Tengeralattjárók ötletéről már az ókori irodalomban is olvashatunk, sőt, a legenda szerint Nagy Sándor állítólag egyszer apró búvárharangban végzett ereszkedett a víz alá, az első igazi, víz alá merülő járműre azonban 1620-ig kellett várni – ekkor készült el a holland Cornelius Drebbel fából készült, evezőkkel hajtott hajója, ami néhány órát volt képes a víz alatt tartózkodni. A legénység természetesen még a felszínről kapta a levegőt egy csövön keresztül, így a hajó értelemszerűen nem merülhetett túl nagy mélységekbe. Arra persze tökéletes volt, hogy a tengeralattjáró, mint jármű megépítése igenis lehetséges.
Az európai államok tudósainak és vezetőinek fejében ekkor kezdett a megfogalmazódni a gondolat, hogy az új találmány akár katonai célokra is bevethető lehetne, de az első ilyen hajó elkészüléséig további száz éves út vezetett.
1718-ban egy orosz ács és feltaláló, Jefim Nyikonov egy kérvényt nyújtott be Nagy Péter cárhoz, melyben azt állította, hogy képes egy olyan titkos gépet építeni, ami a víz alatt haladva, ágyúinak köszönhetően az összes ellenséges hajót képes megsemmisíteni. A cár természetesen kapott az alkalmon, és meghívta Nyikonovot Szentpétervárra, majd felkérte a hajó megépítésére.
Három évvel később a gép egy kicsinyített mását a cár jelenlétében eresztették vízre, és tettek vele sikeres próbakört. Nagy Péter el volt ragadtatva, így azonnal fel is kérte a feltalálót a harcban is bevethető, teljes méretű gép megépítésére.
A hordó alakú, fából készült szerkezetre ágyúcsövek egész sorát helyezték, így egy ellenséges hajó mellett hirtelen feltűnve jó eséllyel meggyengíthették azt, sőt, légzsilipet is kapott, így a legénység több tagja is elhagyhatta a fedélzetet, hogy egy fokkal hagyományosabb módszerekkel szerelje le az ellenük törő felet.
Nyikonov, valamint a négy fős legénység csodával határos módon túlélte a kalandot, de a feltaláló nem adta fel: további két, továbbfejlesztett modellt készített (1725 őszén, illetve 1727-ben), de ezek is a tengerfenéken végezték.
Az orosz birodalmi hadsereg ekkor unta meg a próbálkozásokat, és Nyikonovot elküldték egy Volga-menti hajógyárba, hogy inkább végezze a régi munkáját.
Az első igazi, harctéren is kitűnően működő katonai tengeralattjáró megjelenéséig még közel ötven évet kellett várni: 1775-ben, az amerikai függetlenségi háború utolsó hónapjaiban született meg David Bushnell Teknősbékája (Turtle), amiben csak egyetlen ember fért el.
