Kultúra

A Warcraft-film pont olyan rossz, mint amilyennek gondolod

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2016. 05. 27. 16:49

Korábban a témában:
  • Super Mario Brothers
  • Street Fighter – Harc a végsőkig
  • Mortal Kombat
  • Lara Croft: Tomb Raider 1. 2.
  • A kaptár 1. 2. 3. 4. 5.
  • Egyedül a sötétben
  • Doom
  • Silent Hill 1. 2.
  • Hitman
  • Far Cry
  • Max Payne
  • Tekken
  • Perzsia hercege 1. 2.
  • Need for Speed

Több, mint egy tucatnyi kedvelt videojáték, amelyekből közepes, pocsék vagy élvezhetetlen filmadaptáció készült, és sajnos ebbe a nem túl veretes társaságba került a Warcraft-film is.

Az a Warcraft: A kezdetek, amit ráadásul a remek Holdat, és a majdnem szuper Forráskódot is dirigáló komoly WoW-rajongó Duncan Jones készített el, gondos gémerkezek támogatásával. A rendező személye, a Blizzard hosszú előkészületei, és a produkcióba pumpált 160 millió dollár miatt sokan úgy beszéltek erről a filmről, mint ami végre megtörheti a rossz játékadaptációk tendenciáját. Okkal.

A végeredmény azonban összecsapott, nevetséges, a párbeszédek kínosak, a sztori sekélyes, ráadásul a WoW-val nem játszók számára még követhetetlen is.

Oké, fantasy-t építeni nehéz. Az ilyen történetek sajátja a szövevényes mitológia, a szereplők sokszínűsége, de egy ilyen összegből készített blockbuster esetén elvárható lenne, hogy ne csak az ortodox gémerek számára legyen egyértelmű, mi miért, hogyan, és kivel történik. Pozitív példaként álljon itt A Gyűrűk Ura vagy a Trónok harca, amik jól megtartják az alapanyag szellemiségét, de nem válnak követhetetlenné.

Utóbbi egyébként azért is említésre méltó, mert Jones pont ezzel példálózott egyik interjújában, mint követendő modell, párhuzamot vonva a két univerzum között. Szerinte a Warcraft-mozi, ahogy a Trónok harca is, a legfiatalabb generáció útkereséséről szól, akik a megváltozott geopolitikai helyzetben ármánykodnak egymás ellen.

No, hát ez pont olyan bullshit, amilyennek hangzik is, a film egyáltalán nem erről szól.

Adott egy Gul’dan nevű ork worlock, aki nagyon durva fekete mágia (a Fel) segítségével át akarja menekíteni népét az orkbolygó Draenorról az ember/tünde/törpelakta Azeroth-ba, ami ellen Anduin Lothar parancsnok, királya Llane Wrynn, a mágus Medihv, meg még egy féltucat egyéb karakter emel kifogást, de aztán persze kiderül, hogy orkoldalon sem fenékig tejfel az élet, így Durotan vezér puccsot hajtana végre. No, hát ez kábé a megjegyzendő nevek nagyjából egyötöde, amikből nemcsak sok van, de tulajdonosaik gyakorta értelmetlen döntéseket hoznak és indokolatlanul bárgyú beszélgetéseket folytatnak egymással, ami ráadásul műanyag pátosszal van nyakon öntve. A színészek által megformált szereplők a 80-as évek ZS-filmjeinél is plasztikusabbak, és annyira rosszak, hogy a motion capture-rel létrehozott orkok még így is jobbak.

Duncan Jones állítólag azzal nyerte meg magának az alkotókat, hogy (most figyelj) legalább annyi filmidőt szán az orkokra, mint az emberekre. Ebből annyi lett, hogy a pártatlan néző nem tud szimpatizálni egyik oldallal sem, hiszen előbbiek le akarják igázni a békében élő Szövetséget, míg utóbbiak nagyképűk és seggfejek. Egyáltalán nem jön át, hogy a Horda a saját megmaradásáért küzd, de az sem, hogy az emberek miért nem akarnak például kommunikálni, ahelyett, hogy a mágiát vetik be.

Apropó mágia! Egyelőre nem látni, hogy a varázslatoknak hol vannak a határai, csak az tűnik fel, hogy Gul’dan és Medihv szinte korlátlan mágikus hatalommal bír, akik bármit meg tudnak tenni. Innentől kezdve nincs jelentősége egy esetleges filmbéli halálnak, hiszen elképzelhető, hogy a következő részben (ahogy a játékban is), simán és egyszerűen visszahoznak valakit az életbe. A dráma gyakorlatilag puffasztott rizs állagú, vagyis felfújt, valamilyennek tűnni akaró, színtelen, szagtalan, semmilyen.

Na de a látvány tuti badass!

Hát nem, a Warcraft pont annyira látványos, mint a Jupiter felemelkedése, a Holnapolisz, a Transformers vagy a Jurassic World. Semmi extra, csak minden bazi nagy meg bazi monumentális, meg bazi bazi. Amiatt meg pláne hadd ne essek hanyatt 2016-ban, hogy motion capture ruhában közlekedő színészek élethűen személyesítenek meg lényeket. Ezt már láttam a Majmok bolygójában is.

A Warcraft: A kezdetek egy kétórásra nyújtott átvezető videó két pálya között, ami idegesítő és nem lehet áttekerni, s amiben még a harc sem dominál, mert néhány nyaktörést leszámítva minden PG-13-asra van degradálva. Korában Uwe Boll is felajánlkozott, hogy szívesen megrendezné a filmet, sokkal rosszabbul nem jártunk volna vele sem. Csak remélni tudom, hogy az Assassin’s Creed-mozinak legalább lesz története. Mert most már tényleg kéne egy JÓ videojáték-adaptáció.

Warcraft: A kezdetek (Warcraft). Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 123 perc, 2016. Értékelés: 3/10.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.