Kultúra

Velünk élő kommunizmus: helyek, ahol még mindig diktátorok szobrai figyelnek az utcán

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2015. 09. 11. 18:05

Negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon már nem Sztálin-szobrok alatt hűsölünk a városi parkban, de tucatnyi országban még mindig rég halott szocialista vezetők szobrai és képei néznek le az utcán haladókra. Ma olyan helyeket mutatunk be, ahol még mindig nap mint nap rég halott kommunista vezetők és ideológusok képei figyelik mindennapjainkat.

Vietnam

Az ország nemzeti mozgalmának elindítója, vezetője, később tizenöt évig a kettészakadt ország északi felének elnöke halála után majd ötven évvel még mindig legenda és példakép a délkelet-ázsiai országban.

Számos köztéri szobrát csodálhatjuk meg, sőt, minden év tavaszán, a Kommunista Párt alapításának évfordulóján arcképével (valamint egyes esetekben Marx és Lenin portréjával is) díszített leporellókkal és plakátokkal díszítik fel az ország legnagyobb városait, köztük a róla elnevezett Ho Si Minh-várost. Idén ezt tetézte, hogy Vietnam áprilisban ünnepelte a vietnami háború befejezésének negyvenedik évfordulóját, így az emberekre valószínűleg minden sarkon Ho apó nézett vissza.

Fotó: Fotini et Nicolas

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea)

A harmadik generációs diktatúrában komoly személyi kultusz hódít. A második világháború végén a japán megszállás alól felszabaduló ország nem élvezhette sokáig a szabadságot: 1948-ban hatalomra került a Nagy Vezér, Kim Ir Szen, aki egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig vezette a kommunista országot.

Az ötvenes-hatvanas években (természetesen köszönhetően a nagyhatalmú északi szomszédok baráti hátszelével) fejlett országnak számító Észak-Korea a Szovjetunió felbomlásával és Kína nyugat felé nyitásával hanyatlásnak indult: a Kim Ir Szen posztját 1994-ben megöröklő legidősebb fiú, Kim Dzsongil (Kedves Vezető) tizenhét éves uralma alatt mindennapossá vált az éhezés (akár hárommillióval is csökkenhetett emiatt az ország népessége), a nemzetközi segélyek pedig minden esetben jutottak el a rászorulókhoz.

A Vezetőnél 2009-ben hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, 2011-ben hunyt el, székét legkisebb fia, Kim Dzsongun kapta meg.

Számottevő változást ez nem hozott, a diktatúra továbbra sem nyitott a világ felé, sőt, a koreai háborúnak (1950-1953) véget vető fegyverszünetet is felmondták két évvel ezelőtt. Továbbra is léteznek fogolytáborok, sőt, 2006 óta több (legalább három) sikeres kísérleti atomrobbantást is végrehajtottak.

A főváros utcáin és terein mindhárom vezető képe, valamint Kim Ir Szen és Kim Dzsongil szobrai is megtalálhatóak, de a huszonötmilliós ország lakói természetesen a kisvárosokban, gyárakban, falvakban, metrókocsikban és az épületekben, vagy épp otthon sem szabadulhatnak a látványtól.

A legvadabbak talán a gyermekeket ölelgető, gyártosort megfigyelő, vagy épp fiával virágok közt mosolygó Kim Ir Szen-mozaikok – ez az az ország, ahol a szürrealista művészet tényleg nem ismer határokat.

Fotók: comradeanatoli / Benjamin Jakabek / stephan / Roberto Saltori / John Pavelka

Oroszország

Lenin-mozaik Degtjarszkban

A világ legnagyobb területen fekvő, száznyolcvan Magyarországnyi országa az 1917. novemberi bolsevik hatalomátvételtől egészen 1991 karácsonyáig termelte ki magából a szovjet vezetőket, akik közül néhányan nem vetették meg a személyi kultuszt, így az országban bárhol beleütközhettünk egy Sztálint, Lenint, Trockijt, vagy épp Hrucsovot ábázoló műalkotásba.

Most, huszonnégy évvel később az ország még mindig tele van a mozaikjaikkal, szobraikkal és domborműveikkel, mivel eltakarítani őket túl sok munkát, időt és pénzt venne igénybe.

Lenin Szocsiban

Vagy az oroszokat mindezek egyszerűen csak hidegen hagyják.

Krasznojarszk
Fotó: Wikimedia Commons / Igor BertyajevVsevolodionov / cbaisan / mutatedjellyfish

A keleti blokk volt államai

Természetesen nem csak Oroszországban, hanem a második világháborút követően kialakult szovjet blokkban (Lengyelország, Románia, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország) is tömegével kerültek közterületekre szovjet vezetőket ábrázoló műalkotások.

Ezek jó része a kilencvenes-kétezres évek folyamán eltűnt, de néhány nagy túlélő – mint ez a kis ukrán vonatállomáson látható Lenin-mozaik – még mindig emlékeztet az évtizedeken át fennálló helyzetre:

Lenin Train Station

Kuba

Che-emlékmű a havannai Belügyminisztérium épületén, melynek az ikonikus Alberto Korda-fotó alapján készült.

Az 1952-es elnökválasztás első fordulóját követően a korábban már tizenöt évig (1933-1948) irányító Fulgencio Batista második államcsínyével újra magához ragadta a hatalmat, de az általa továbbra is kijelölt út országos méretű ellenállást váltott ki. Több ellenzéki csoport jött létre, melyek egyikét Fidel Castro vezette. Az egy évvel későbbi, Moncada-laktanya elleni fegyveres, de sikertelen támadása indította el a szigeten folyó, Che Guevara és Castro által fémjelzett forradalmat, mely hat éven át, egészen Batista 1959. január 1-jén történő távozásáig tartott.

Castro arca a Forradalom terén

A hatalmat Fidel Castro ragadta magához, aki ugyan röviddel hatalomra kerülése után még arról beszélt, hogy ők bizony nem kommunisták, de természetesen ez nem volt igaz: demokratikus választások helyett egy triumvirátus vette át a halmat, 1961-ben elmondott beszéde pedig hivatalosan is elindította az ország kommunista állammá alakítását.

Különböző pártok összevonásával 1963-ra megalakult a Kubai Kommunista Párt, melynek vezetője Fidel Castro volt, de az ország vezetését egészen egészsége nagyfokú romlása miatti 2008-as lemondásáig ő látta el. Azóta öccse, Raúl Castro (1931-) vezeti az országot, aki ugyan nem hozott pálfordulást a vezetésben, de a következő években talán tud majd javítani az ország gazdasági helyzetén.

Fidel az iskolaudvarokon is jelen van

Che- és Fidel-ábrázolásokkal az ország minden településén találkozhatunk, változatos formátumban és méretben, sőt, ezernyi street art alkotáson keresztül is.

Fotó: Martin Abegglen / Rog01 / Chris Goldberg / Phil Guest

Kelet-Németország, a volt Német Demokratikus Köztársaság területe

Karl Marx 7,1 méter magas, stilizált arca 1971 óta áll Chemnitz belvárosában

Az 1949-1990 közt szovjet megszállási zóna részeként működött NDK ugyan szocialista épített öröksége jó részét már eltüntette, de mozaikok, köztéri szobrok és falfestmények tucatjai őrzik még a kor emlékét.

Lenin-büszt a Werneuchen légibázis egyik épülete előtt, a háttérben egy szovjet fejlesztésű, mindössze 165 példányban gyártott Jak-27
Fotó: gravitat-OFF / Rob Schleiffert

Peking, Kína

[#Beginning of Shooting Data Section]
Nikon D70s

Focal Length: 18mm

Optimize Image: Custom

Color Mode: Mode Ia (sRGB)

Long Exposure NR: Off

2005/10/21 16:10:25.9

Exposure Mode: Shutter Priority

White Balance: Shade

Tone Comp.: Normal

JPEG (8-bit) Fine

Metering Mode: Multi-Pattern

AF Mode: AF-S

Hue Adjustment: 0°

Image Size: Large (3008 x 2000)

1/80 sec - F/3.5

Flash Sync Mode: Not Attached

Saturation: Enhanced

Exposure Comp.: 0 EV

Sharpening: None

Lens: 18-70mm F/3.5-4.5 G

Sensitivity: ISO 500

Image Comment:                                     

[#End of Shooting Data Section]
Mao portréja itt épp egy vidéki középiskolában figyeli az órákat

Az ikonikus Mao Ce Tung-portré továbbra is sok kínai épület falán lóg, de valószínűleg legtöbben ezt az elhelyezését ismerjük:

A képen a majd fél évezreden át a kínai császárok lakhelyeként és központjaként ismert Tiltott Város egyik bejárata, a Tienanmen-kapu látható, rajta a 6×4,6 méteres, Ge Xiaoguang (1953-) 1977-ben készült olajfestményével. A képet minden évben a művész néhány száz méternyire lévő stúdiójába szállítják, ahol maga Xiaoguang javítja ki az eltelt hónapokban az időjárás és a légszennyezettség miatt keletkezett sérüléseket, hiszen október elsején, az államalapítás ünnepén Mao képe mégsem lehet koszos és sérült.

Természetesen a kommunizmus többi (vörös) csillagának portréja sem hiányzik az országból, az utolsó maoista faluként emlegetett Nandzsiban – a település az utolsó olyan helyek egyike, ahol még mindig szigorúan követik Mao elveit – például nem csak Mao, hanem Lenin, Sztálin, Engels és Marx több méter magas képmása is látható a központi Dong Fang Hong tér körül.

Fotó: Garrett Ziegler / Peter Morgan / Frühtau
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.