Kultúra

Boldog a szelíd és a szomorú is

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 01. 31. 15:40

Elmagyarázzuk, miért boldog az, aki többek között szelíd, szomorkodik, vagy szomjazza az igazságot.

A napokban írtunk arról, hogy mit jelentenek pontosan Jézus ma is sokat idézett szavai, amelyek szerint “Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”. Máté evangéliumában találjuk az úgynevezett nyolc boldogság felsorolását, mint a Hegyi Beszéd első sorait.

Úgy gondoljuk, hogy a Szentírás szavai kortól, nemtől, de még vallástól és vallásosságtól is függetlenül előremutató irányt hordoznak. Akinek nem tetszik, hogy ezek “Isten szavai”, az vegye úgy, egy kis erkölcstan következik, amely nem mellesleg az európai kultúra szerves része, de talán még az sem túlzás, hogy alapja.

“Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

Korábbi cikkünkben bővebben kifejtettük, de a lényeg: Ahogyan a szegény, nincstelen ember teljes mértékben rá van utalva mások szeretetére, jóságára, irgalmára, úgy a lelkiségünkben nekünk is teljesen a Jóistenre utaltan érdemes élnünk. Minden arra érdemest imádságunkba foglalva, és mindenért szüntelenül Neki adva hálát.

A lelkileg Istenre utaltságban élő embereké a mennyei királyság, a mennyország, vagyis Isten uralmának birodalma – ez egyrészt egy nyilvánvaló reményt hordoz a halál utáni üdvösségre vonatkozóan.

“Boldogok a szomorkodók, mert őket majd megvigasztalják.”

A szomorkodók lehet, hogy Isten ügyében szomorkodnak: vagyis az teszi őket szomorúvá, ami Isten előtt nem tetsző.

E tekintetben a felelősségünk, hogy valóban az okozzon nekünk szomorúságot, ami méltó erre; ami pedig nem éri meg a fáradságot, azon tudjunk túllépni, azt tudjuk elengedni

– magyarázza Nagypál Szabolcs római katolikus teológus, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusa.

De az is lehet, hogy általánosságban az emberi szomorúságra gondol Jézus: ekkor a boldogság pontosan abban áll, hogy Maga Isten lesz a vigasztalónk, illetve már itt a Földön is az Ő vigasztaló kezébe tehetjük le a fájdalmainkat.

“Boldogok a szelídek, mert ők birtokolják majd a földet.”

Az erőszak és mások hatalommal elnyomása, kihasználása, eltiprása helyett a szelídek a Föld valódi lakosai: egyrészt, az eljövendő új égé és új Földé; másrészt, a mostani bolygóé, amennyiben igazán ők érzik magukat itthon e sárgolyón.

“Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd eltelnek vele.”

Jézus gyakran óv attól, hogy nehogy elégedetten hátradőljünk lelki és szellemi utunkon, igazságtól elteltnek és isteni kiválasztottságtól és vezetettségtől jóllakottnak képzelve magunkat. Ehelyett

az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mindig úton van, sohasem övé az igazság;

nem birtokolhatja azt, csak ő lehet az igazságé – legalább is a földi zarándoklatunk ideje alatt.

Az igazság keresése – éhezése és szomjazása – tartja mozgásban a teremtést megérteni vágyó, a világért felelősséget vállalni igyekvő embert. Másrészt, arra kell törekednünk, hogy ne csak keresgéljük, áhítozgassuk az igazságot, és esetleg még álmodozzunk is róla, hanem ennél sokkal többre van szükség: egyenesen éheznünk és szomjaznunk kell rá, mintha nélküle kiszáradva és éhkoppon maradnánk. Ezen éhszomj fölszítható és személyiségünk súlypontjában tartható. A rá vonatkozó ígéret pedig az, hogy egyszer majd betelik e vágyunk, és nem kell többé elszánt keresést folytatnunk az igazság után.

“Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmasságot nyernek.”

Lényeges az igazságosság, de még fontosabb az irgalom – emeli ki a teológus. A megbocsátás, a könyörület képessége teszi egyedül valamennyire igazságossá, hogy Isten is adandó alkalommal majd irgalmas legyen hozzánk, irgalmazzon nekünk, irgalmat gyakoroljon rajtunk.

“Boldogok a tisztaszívűek, mert ők látni fogják Istent.”

A tiszta szív annak föltétele, hogy Isten beköltözzék oda, és teleírja szerető üzenetével. Ha nem is kényszeríthetjük ki, hogy Isten megjelenjék az életünkben, de szívünkben a tisztaság megteremtésével előkészíthetjük Számára a helyet, hogy beköltözzék oda, és így színről színre is megláthassuk Istent.

“Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívják majd őket.”

Aki békét teremt, békességet szerez magában és sugároz másokra is, az valóban és a legszorosabban Istenhez tartozik. Aki pedig a közösségében vagy a közösségek között is kezeli a viszályt, az segít a teremtett világban rendet teremteni, megvalósítani az isteni rendet.

“Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

A nyolcadik boldogság arra figyelmeztet, hogy a világ nem föltétlenül nézi jó szemmel az előbb fölsorolt igyekezeteket: az igazság keresése akár üldözést is vonhat maga után. De olyan üldözést, amelyen Isten áldása, és a majdan hazaváró ígérete nyugszik; e tudatban pedig a szenvedés is értelmet talál.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.