Ukrajna legfontosabb tengeri kikötője, az Ukrán Haditengerészet fő támaszpontja, Odessza az elmúlt néhány évben nem épp építészeti csodáiról, vagy rejtett szépségéről vált ismertté, pedig itt található a világ leghosszabb, mintegy kétezerötszáz kilométernyi járattal rendelkező alagútrendszere.
Az első földalatti folyosók a XVIII. század végén, a kikötőváros Nagy Katalin parancsára való megszületésekor jöttek létre, hiszen az építőanyagként használt homokköveket több más, hirtelen növekvő városhoz hasonlóan ebben az esetben is annak leendő területe alól bányászták ki – előbb egyszerű fűrészekkel, majd egy fokkal professzionálisabb szerkezetekkel.
A második világháború alatt szovjet partizánok rejtőztek el a mostanra egymillió fősre duzzadt városban, feltérképezésüket pedig a hatvanas évek hajnalán kezdték meg – előbb a partizánok által használt járatokét, majd az egész rendszerét, de a mészkő kitermelése máig sem szűnt meg.
A Dofinovka, Bildinka és a város mellett fekvő Fomin balka bányák még ma is működnek, így a folyosók hossza máig folyamatosan nő.
Az elmúlt évtizedekben számtalanszor felmerült egy odesszai metróvonal építésének ötlete, de az egész város alatti területet hatvan méteres mélységig, három szinten behálózó, nyilvánvalóan nem karbantartott, számos esetben beomló útvesztő miatt ez lehetetlenné vált.
