Kultúra

Hitler: nők és gyermekek ellen nem fogok hadat viselni

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 09. 01. 13:00

Ezt mondta 1939. szeptember elsején, amikor kirobbantotta a második világháborút.
Korábban a témában:

Miután a Harmadik Birodalom bekebelezte Ausztriát, Csehország egy részét, a maradékot pedig védnöksége alá vette, Hitler újabb követeléssel állt elő. Felszólította a lengyeleket Danzig és környékének átadására, valamint egy szárazföldi folyosó biztosítására, ami Németországot kötötte volna össze Kelet-Poroszországgal. Visszautasítás esetére háborút ígért.

Lengyelország nemet mondott, majd nagy-Britannia és Franciaország is világossá tette, szakít eddigi békére törekvő politikájával, német agresszió esetén fegyverrel kel a lengyelek segítségére. A casus bellit az úgynevezett gleiwitzi incidens szolgáltatta 1939. augusztus 31-én: lengyel uniformisba öltöztetett németek színlelt támadást intéztek a közös határ német oldalán álló rádiótorony ellen.

Erre a “provokációra” és több más határincidensre hivatkozva másnap, 1939. szeptember 1-jén kora reggel a német csapatok támadást indítottak Lengyelország ellen, kitört a II. világháború.

Béke a nyugattal és a Szovjetunióval

Máig vita tárgyát képezi, Hitler tisztában volt-e vele, mit indít el ezzel a támadással. Külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop úgy gondolta, a nyugati hatalmak – megbékítési politikájuk jegyében – ezt még lenyelik. A német néphez intézett szeptember 1-jei beszédében viszont a náci diktátor már élet-halál harcról beszélt. Ebből szemlézünk a National Geographic Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyvéből.

Kezdetként üres ígéreteket tett Anglia és Franciaország felé, hogy nincs félnivalójuk, velük szemben a semlegességhez tartja magát.

Németországnak nyugaton semmilyen érdekszférája nincs, nyugati határunk továbbra is a nyugalom nyugati bástyája marad

– mondta.

Aztán bejelentette a Szovjetunióval kötött megegyezést, ami a köznyelvben Molotov-Ribbentrop paktumként ismert:

Ha ez a két nép összecsapna, annak csak mások látnák hasznát. Ezért tartottuk szükségesnek egy olyan egyezmény megkötését, amely egyszer s mindenkorra kizárja az erőszakot a két ország között. […] Ezzel egyidejűleg szeretném leszögezni, hogy ez a politikai döntés messzemenő következményekkel járhat, s véglegesnek tekintem. Oroszország és Németország nem fog egymás ellen harcolni a világháborúban.

Adolf Hitler tehát már 1939. szeptember elsején világháborúról beszélt, vagyis mégiscsak komolyan vehette azt, ami szeptember 3-án be is következett: Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét. És nyilván egy pillanatig nem vette komolyan, hogy békében éljen legnagyobb ellenségével, a kommunizmussal és az azt megtestesítő Szovjetunióval.

“Bombára bomba, mérges gázra mérges gáz”

Ezek után rátért Lengyelországra és a háborúra:

Elhatároztam, hogy a danzigi kérdést meg fogom oldani, miként a korridor kérdését is: változtatni kell Németország és Lengyelország viszonyán, hogy biztosítsuk a békés egymás mellett élést. Ebben az ügyben folytatom a harcot mindaddig, amíg a jelenlegi lengyel kormány nem lesz hajlandó végrehajtani a kívánt változtatást, vagy amíg egy másik lengyel kormány nem fogja megtenni.

[…]

Ebben meg fogom tenni a kellő intézkedéseket, ám ezek nem mondhatnak ellent a korábban a Reichstagban tett, de az egész világnak szóló ígéretemnek, miszerint nők vagy gyermekek ellen soha nem fogok hadat viselni. A légierőt utasítottam, hogy csak katonai létesítményeket bombázzon.

[…]

Ma éjszaka lengyel reguláris katonák első ízben nyitottak tüzet a mi területünkön. Reggel háromnegyed hattól ezt mi is viszonozzuk, és mostantól kezdve minden bombára bomba, mérges gázra mérges gáz lesz a válasz. Aki megszegi az emberséges hadviselés szabályait, azzal szemben mi is meg fogjuk szegni azokat.

[…]

Amikor mozgósítottam ezt a haderőt, és amikor most áldozatokat kérek a német néptől, esetleg majd minden lehetséges áldozatot is, ha szükséges, joggal teszem, mert ma már én magam is teljesen készen állok meghozni bármilyen személyes áldozatot, akár az elődeink.

[…]

Nem áll a németek előtt olyan nehézség, amelynek én ne lennék kész kitenni magamat. Egész hátralévő életem a népemé. Mostantól csupán a birodalom első katonája vagyok. Most ismét felöltöm az egyenruhát, amely a lehető legszentebb és legdrágább volt nekem. És nem is fogom többé levetni, amíg ki nem vívtuk a győzelmet; ha pedig mégsem, azt én úgysem fogom túlélni.

Ez utóbbit őszintén mondhatta. 1945 áprilisában, miután minden katonáját, minden németet a végsőkig való harcra szólított fel, 30-án öngyilkosságot követett el. Nem vállalta tettei következményeit sem saját nemzete, sem a világ előtt. Inkább a halálba menekült.

Végezetül pedig nyilvánvalóvá tette, hogy nem tűr ellenvéleményt:

Aki pedig azt képzeli, hogy akár közvetlenül, akár közvetve szembeszegülhet ezzel a nemzeti akarattal, bukásra van ítélve. Árulókkal nincs mit kezdenünk.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Swedish director Ruben Ostlund delivers a speech on stage after he was awarded with the Palme d'Or for the film 'The Square' on May 28, 2017 during the closing ceremony of the 70th edition of the Cannes Film Festival in Cannes, southern France.  / AFP PHOTO / Alberto PIZZOLI
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.