Kultúra

Körömlakk lett a régi híradókból

24.hu
24.hu

2016. 01. 16. 17:00

A mozi olyannyira fiatal művészeti ág volt az első világháború kitörésekor, hogy emberi léptékkel éppen csak felnőtté vált 1914-ben. Az első filmvetítésre 19 évvel korábban került sor Párizsban – a 10 kisfilmből készült összeállítást a Lumiére-fivérek mutatták be, és a mozi hamar, már a rákövetkező évben bemutatkozott Budapesten is.

Az első helyszín a Royal Szálló kávéház volt, és a későbbiekben a kávéházak is kedvelt helyszínei maradtak a filmvetítéseknek, bár jó pár állandó mozi is nyílt. 1914-ben a magyar filmeseknek már saját szakfolyóiratuk (Kinematográf) és egyesületük is volt, vagyis a filmkészítés szakmává szerveződött.

Inkább vásári látványosság

Ezzel együtt a film sokak szemében még nem is számított igazi művészetnek, sokkal inkább vásári látványosságnak – hiszen vidékre nemegyszer tényleg vásárok alkalmával jutott el a vetítőgép.

Ám a mozi egyik korabeli elnevezése is efféle eredetre utal, hiszen a nickelodeon az amerikai ötcentest őrzi a nevében.

A művészi törekvések inkább az Európában – és az 1910-es évek első felében még világviszonylatban is – élen járó francia és olasz filmeket jellemezték, míg az USA-ban az 1910-es évek közepén vette át Hollywood a prímet New Yorktól és kezdett az amerikai film szórakoztatóipari tömegtermeléssé fejlődni.

Sőt már a filmforgalmazás nemzetközi hálózatai is megszerveződtek, amiben szintén a franciák számítottak a legerősebbnek: a Gaumond és Pathé cégeknek világszerte voltak learakataik, de például magyar filmek is eljuthattak akár Amerikába és Japánba is. Mint például a Janovics Jenő rendezte Sárga csikó című, a falusi társadalmi viszonyokat, a tekintély, a vagyonosság és a szégyen kérdéseit körbejáró népszínmű.

A múzsákat lelövik, ugye?

Ezzel a címmel indított hatrészes beszélgetés-sorozatot a Politikatörténeti Intézet négyéves I. világháborús projektje keretében, amelynek a kultúra volt a kiemelt témája. Ez alkalommal Laska Pál filmtörténész volt Csunderlik Péter vendége, akik azt járták körül, milyen volt a hazai filmes világ képe az 1910-es években, és hogyan változtatta meg azt a háború.

Romantika, romantika

1914 táján a magyar közönség körében is népszerűek voltak az olasz filmek, főleg a nagy, romantikus történelmi eposzok, és a francia filmek, amelyek művészibbek voltak, több volt bennük a kísérletezés, de ott voltak köztük Max Linder vígjátékai is. A burleszk műfaj már megérkezett Amerikából is, többek közt Charlie Chaplin első – még rövidebb – filmjei is.

Európa élvonalába tartozott a korai dán filmgyártás is: Waldemar Psylander vagy Asta Nielsen olyan neveknek számítottak, akikkel már önmagában meg lehetett tölteni a mozikat.

Persze ne feledkezzünk meg a magyar sztárokról sem, akik közt elsősorban a Nemzeti Színház színészei – Várkonyi Mihály, Bajor Gizi – vitték a prímet.

A német filmeknek azonban sem a játékstílusát, sem a témáit nem igazán kedvelte a magyar közönség.

A filmipar “profitált” a háborúból

Maga a világháború – mint minden más művészi ágban – kiváltott egy olyan elsődleges hatást, ami megváltoztatta a transzferek irányát. 1914 augusztusában Franciaország és Anglia, 1915 májusában Olaszország is hadviselő fél lett, ami jó időre kizárta Európa két vezető filmművészetét a magyar mozikból.

A filmszínházak természetesen nem zártak be, sőt a háború előrehaladtával egyre fontosabbá vált, hogy a hátország közönsége megkapja a maga szórakoztató adagját. Ez a helyzet sajátos módon „tett jót” a magyar filmgyártásnak, ami aztán a II. világháború idején megismétlődött: a magyar filmek száma elkezdett szaporodni.

1914-ben még 20 alatt volt az abban az évben készült filmek száma, a háború végén, 1918-ban már 100 felett. A magyar piacon ekkor 6-7 filmvállalat is megélt, és legtöbbjük kialakította a saját jellegzetes arculatát is. Uher Ödön filmgyára elsősorban népszínműveket és népszerű darabokat filmesített meg – 1918-ban annyit, mint az előző hat év során, azaz négyet.

Igaz, az 1914-15-ös filmszünet oka az volt, hogy Uher haditudósítóként működött. Ő vette fel – hatodmagával – IV. Károly és Zita királynő koronázását is 1916 végén a Mátyás-templomnál. A Corvin-filmgyár magasabb irodalmi rangú alkotásokat választott forgatókönyvei alapjául, míg Janovics Jenő filmstúdiója Erdélyben a kolozsvári színház repertoárját aknázta ki.

Háború jobbára a híradóban

Maga a háború nem szolgáltatott elsődleges témát a filmnek. Míg az első háborús novellák, regények már az 1910-es évek közepén megszülettek, a film inkább elterelni igyekezett a gondolatokat a háborús viszonyokról.

Persze volt itt egy kifejezetten direkt kapcsolat is a háborúval, hiszen az 1910-es években már filmhíradók is készültek. A filmesek – mint a sajtó többi képviselője, újságírók, rajzolók, fotósok – a sajtófőhadiszállás alá voltak beosztva. A mozikban rendszeresen mutattak be képkockákat a háborúból, ám ezeknek csak egy töredéke maradt fenn: sok-sok tekercs, amely túlélte a gondozatlanságot és a II. világháborút, a Rákosi-korban a körömlakkgyártás áldozatául esett.

Monarchiában azonban olyan jellegű egész estés film, mint a brit A Somme-i csata, amely 1916-ban több mint 20 millió nézőt vonzott a brit mozikba, nem készült. Az a kor technikai csúcsszínvonalát jelentette: a magyar és német filmeseknek inkább csak a hátravont csapatokat és a csata utáni hadszíntér pusztulását sikerült filmre venni, és a nagyméretű, lomha masinákkal a lövészárkokat sem igen tudták bemutatni.

Kommentek

Shrek is felbukkan a Kung Fu Panda 3 új videójában
ROME, ITALY - JANUARY 15 :  Leonardo DiCaprio  (L) and director Alejandro Gonzalez Inarritu pose for the photographers as he arrives for the premiere of the movie 'The Revenant' in Rome, Italy, 15 January 2016.  Primo Barol / Anadolu AgencyIñárritu történelmet írhat, és még DiCapriót is felviheti a csúcsra