Kultúra

És most valami egészen más

Kövesdi Miklós Gábor
Kövesdi Miklós Gábor

humorista, műfordító. 2015. 12. 13. 10:00

Korábban a témában:

A Python sokkal közelebb állt a rock and rollhoz, mint a brit filmekhez, így hát innen szereztünk pénzt.”

John Goldstone producer

A Monty Python a televízió után meghódította a mozivásznat is. Igaz, még a rajongók közül is sokan, ha megkérdezik, hány Monty Python mozifilm készült, azt felelik: három. Pedig az elmúlt években már Magyarországon is megjelent a csapat első filmje. Sajnos alighanem a forgalmazó sem volt tisztában vele, mit ad ki, mert itthon a fantáziátlan Monty Python – A legjobb jelenetek címen került a boltokba, ami ráadásul kicsit megtévesztő is. Hogy miért?

1970-ben, az első és második évad közti szünetben, Victor Lownes, a londoni Playboy Club igazgatója meghívta Cleese-t vacsorázni.

Nézem a sorozatot. Szerintem nagyszerű. Nem hiszem, hogy be tudnak kerülni az amerikai televízióba, de az USA-ban 2000 mozi üzemel a különböző egyetemi városokban. Ha mozinként sikerül 1000 dollárt kaszálni, az összesen 2 millió. Mit gondol, össze tudnának hozni egy mozi változatot?

Cleese azt felelte, meg kell beszélnie a többiekkel. Persze kapva kaptak az alkalmon, hogy meghódítsák Amerikát. Viszont senkinek nem volt ideje új anyagot írni – mivel ilyen gyorsan akarták a filmet –, de volt néhány jelenet, amit már megírtak a második évadhoz, és ezek bekerültek a forgatókönyvbe. Például a „Mocskos magyar szótár”, ami a második évadban látható, először az And Now For Something Completely Differentben szerepelt.

–Nagyon érdekes volt filmet forgatni – mondta a rendező, Ian McNaguhton. – Például a „Pokol nagyijai” a televízióban egészen más, mint a „Pokol nagyijai” a filmben. Hosszabb snitteket használsz, szélesebb a felület, nagyon érdekes csinálni.

A pokol nagyijai a filmben:

Úgy kalkuláltak, hogy 100 ezer fontba fog kerülni a film elkészítése. Lownes megmutatta az anyagokat Roman Polanskinak, aki azt mondta, nem vicces. Ez óvatossá tette Lownest, és végül keresett egy befektető társat, így ketten adtak össze összesen 80 ezer fontot a filmre, amit Ian MacNaguhton rendezett. (A film érdekessége, hogy a jogai a mai napig a Playboy birodalomé, ez az egyetlen Python-film, amivel nem a csoport rendelkezik.)

A sorozat egyik visszatérő momentumaként John Cleese egy íróasztal mögött ülve tűnt fel a legképtelenebb helyeken, és annyit mondott:

És most következzen valami egészen más (And Now For Something Compeletly Different).

Ez lett a filmváltozat címe. Magát a filmet 1970 októbere és decembere közt forgatták. (Ebben az időszakban született Palin második fia, mint ő mondja, roppant megértően, pont apukája szabadnapján.) Újra fölvették a nagybecsű mesterműveket: a papagáj jelenetet, az étterem jelenetet (amelyben Graham Chapman ki akarja cseréltetni a villáját, mert kicsit piszkos, és ezzel valóságos lavinát indít el), Az év arisztokrata hülyéje versenyt és a Favágó dalt. A film nem aratott sikert az amerikai célközönségnél, akik akkor még szinte semmit sem tudtak a csoportról.

Valami idióta olyan plakátot tervezett hozzá – mesélte Cleese –, amin egy jókedvű kígyó szerepelt vicces kalapban. A felnőttek ránéztek, és azt gondolták, gyerekfilm. Senki nem nézte meg.

Az „Önvédelmi óra” jelenet így festett a mozi változatban:

Angolul nem tudók kedvéért a Repülő Cirkusz változat, magyar felirattal:

Ráadásul Pythonék szerint sem sikerült valami jól az alkotás. Másképp hatnak a jelenetek a moziban, mint a tévében. Emellett túl soknak bizonyult a kilencven perc, és a nézőknek hiányzott, hogy nem volt történet. Angliában viszont jó fogadtatásra talált, és mivel kis költségvetéssel dolgoztak, hamar behozta az árát.

1974 tavaszán a Pythonok hozzáfogtak az első „igazi” filmjük elkészítéséhez, ami egy vicces, de aprólékosasan realista látomás Arthur Britanniájáról. Bár Python a Repülő Cirkusz negyedik szériáját nem vállalta be, a filmkészítésben örömmel részt vett.

A Gyalog galoppban a Pythonok teljesen újraértelmezték az elbeszélő szerkezet határait. Lényegében tudomást se vettek róla. Ha úgy nézzük, a történet minimális (Arthur király és lovagjai felkutatják a Szent Grált), a film lényegében lazán összefűzött jelenetek sora. A forgatókönyv eredetileg a középkor és a huszadik század között ugrált. Volt egy kortárs, lúzer karakterük, Arthur King. A film végén pedig Arthur a Harrods áruházban találta volna meg a Szent Grált.

Írás közben rájöttünk, hogy ezeknél a karaktereknél nincs feltétlenül szükségünk modern utalásokra – mondta Palin –, de viselkedhetnek modernül – például a parasztok, akik a modern alkotmányokról beszélnek, és arról, hogy kéne felépülnie a kormányzó testületeknek.

Szerencsére a modern jelenetek se mentek kárba, bekerültek a Monty Python Repülő Cirkusza negyedik évadába. Így fordulhat elő, hogy bár John Cleese nem vett részt az utolsó etapban, szerzőként mégis fel-felbukkant a neve.

Fontos újítás volt a sorozathoz és az And now…-hoz képest, hogy ezúttal a rendezést is magához ragadta a csapat. A két Terryre hárult a feladat, saját elmondásuk szerint azért, mert senki mást nem érdekelt ez a feladat. Ez sok konfliktust is okozott, mivel a társrendezők egész más megközelítéssel dolgoztak. Terry Jones az alakításokra összpontosított, és remekül tudott a színészekkel bánni. Terry Gilliamnek viszont a látvány volt a legfontosabb és senkire nem volt tekintettel, ha el akarta érni azt a hatást, amit magában megálmodott. Egyszer például órákig térdepeltette a társait egy gödörben, hogy megfelelő szögben tudják fel venni azt a jelenetet, amikor a francia várból szárnyasokkal, tehénnel és egy fanyúllal hajigálják a lovagokat. Olyan is előfordult, hogy Terry Jones beállította a jelenetet, majd elment valamiért. Utána megérkezett Gilliam, és mindent megváltoztatott.

Mostoha körülmények között forgattak Skóciában. A rossz időjárás mellett a technika ördöge se kímélte őket. Ráadásul a stáb a tapasztalatlan rendezők ügyetlenkedését is nehezen viselte olykor. Másfél hét után az emberek lázadás körüli állapotba kerültek. Csak a nehézségeket, hibákat érzékelték, és még senki nem nézte vissza a leforgatott anyagot, hogy lássák, ér-e bármit is. A helyzetet Graham Chapman oldotta meg: az egyik este összehívta a stábot a szállodájuk bárjában, mindenkinek fizette az italát, majd előkerült egy gitár és az este átcsapott dalolászásba.

Aztán, amikor végül megnézték a felvételeket, a stábot annyira megdöbbentette a látvány minősége, hogy ott rögtön közölték: „Nem érdekel, mikor fizetnek ki minket, de megcsináljuk ezt.” Ez igazi showbusiness háttérsztori, mert attól kezdve a kezükből ettek, örömmel csúszkáltak a sárban, a szörnyű, nyirkos, borzalmas skóciai körülmények között.

Eric Idle 2005-ben John Duprez zeneszerzővel musicalt írt a Gyalog galoppból, és idén év elején (amikor nekem is szerencsém volt interjút készíteni Erickkel) a magyar előadást is megtekintették a Madách Színházban.

Sokáig vitatkoztak róla, hogy ki játssza Arthur szerepét. Na nem mintha tülekedtek volna érte: pont ellenkezőleg! Senki nem akarta feláldozni a lehetőséget, hogy egy csomó kisebb, dilis szerepet játszhasson, egy nagyért cserébe. David Sherlock, Graham élettársa így beszélt erről:

Senki se akarta eljátszani a főszerepet, mert szürkének tartották, azt gondolták, túlságosan száraz. De Graham felismerte, nem azt, hogy ez egy sztár szerep, hanem hogy esszenciális, mert Arthur tartja egybe a film többi részét. Azt mondta, „Oké, megcsinálom!” És akaratlanul is ellopta a show-t.

A sok nehézség ellenére a film óriási siker lett. A Monty Pythonnak a szórakoztató tévéműsorok után a vígjátékokat is sikerült megújítania. A film kultikus státuszra emelkedett. Jelenetei a filmtörténet klasszikusai, poénjai szállóigékké nemesültek.

A magyar rajongók közül kevesen tudják, hogy a szöveg tele van a Repülő Cirkuszra való utalásokkal. A teljesség igénye nélkül, ilyen például a film vége felé bevillanó „szünet”, ami a sorozat 13., „Szünet” című adása egyik visszatérő motívuma. De ilyen utalás az is, hogy Arthur király mindig elrontja a számlálást – akárcsak az inkvizítor a második évad második részében. A boszorkány jelenetben pedig Connie Booth (John Cleese felesége) mikor lebukik, azt mondja: „It’s a fair cop.” Ez a fiúk egyik kedvenc visszatérő mondata volt a Repülő Cirkuszban. Ezt mondja többek között a Whizzo minőségi vegyes desszert tulajdonosa, Eric Idle az Egyházrendőrség jelenetben, illetve Michael Palin mint Richelieu bíboros imitátor.

Gyakorló szinkrondramaturgként úgy érzem, a Gyalog galopp kapcsán muszáj külön szót ejteni a magyar változatról. Annál is inkább, mert bevallom, ez az egyetlen olyan Monty Python alkotás, amit szívesebben nézek szinkronos változatban, mint eredeti nyelven. Ez pedig a zseniális magyar hangokon kívül (Dallos Szilvia, Kern András, Gálvölgyi János, Képessy József, Mécs Károly, Tordy Géza, Kristóf Tibor, Tahi-Tóth László) Révész Mária nagyszerű magyar szövegének köszönhető. Ez a csodálatos hölgy megérdemli, hogy megemlékezzünk a nevéről. A Gyalog galopp mellett olyan fantasztikus filmek fordítása fűződik a nevéhez, mint a Kelly hősei, a Dutyi dili, a Manhattan vagy a Szárnyas fejvadász. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy két poénnal is besegített a fiúknak, és a magyar rajongók mindkét poént a mai napig idézgetik.

Az egyik a Fekete lovag jelenetben hangzik el:

– Nem akarok viszályt veled, jó lovag, de ha addig élek is, a hídon átmegyek.

– Márpedig csak addig élsz!

Az eredetiben itt nincs különösebb poén:

– I must cross this bridge. (Át kell kelnem ezen a hídon.)

– Then you shall die. (Akkor meghalsz.)

A másik Révész poén pedig akkor kerül sorra, amikor a lovagok megkapják a küldetésüket istentől. Arthur az eredeti változatban ezt mondja:

– Good idea, dear Lord. (Jó ötlet, Uram!)

– Course it’s a good idea! (Persze, hogy jó ötlet.)

De Révész Mária észrevette, hogy a magyar nyelv sokszínűsége itt is remek játékra ad lehetőséget:

– Isteni ötlet!

– Persze, hogy az, ostoba.

Jövő héten, karácsonyhoz közeledve pont aktuális lesz, hogy a Brian életétől beszélgessünk, hisz Brian, mint tudjuk, egy napon született Jézuskával. De aktuálissá válik Az élet értelme is, benne a Monty Python híres-hírhedt Christmas in Heaven (Karácsony a Mennyországban) című dalával. Ráadásul, hogy tovább fokozzam az aktualitásokat, azt is elárulom majd, mi köze a Star Warsnak a Brian életéhez.

És azt tudta?

Tudta? Érdekesség, hogy a Playboy az And Now For Something Completely Differenttel egy időben gyűjtötte össze a pénzt Roman Polanski Machbetjére is. És míg a Playboy a mai napig keres valami keveset az And Now For Something Completely Differentből, egy fillér sem folyik be a Machbetből. Számos zenész és zenekar is jó befektetésnek tartotta a Gyalog galopp támogatását. Többek között a Pink Floyd, a Jethro Tull és a Led Zeppelin is a finanszírozók között volt. Sőt, Michael Palin a naplójában említi, hogy egyszer, évekkel később Andrew Lloyd Webber bevallotta neki: volt idő, amikor a Gyalog galoppból származó részesedése volt az egyetlen bevételi forrása. A Gyalog galoppban a vezetőoperatőr másodasszisztense bizonyos Roger Pratt volt. Pratt később – részben Gilliamnek köszönhetően – szép karriert futott be olyan filmek vezető operatőreként, mint a Brazil, Batman, A halász király legendája, Frankenstein vagy a 12 majom. Két Harry Potter filmet is ő fényképezett, a Titkok kamráját és a Tűzserleget.

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.