A szervezést a lányára, Terézre bízza, de már most tudja, kik szólalnak majd fel. Ez derül ki Törőcsik Mari hamarosan megjelenő önéletrajzi könyvéből, amelyből a Bors tárhat fel részleteket az Európa Könyvkiadó jóvoltából.
A lap szerint a kéziratból egyebek között megtudható, mit gondol az elmúlásról a Nemzet Színésze, aki a könyvben azt mondja, van egy nagyon jó barátja, egy fiatalember, Bokros Levente, aki valaha a pálos rendbe tartozott, de túl sok volt neki a zártság, kiment világi papnak.
Mondtam neki: azt szeretném, ha majd maga szentelné be a hamvaimat Pélyen. Merthogy Pélyen születtem, de ott most nincsen pap. Hát ugye, már nincsenek papok. Még szép – mondta Levente.
Törőcsik Mari a kötetben felidézi, hogy férje, Maár Gyula búcsúztatása is olyan szép volt, mintha magának rendezte volna, ő kérte, hogy ne legyen kenetteljes férje egyházi szertartása.
Koltai Sutyi persze beszélt, méghozzá nagyon szépen. (…) Ha maga ott volt, hallotta azt is, milyen istenien orgonált Xavér. Imádta Maár Gyulát. Na, ő az én temetésemen… úgy értem, a hamvaim beszentelésén is fog orgonálni.
Beszélgetőtársa, Bérczes László rendező azt mondja neki, most valójában saját temetését rendezi, mire Törőcsiktől elképesztő választ kap:
Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én.. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.
A művésznő hét éve jött vissza a klinikai halál állapotából, de most jól van. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő október végén ismét színpadra áll. A Nemzeti Színházban október 27-én a Galilei élete című darabban, 29-én a Brand című produkcióban láthatják a nézők. Azt mondta, hiába a sok kihagyás, a szövegeit kiválóan tudja, ami nagy szó, mert ha újat kell tanulnia, abban a pillanatban kidobja a régit a fejéből, mert nem fér el annyi szöveg benne. Ezt a két darabot bent tartotta, tudta, még szükség lesz rájuk.
