Kultúra

Az ötvenes-hatvanas évek mérnökei apró atomerőművekkel váltották volna fel a benzinfaló motorokat

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2016. 11. 10. 15:15

A II. világháború után a jövőt megálmodó mérnökök figyelme az atomenergia hasznos célokra fordítása felé fordult - például arra, hogy helyettesítsük vele az üzemanyagot égető autók és más járművek százmillióit.
Korábban a témában:

Ma hat érdekes tervet mutatunk be a kor legjobbjaiból.

Az 1955-ben elkészült XB-36H, az amerikai légierő három megawattos, léghűtéses reaktorral szerelt bombázója, melyet egy B-36-ból alakítottak át, és két éven át, öt fős személyzettel (köztük két nukleáris mérnökkel) tesztelték. Ez idő alatt a gép negyvenhétszer emelkedett a magasba.

A legénységet a reaktortól egy 25-30 centiméter vastag üvegtáblákat magában foglaló, tizenkét tonnás, gumival borított burok választotta el:

A tervet később is alkalmazták volna, de a Popular Mechanics egyik, 1957-ben megjelent számának hasábjain lévő rajzokon nem a legénység része, hanem a komplett reaktor lett volna cserélhető a földön, sőt, a gépen tartózkodók a farok fölé függesztett irányítóközpontból szabadon katapultálhattak volna:

A francia Arbel Symetric, 1957-1958

A negyven kilowattos atomszívet a mérnökök szerint nukleáris hulladékkal teli kazettákkal lehetett volna életben tartani, de a francia kormány nem egyezett bele a nukleáris üzemanyag használatába, így a kísérletnek idejekorán vége szakadt.

A Ford Nucleon, 1958

A legendás autógyár futurisztikus modellje sajnos sosem készült el, így a kor embere mindössze modelleken láthatta, hogy a Ford szerint hogyan is nézne ki a hatvanas évek hajnalának környezetkímélő autója, melynek ikerturbinái közel nyolcezer kilométeren át működtek volna, mielőtt az apró reaktor üzemanyagért kezd könyörögni.

A szovjet utazóreaktor, a TES-3, ami egy T-10 tank alapjaira épült, és fél pillanat alatt kisebb atomkatasztrófát okozhatott volna

Az ötvenes évek derekán született meg az ötlet a leningrádi Kirov-gyár egyik, szürkeállománnyal bőven ellátott mérnökében: mi lenne, ha építenénk egy guruló erőművet, amivel olyan helyeken tudnánk áramot fejleszteni, ahol eddig lehetetlen volt?

Az ötletet csodálatos módon nem szavazták le, így néhány évnyi szerencsétlenkedés után, 1961-ben az első ilyen, 1,5 megawattos erőforrással szerelt jármű már el is kezdte gyártani az áramot. A projekt persze bukdácsolt, pénzügyileg pedig kész krachnak tűnt, 1969-ben pedig inkább lelőtték az egészet.

A világ első hatkerekű autója, a Ford Seattle-ite XXI, mely az 1962-es seattle-i világkiállításon mutatkozott be, a Ford mérnökei pedig olyan fantasztikusan elképzelhetetlennek tűnő dolgokat álmodtak meg bele, mint a számítógépes navigáció, a cserélhető üzemanyagcellák, a vezetés közben információkat szolgáltató fedélzeti rendszerek, és a nukleáris meghajtás. Ezek közül természetesen egyiket sem tudták megoldani, de a kilencvenes években aztán elöntötték a világot a digitális műszerfalak és a GPS-képernyők.

A Tupoljev Tu-95LAL, az egyetlen, reaktorral szerelt szovjet gép, ami 1969-ig negyvenszer repült – legtöbbször viszont kikapcsolt reaktorral, hiszen a mérnökök a tényleges tesztek helyett inkább a sugárzás ellen védő belső falakat próbálták meg tökéletesíteni.

Fotók: Ptak Science Books, CarStyling, Brookings Institute, National Museum of the US Air Force, Popular Mechanics, April 1957,  Allcarindex,   Gizmodo, Wikimedia Commons,  jpcolliat, Hemmings Daily és CarStyling

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.