A kontinens második gőzüzemű siklója, a Lánchídtól a Várhegyre felkapaszkodó sikló 1870. március 2-án Budai Hegypálya néven nyílt meg, és szolgálta ki az utasokat hetvenöt éven át, mikor egy bomba elpusztította a felső állomást, valamint a kocsik egyikét.
A háború után ennek helyreállítását nem tartották létfontosságúnak – annak ellenére, hogy a mindössze 16 hónap alatt épült aprócska vonal az utolsó pillanatokig évi 1,5-2 millió utast szállított. A romokat 1949-re eltakarították, a háborút túlélt berendezéseket pedig elhordták.
A következő három évtizedben számos terv született az újraindításra: 1962-ben teljes helyreállítást, 1963-ban mozgólépcsővel helyettesítést, 1965-ben pedig újból a rekonstrukciót szorgalmazták. Ekkor a Közlekedéstudományi Egyesület részeként létrejött a Sikló-bizottság, ami 1968-ban már egy, a kormány által is elfogadott tervet is képes volt letenni az asztalra. A bozótossá változott területen viszont nem kezdődtek meg a munkák, sőt, az 1986-os újraindulásig még számos másik terv is született.
A Budapest folyóirat 1982. februári számában Dr. C. Kiss Sándor így írt a helyzetről:
A nem megvalósult álmok közül mindenképp kiemelésre méltók a Hill Klára és Jancsó Miklós által készített kocsitervek. A két formatervező a Millenniumi Földalatti esetéhez hasonlóan modern kocsikat álmodott meg a helyreállított, közel százéves pályára.
Hill Klára (1943-), az Iparművészeti Főiskola végzős hallgatója 1968-ban, diplomamunkájaként készítette el az új, csupa üveg kocsikat, melyek tartották volna az eredeti hármas osztását, de három külön fülke helyett egy nagy, bejárható teret foglaltak volna magukba.
A tervre felfigyelt az UVATERV is, és megbízta egy újabb terv (a lenti képen balra) elkészítésével, majd a Formatervezési Iroda Hill Jancsó Miklóst jelölte ki mellé, aki szintén készített egy azonos elveket képviselő járműmakettet (a képen jobbra):
A zsűri előtt végül Jancsó makettje maradt alul, de a győztes terv megvalósítására a fellépő anyagi nehézségeknek köszönhetően végül nem került sor.
1979-ben a főváros megbízta a METRÓBER-t egy, a Sikló szükségességét és megvalósítását bemutató tanulmány elkészítésével – ez volt a végső lökés a vonal jelenleg látható állapotához vezető folyamatban, hiszen az 1980-ben leadott tervek az eredeti, 1870-es állapot visszaállítását tűzték ki célul.
1983-ban a műemlékvédelmi főfelügyelőség is elfogadta az ötletet, így Takács Ákos (METRÓBER), valamint László Zoltán (IPARTERV) vezetésével 1986-ra elkészült a – gőzgép helyett immár elektromos motorral működő – vonal, mely ma is évi fél-egymillió utast vonz.
Sebességét 1988-ban, az utasok kérésére a felére (1,5 m/s-ra) csökkentették, hogy még tovább gyönyörködhessenek a panorámában.
