Kultúra

Filmes klisék: az egy iránypontos perspektíva és a szimmetria

Az emberek furcsa módon vonzódnak a szimmetriához, vagy épp az egy pontba futó vonalakhoz, ezt a vonzódást pedig a legnagyobb filmrendezők sem titkolják.

Stanley Kubrick sikerének egyik titka is ez a két elem volt, filmjelenetei – mint például a 2001:Űrodüsszeia hajójában futó űrhajós – magukba szippantják a nézőt:

De ugyanezt az 1971-es Mechanikus narancsban is láthatjuk:

Wes Anderson Grand Budapest Hotel-jében, a Tenenbaum, a háziátokban, vagy épp A Fantasztikus Mr. Fox-ban a szimmetria működik hatványozottan:

Ugyanezek az eszközök a két Oscarra jelölt David Fincher, a Holtodiglan, a Benjamin Button különös élete, vagy épp a Hetedik rendezője akciódús mozijaiban:

Paul Thomas Anderson a 2007-es Vérző olajban mindegyik, fentebb említett rendezőnél távolabbra ment a képek mértani pontosságú komponálása terén, hiszen ő már a Fibonacci-spirált és az aranymetszést is előszeretettel használja:

Ajánlott videó

Olvasói sztorik