnagyobb sikere lett. Mercury és Caballé 1988. október 3-án élőben is előadták a dalt (három másikkal együtt) a barcelonai La Nit fesztiválon, ahol azt ünnepelték, hogy az olimpiai zászló megérkezett Szöulból. Ez volt Freddie utolsó nyilvános fellépése.

Sajnos a barcelonai olimpia 1992-es megnyitó ünnepségét Freddie már nem élte meg, de a dalt lejátszották. (Most hirtelen kirázott a hideg: vajon a budapesti olimpiára kitől rendelne a kormány dalt, és főleg, milyet?)

Freddie annyira lelkes volt, hogy az operaénekes növelte a tétet, és azt javasolta, készítsenek egy teljes albumot. Ez lett a Barcelona. 1988-ban jelent meg, és a kritikusok nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Egyikük az év legbizarrabb lemezének nevezte.

A Golden Boy ugyancsak személyes kedvencem, és azt hiszem, jól példázza, miért nem volt könnyű a kritikusoknak és a rajongóknak hová tenni a Barcelona albumot. Az operától a spirituáléig sokféle stílus felvillan benne.

Amikor 1987 elején először találkoztak, Freddie elvitt az énekesnőnek egy félkész számot, ami az „Excersises In Free Love” címet viselte. Caballé kiegészítette a szöveget, és később átnevezték „Ensuñeo”-ra. Caballé azt kérte Freddie-től, hogy a rendes beszédhangján (baritonban) énekelje.

Nem Monserat Caballé volt az egyetlen világsztár, akivel Freddie együttműködött szóló pályafutása során. Michael Jacksonnal is több közös felvételt készített. Sajnos ezekből végül egyiket se adták ki hivatalosan, csak kalóz verziókban terjednek. De az internet világában szerencsére ezeket is megnézhetjük-hallgathatjuk. Sőt, Freddie a State of Shock című dalból Mick Jaggerrel is készített egy változatot. Ebben a videóban ezeket a verziókat ötvözték:

Freddie önálló kislemezei közül alighanem ez az 1987-es felvétel a legismertebb. A hozzá készült klip Freddie egyik legismertebb videója. A háttérben éneklő „hölgyek” Freddie zenésztársai, többek között Peter Straker és Roger Taylor. További különlegessége, hogy a forgatásra Freddie leborotválta a védjegyének számító bajszát. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, miért érezte Freddie a The Platters együttes Great Pretender című dalát annyira közel magához. Mintha róla, neki írták volna. Egy interjúban Mercury el is mondta, a dal nagyon összecsengett azzal, ahogy a saját pályafutását látta. Nem is lehetne méltóbban lezárni a visszaemlékezést.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.