Kultúra
Csete György és Csete Ildikó kiállítása Hódmezővásárhelyen

Meghalt Csete György

Medvegy Gábor
Medvegy Gábor

hírszerkesztő. 2016. 06. 29. 12:56

Az építőművész az organikus építészet egyik elindítója volt.

Életének 79. évében elhunyt Csete György építőművész, az organikus építészet egyik elindítója. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze.

Az akadémia saját halottjának tekinti Csete Györgyöt, akit június 28-án ért a halál.

A művész 1937. november 5-én születet Szentesen, innen a Debreceni Református Kollégiumba került. 1956-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, itt 1961-ben szerzett oklevelet.

Az egyetem elvégzése után külső korrektorként építészhallgatókat korrigált. Innen ered kapcsolata tanítványaival, akik később, az Érc- és Ásványbányászati Vállalatnál tervezőmérnökként eltöltött kezdő évek után Pécsre hívták alakuló csoportosulásuk szellemi vezetőjének. A Baranya Megyei Tanácsi Tervező vállalatnál, később az ÉVM Pécsi Tervező Vállalatánál biztosították a kellő feltételeket ahhoz, hogy teljes energiáját a csoport építészeti arculatának kialakítására, a közös szakmai munkára fordíthassa.

1972-1973 körülre, a paksi lakótelep tervezésének kezdetére tehető, hogy a csoport Pécsi Ifjúsági Iroda néven szervezetileg is megalakult. Ez alkalommal egy rotaprint kiadványt jelentettek meg, amelyben Csete György és nézeteivel azonosult építészeti elveiket mutatták be, deklaráltan is megalapítva ezzel, a magyar élő építészetet megteremtő alkotó közösségek egyikét – olvasható az MMA méltatásában.

A pályáját végigkövető egyházi és magán megbízatásai mellett jelentős állami megrendeléseknek is eleget tett. Alkotásaiban elválaszthatatlan művésztársa felesége, Csete Ildikó textilművész.

Ipari, majd kisebb lakó- és középületeket, „napházakat” tervezett, köztük Orfűn a Forrásházat, Halásztelken, Füzéren, Ópusztaszeren, Beremenden templomokat. Munkatársaival ő tervezte a paksi lakótelep „tulipános házait”. 1996-ban Ópusztaszeren megépítette az Erdők templomát és múzeumát, valamint a Világmagyarság hajlékát.

Tanított a pécsi, a budapesti és az innsbrucki egyetemen. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el: Magyar Művészetért Díj (1990), Ybl Miklós-díj (1992), Kossuth-díj (1997), Magyar Örökség Díj (1999), Prima Primissima díj (2005), Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2010), Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal (2013), nemzet művésze (2014). (MTI)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.