A nevét a mai Dob és Hársfa utcák sarkán állt Zu der Vier Linden Haus (A Négy Hársfához) fogadó miatt kapott utca első pillantásra csak egynek tűnik Erzsébetváros eklektikus, klasszicista és romantikus házakkal teli utcái közül, egy apró ház, a Hársfa utca 10/B. miatt azonban megéri átsétálni rajta, hiszen a ház egy részlete miatt a környék legfurcsább háza.

Az Angenfeld Alajos által tervezett eklektikus ház már félköríves zárterkélyeivel, gyönyörű, Jungfer Gyula műhelyéből származó kovácsoltvas kapujával és apró kupolájával is kiemelkedik a körülötte állók közül, de igazi különlegességét a kapualjban állva vehetjük észre.

A fejünk fölött kiemelkedő félköríves zárterkélyek felé nézve egy századfordulós fürdőszobát láthatunk, melynek fürdőkádjában egy pufók, szárnyas gyermekalak (puttó) fürdőzik épp (a kád előtt ott a papucsa is!), miközben társa a vízmelegítésre használt fürdőkályhát veszi kezelésbe. A szobában mosdószekrényt és öltözőszéket is találunk, de az ember figyelme egyértelműen a jelenet bal oldalára terelődik.

De mit keres itt ez a jelenet? Miért pont fürdőszoba? Egyáltalán voltak már ilyenkor fürdőszobák Budapesten?

Haladjunk visszafelé: természetesen a ház építésekor, az 1890-es években már terjedni kezdtek a fürdőszobák a fővárosban, de ez persze még nem indokolja azt, hogy valaki a ház bejárata fölé egy nettó nyolcméteres domborművel örökítse meg a csodálatos higiéniatörténeti mérföldkövet.

A megoldást a ház építtetőjének megtalálásakor találhatjuk meg, hiszen Gellért Emilre a századfordulón egyszerűen csak vízműgyárosként hivatkoztak – ő volt tehát azon üzletemberek egyike, akik fürdőszobákkal látták el előbb a főváros tehetősebb rétegét, majd az idő előrehaladtával az átlagembereket is.

A dombormű tehát Gellért saját cégérének is tekinthető (főleg, hogy üzlete is a ház egyik üzlethelyiségébe költözött), mely csoda, hogy túlélte az elmúlt százhúsz évet, hiszen azóta az épület számtalan boltnak és lakónak adott otthont, nem beszélve persze a második világháborúról, valamint az 56-os forradalomról.

Az épület képe elé vegyes képet mutat: a dombormű alakjai a vastag festékrétegek miatt egyértelműen nehezebben kivehető, mint elkészültekor, de állapota legalább kitűnő.

A házról ugyanezt nem mondhatjuk el: homlokzatának díszei jórészt hiányoznak, vakolat helyett pedig számtalan helyen a téglákkal nézünk farkasszemet, de mindezek ellenére mégis úgy tűnik, mintha mindennek ellenállva a következő százhúsz évben is büszkén szolgál majd keretként a fürdőző puttónak.

Információk: MSZP007, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1898, a fotók pedig a szerző munkái.