Kultúra

Az elektronikus zene nem a drogkultúráról, hanem 5000 éves hagyományokról szól

24.hu
24.hu

2016. 11. 11. 16:31

Jean-Michel Jarre, a nyolcvanas évek egyik legnagyobb elektro-muzsika császára, a mai napig is simán összedob egy teltházas koncertet. Turnéja budapesti állomásán vele beszélgettünk.

Jean-Michel Jarre

Az elektronikus zene egyik legkreatívabb egyénisége. Legismertebb lemezei közé tartozik az Oxygene, az Équinoxe és a Chronologie. Szinte a világ összes nagyvárosában megfordult már. 1979-ben, Párizsban, lépett fel, ekkor az egész város részese lehetett az élménynek a kivetítők által. Moszkva megalapításának 850. évfordulójára szintén koncertet adott, ahol élőben kapcsolták a Mir űrállomást. 1999 szilveszterén kétmillióan követték interneten keresztül, ahogy a Gízai piramisoknál felállított színpadról játszott. 1993-ban az UNESCO jótékonysági nagykövetévé választották.

Mennyire lehet ma újat mutatni egy olyan műfajban, ahol a hangszereket és a hozzá tartozó drogkultúrát már rég feltalálták?

Igazából mi sosem találunk fel semmi újat a zenében, mert 5000 éve ugyanazokat a dolgokat akarjuk kifejezni. Érzelmeket: szerelem, boldogság, fájdalom, szenvedély, gyűlölet, halál. Mindegy, hogy milyen hangszerrel tesszük ezt. Ha jazzt, vagy dubstepet csinálsz, ugyanúgy abban a pillanatban akarod magad vele megmutatni.

Sokféle definícióját olvastam már a zenédnek. Mit mondanál te magad róla?

A legfontosabb mindig az, hogy egy építészeti művet alkossak. Ezt úgy képzelem el, mint egy tájképet, pontosabban, mint egy hangképet. Mindig azt gondoltam, a melódia a legfontosabb része a zenének. Az elektronikus zenéknek semmi köze nincs Amerikához, az amerikai pophoz, jazzhez, rockhoz. Ahonnan az én zeném származik az a klasszikus zene. Szerintem a legjobb DJ-k mind Európából származnak, mivel nekünk tradícióink vannak ezekben a hosszú instrumentális zenékben.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Mit gondolsz az elektronikus zene jövőjéről? Van esetleg olyan tehetség, akire érdemes figyelni?

Természetesen, a fiatal generáció tagjai közül sokakkal dolgoztam már együtt. Úgy gondolhatnád, ma már mindenkinek megvan a technológiája, hogy zenét csináljon, így mindenki ugyanazt nyomja. Van egy kedvencem, az angol Fuck Buttons. Amikor először hallottam, azt gondoltam:

wow, ilyennel még sosem találkoztam.

Az Oxygene első lemeze hozta meg számodra a világsikert, azóta már a harmadik Oxygene album érkezik decemberben. Mi a legnagyobb különbség az első és a második albumhoz képest?

Imádom a folytatásokat, irodalomban, filmekben, mindenben, viszont ez nem igazán létezik a zenében. Az Oxygene egy nagyon érdekes projekt, címek nélkül futnak a zenék, érdekes a hasonló elemeket látni egy másik történetbe ágyazva.

Az első és a második Oxygene számai eléggé polárisak voltak.

A fény és a sötétség keveredett bennük. Nincs ez másképpen a harmadik Oxygene-el sem: kevés elem használatával készült, az egyik oldal egy elég sötét képet fest elénk, míg a másik inkább a dallamosabb hangokat üti meg. Az album hat hét alatt készült el, ami nálam nagyon kevésnek számít, erre az időszakra szinte bezárkóztam a lakásomba, hogy egyhuzamban fejezzem be a munkát, csakúgy, mint az első Oxygene-nél.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Koncertjeiden a látványvilág is mindig ütős, miben fejlődött ez a technológia?

A mostani turnéban az egyik legérdekesebb az a lézeres vizuális technika, amivel háromdimenziós látványt érhetünk el, szemüvegek nélkül. Ez nagyon jól illeszkedik ahhoz, amit én a zenémről gondolok: mindig háromdimenziós térben képzelem el, perspektívákat hozok létre. Ez a zeneépítészet művészete. Végre eljutott a technológia oda, hogy ezt vizuálisan is kifejezhessem.

Ez a hatodik látogatásod Budapesten 1993 óta. Ennyire hálás a magyar közönség?

Igen, nagyon különleges a kapcsolatom Budapesttel és a magyarokkal. Nem udvariasságból mondom, Budapest az egyik kedvenc városom, Lyonra, a szülővárosomra emlékeztet. Ahogy ezt a kettősséget észre lehet venni ott, ez ugyanígy megvan itt is. A másik, ami miatt nagyon szeretek itt lenni, hogy a karrierem elején az Oxygene album megjelenésekor az első elismerő leveleket Magyarországról kaptam. A magyarok nagyon erős természetűek és én imádom ezt az erőt, amit az emberektől kapok.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

 

Szabó Márton

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.