Három hónappal ezelőtt egy belvárosi kávézó teraszán tíz perc alatt a második cigarettáját szívta el egy magyar rendező. Izgatott volt, mint mondta, mostanában nem túl gyakori, hogy egy filmes – ha névtelenül is -, de őszintén beszél a filmalap ügyeiről. Bár többen hangosan szidják a rendszert, ez megmarad a szakma berkein belül.
Sokan félnek
– magyarázta forrásom, aki szerint emiatt az is gyakran előfordul, hogy valaki mást nyilatkozik, mint amit valójában gondol. Hogy a filmesek mennyire nem akarnak nyilvánosan kritikát megfogalmazni, azt később én is megtapasztaltam. Több alkotó elmesélte ugyan a saját, egyébként bicskanyitogató történetét, ám ezután rögtön kérte, hogy azt még utalás szintjén se említsem sehol, mert nem akar a filmalappal konfliktusba keveredni. Más filmesek ahhoz ragaszkodtak, hogy ne szó szerint idézzem őket, nehogy a szófordulataikból felismerjék.
Így készült és egy furcsa közjáték
Az elmúlt 3 hónapban több, mint egy tucat filmes szakembert – rendezőket, producereket, dokumentumfilmeseket – kerestem meg, akikkel hosszú háttérbeszélgetéseket folytattam. Névvel csak Báron György és Tarr Béla vállalta véleményét, mindketten a szakmát képviselő Magyar Filmművész Szövetség elnökségi tagjai. Forrásaim döntő többsége sikeresen pályázott a filmalaphoz, tehát belülről tapasztalhatta meg az új rendszer előnyeit és hátrányait. Cikkemben valamennyi történetet legalább három, egymástól független forrás megerősített.
A cikk elkészítését egy furcsa közjáték is kísérte. Első körben három filmest kerestem meg e-mailben, nekik bármilyen részlet említése nélkül csak annyit mondtam, hogy azért beszélnék velük, mert cikket írok a filmes szakmáról és a filmtámogatások új rendszeréről.
Meglepetésemre másnap nem tőlük, hanem a filmalap vezérigazgatójától jött e-mail. Havas Ágnes azt írta:
Tudomásomra jutott, hogy információkat és adatokat gyűjt a Filmalap működéséről egy készülő cikkhez. Javaslom, hogy fáradjon be a Filmalap irodájába, hogy személyesen tájékozódhasson. Itt megismerheti a támogatási folyamatot, a szerződések tartalmát, a különböző igazgatóságok tevékenységét és a Filmalap működését.
Hogy Havas Ágnes hogyan és kitől tudta meg, hogy miről írok, az nem derült ki. A vezérigazgató egyébként végül nem adott személyesen interjút, kérdéseimre e-mailben válaszolt.
Tény: egy magyar filmes igen nehéz helyzetbe kerülne, ha a filmalap egyszer csak úgy döntene, hogy az alkotásait nem fogja finanszírozni.
Magyarországon állami pénz nélkül nagyon nehéz filmet csinálni. De nem csak itt, Ausztriában, Dániában, de még Németországban is. A filmalapnak monopóliuma van, és hát nagyon kevesen mondják el a véleményüket, ami érthető, hiszen minden filmrendező filmet szeretne készíteni. Én soha nem akartam, és a jövőben sem kívánok, így nekem ebből a szempontból könnyebb
– világított rá a probléma gyökerére Báron György filmesztéta, a Magyar Filmművész Szövetség elnökségének és választmányának tagja. Báron elmondta azt is, nagyon szomorúnak találja, hogy még egy olyan szakmában is, ami alapvetően morális bátorságot feltételez, egyre jobban elterjed az igazodás. Az, hogy a véleményünket inkább nem mondjuk ki, nehogy bajunk legyen belőle.
Ez komoly visszalépés a kádárista rendszer irányába
– jegyezte meg.
Andy Vajna látszólag beváltotta a hozzá fűzött reményeket
Orbán Viktor miniszterelnök 2011 elején, 4,5 évvel ezelőtt nevezte ki filmipari kormánybiztossá Andy Vajnát. Ekkoriban a szakma a padlón volt, a teljes magyar sajtó a filmalap jogelődjének tekinthető Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) botrányaitól volt hangos.
Nem sokkal korábban derült ki, hogy a filmfinanszírozás fő mecénásaként 2002 óta működő MMKA vezetősége éveken át felelőtlen gazdálkodást folytatott, például, rendre több pénzt osztott szét, mint amennyi a rendelkezésére állt. Az MMKA 2010-re többmilliárdos adósságot halmozott fel, a közalapítvány ügyeivel összefüggésben többrendbeli hűtlen kezelés és annak kísérletének gyanúja miatt indult rendőrségi nyomozás.
A botrányokkal párhuzamosan szinte teljesen átalakították a filmfinanszírozás addigi rendszerét: más lett a szemlélet, máshonnan jött a pénz és változott a döntési mechanizmus is.
Bár a rendszer lassan állt fel – eltelt egy-másfél év úgy, hogy egyáltalán nem készültek filmek -, miután ez megtörtént, úgy tűnt, hogy jobb lett, mint az előző. Sorra jöttek a kritikusoknak és nézőknek egyaránt tetsző alkotások (Megdönteni Hajnal Tímeát, Liza, a rókatündér), melyek közül több a nemzetközi piacon is megállta a helyét, elég csak a Cannes-i nagydíjas Saul fiára gondolni.
Hogy van egy átlátható és működőképes támogatási rendszer, mindenféleképpen előrelépés a korábbihoz képest, és elismerésre méltó. A fejlesztési folyamatban, az olvasók és a fejlesztők személyében, és abban, hogy milyen alkotók kaptak támogatást, megint csak nehéz kivetnivalót találni
– sorolta a pozitívumokat egy fiatal producer.
A rendszernek ugyanakkor van árnyoldala is – ez az, amiről sokan nem szeretnek nyilvánosan beszélni.
A Rubik-kocka dicsősége sem legitimálta a Kádár-rendszert
– jegyezte meg a leghíresebb magyar rendező, Tarr Béla, utalva arra, hogy bár születnek kiváló filmek, ennél jóval árnyaltabb a kép.
A Megdönteni Hajnal Tímeát úgy vágták át, hogy a rendező ott sem volt
Az új rendszer egyik fő elemeként a filmalaphoz került az “utolsó vágás jóváhagyásánának joga”. Ez azt jelenti, hogy ha Vajnáéknak nem tetszik valami, akkor azon változtathatnak. Mint megtudtam, a filmalap ezzel a jogával egyszer már biztosan élt: a Megdönteni Hajnal Tímeát vágta át úgy “egy Amerikából hozott nő”, hogy közben a rendező otthon családozott.
Ez példátlan
– közölte egy forrásom, és ugyanezen a véleményen volt Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró is.
Olyat nem lehet csinálni egy rendezővel, hogy átvágom a filmjét. Ez egy mélyen megalázó dolog, amit egy filmalkotó egész életében nem fog kiheverni. Ez számomra elfogadhatatlan.
A film producere, Ferenczy Gábor megerősítette, hogy Herczeg Attila nem volt ott a vágáskor, ám szerinte ez a saját döntése volt.
Andynek nem tetszett a film, hosszú volt, jobbat akart. Mivel nagyon kevés idő maradt a bemutató időpontjáig, azt mondta, hogy ide tud hozni egy vágót, aki itt volt karácsonytól újévig. A filmet a rendező nélkül vágták át, de ő nem is akart ott lenni, családozni akart
– mesélte Ferenczy Gábor, aki szerint Herczeg Attila ezután még írt egy rövid listát arról, hogy szerinte még mit kellene módosítani, ezekbe pedig a filmalap belement, a filmet így véglegesítették.
Volt egy pár hetes nehéz időszakunk, az nem volt a legegyszerűbb szituáció, de megoldódott. A végeredmény pedig összességében jobb lett, és az volt a szerencsénk, hogy ezt a rendező is elismerte. Ez benne van a pakliban, hiszen Andy Vajna egy kemény kezű producer, aki mégis csak a főproducer, ő adja a pénzt. Mi első filmes producerek voltunk és első filmes rendezővel mentünk, ő meg egy filmmogul. Úgy is fel lehet ezt fogni, hogy Andy Vajna beleszólt a filmbe. Igen, viszont ez jót tett neki!
– vélekedett Ferenczy Gábor.
Havas Ágnes vezérigazgató kérdésemre, hogy miért volt szükség arra, hogy a filmet a rendező távollétében vágja át egy Andy Vajnához köthető hölgy, nem adott egyértelmű választ. A vezérigazgató ehelyett ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a rendező ott lehetett volna a vágáskor.
Herczeg Attila rendezővel és a film producereivel a vágást megelőzően konzultáltunk és megállapodtunk abban, hogy a javaslatainknak megfelelően készül egy másik változat is. A vágáson a rendező is ott lehetett volna. Az ő tudtával és beleegyezésével zajlott a vágási folyamat. A rendező a javaslatok nagy részét elfogadta, néhányat nem. Így a moziba került változat végül is a rendező döntése alapján nyerte el végső formáját.
Kellő felelősséggel feldolgozni a bevándorlás érzékeny témáját
Andy Vajna és Orbán Viktor miniszterelnök közeli kapcsolata miatt már a filmalap megalakulásakor az volt az egyik fő kérdés, hogy a politika mennyire fog a rendszerbe beszivárogni.
Vajna annyiban demokrata, hogy ha elküldesz neki egy Wass Albert-könyvet és leszól a miniszter, hogy ezt meg kell csinálni, akkor nem csinálja meg
– festette le a helyzetet egy rendező. Báron György hasonló véleményen volt, mint mondta, a támogatott filmek listája alapján ő sem lát direkt politikai befolyást.
Forrásaim elmondása alapján ugyanakkor az is érezhető, hogy a filmalap óvatossá válik, ha politikai témák kerülnek elő.
Az állampolgárnál is az alkotókkal egy ponton megbeszélték, hogy hogy akkor miről is fog szólni ez a film
– mondott példát egy szakmabeli. Ezt egy, a film létrejöttét a kezdetektől végigkísérő alkotó is megerősítette. Az állampolgár a mai Budapesten játszódik és egy polgárháború elől menekülő férfi, egy fiatal perzsa lány és egy magyar-történelem szakos tanárnő történetét meséli el. A főszereplők a való életben is bevándorlók. A filmet már forgatják, Vranik Roland rendezi.
Havas Ágnes viszont azt mondja, ők nem óvatoskodnak, Az állampolgárnál is csak szakmai szempontokról beszéltek azért, hogy minél jobb film születhessen “a bevándorlás érzékeny témáját kellő felelősséggel feldolgozva”.
Semmilyen témával kapcsolatban nem óvatoskodunk. Számos, az elmúlt években támogatott filmre (például Fehér isten, Viharsarok, Saul fia, Veszettek) az “óvatos” jelző illene a legkevésbé. Az állampolgár című film alkotói azért kértek találkozót tőlünk, hogy bemutassák az általuk elkészített pilotfilmet. A forgatókönyvet akkor már elfogadta a Döntőbizottság. Szakmai szempontokról beszéltünk, annak érdekében, hogy minél jobb film születhessen a bevándorlás érzékeny témáját kellő felelősséggel feldolgozva
– közölte a vezérigazgató. Korábban a vs.hu írta meg, hogy Nemes Gyula rendező a Zero című film bemutatása előtt a Karloy Vary-i filmfesztiválon beszélt arról, hogy a filmalap miatt kellett kiretusálni egy részt a filmből. A jelenet szerint a szereplők olyan dinnyékre lőnek, amelyeken politikusok arcképei láthatók. Nemes a fesztiválon egy golyóstollat mutatott fel, mint mondta, azzal satírozta ki a politikus arcát, akit, reméli, ennek ellenére mindenki felismer majd.
Havas Ágnes tagadta azt is, hogy ragaszkodtak volna ahhoz, hogy Nemes retusálja ki Orbán Viktor miniszterelnök fejét. Szerinte annyi történt, hogy felhívták az alkotók figyelmét arra, hogy a filmjükben több olyan jelenet található, amelyet nem tartalmazott a döntőbizottság által elfogadott és támogatott forgatókönyv. Havas hozzátette, hogy a film támogatását megszavazta a döntőbizottság, és a teljes összeget kifizették.
“Illegitim az egész!”
Többeknek az is szúrja a szemét, ahogyan maga a döntőbizottság működik. Egy forrásom úgy fogalmazott: a bizottságot nem demokratikusan választják meg, a tagokat nem a szakma jelöli, ehelyett “kényük-kedvük szerint jól vagy rosszul kiválasztanak embereket”.
Az ötfős Szakmai Döntőbizottság tagjait a filmalap vezérigazgatója, Havas Ágnes bízza meg, határozatlan időtartamra. A megbízás megszüntetéséről szintén Havas Ágnes dönt. Az nincs maximalizálva, hogy valaki meddig lehet tag.
A tagok meddig lesznek? Húsz évig lesznek? Ki váltja le őket? Ki kérte fel őket? Illegitim az egész
– csattant fel egy filmes szakember.
A vezérigazgató kérdésemre, hogy tervezik-e jobban bevonni a filmszakmát abba, hogy kik legyenek döntőbizottsági tagok, kitérő választ adott. Mint mondta:
A DB eddigi összes tagja jelentős filmes tapasztalattal rendelkező, szakmai tekintélynek örvendő ember volt.
Havas Ágnes később azt is leszögezte, hogy a döntőbizottság tagjait eddig is a szakma képviselőivel való konzultációkat követően kérték fel.
Tarr Béla viszont másként emlékszik.
Én mint a 700 tagok számláló Magyar Filmművész Szövetség elnöke mondom, nem kaptunk ilyen megkeresést, hogy konzultáljunk és arra sem, hogy jelöljünk valakit. Semmilyen konzultáció nem volt, ők döntötték el, hogy kik alkotják majd a döntőbizottságot.
Kétmilliárd forint a Kincsemre
Néhány filmesnek az sem tetszik, hogy bár a filmalap azt ígérte, más lesz, mint az MMKA, némelyik döntésük mégis a régi rendszert idézi. Az MMKA tagjai korábban többször saját maguknak osztottak pénzt, olyanok kaptak támogatást, akik benne voltak a pénzről döntő kuratóriumban. A filmesek ennek kapcsán főleg a filmalap két legtámogatottabb filmjét, a kétmilliárd forintban részesülő Kincsemet és a 700 milliós állami támogatásban részesülő Veszettek című filmet emlegették.
Bár Vajnáék nemcsak maguknak osztanak pénzt, hiszen például a Saul fia és a Fehér Isten is kapott pénzt, de a nagyon kevés támogatott alkotás közül egészen a Kincsemig a legmagasabb összegű támogatást a Goda-Divinyi páros kapta. Divinyi Réka 2015-ig volt döntőbizottsági tag, őt Goda Krisztina váltotta a székben. Mindketten sok szállal kötődnek Vajnához, hiszen neki csinálták a Szabadság, szerelem című filmet. Azt viszont nem lehet állítani, hogy ők lennének a legjelentősebb filmesek
– vélekedett Báron György.
A Magyar Narancs szerint a filmalap minderre azt mondta: a forgatókönyvet Divinyi még 2011-ben, tehát akkor írta, amikor még nem volt bizottsági tag, és a filmről szóló döntésben sem vett részt.
A filmalap a nyáron jelentette be, hogy 2 milliárd forinttal támogatja a magyar csodaló történetét feldolgozó Kincsem munkacímen futó kalandfilmet (a film forgatásán készült videónk itt látható). A döntés a filmalap életében mérföldkő volt, ilyen magas összegű támogatást korábban egy produkció sem kapott.
Hutlassa (a film producere, Hutlassa Tamás – a szerk.) a Kontroll óta nem csinált mozifilmet, ami nagyon régen volt. És most, annak ellenére, hogy iszonyatosan nagyot bukott a Dumapárbajjal – amit szerintem ő egy nagy visszatérésnek gondolt -, megkapta a Kincsemet is… Kétmilliárdból lehet filmet csinálni, azért az valami!
– mérgelődött egy producer. Mint megtudtam, a film producerét, Hutlassa Tamást korábban gyengéd érzelmek fűzték Havas Ágneshez, a producer a vezérigazgató barátja volt, a rendező, Herendi Gábor a főnöke, a forgatókönyíró Hegedűs Balázs pedig a filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója. Havas Ágnes arra a kérdésünkre, hogy kivonult-e a 2 milliárdos döntésről, nem adott választ, ehelyett azt hangsúlyozta, hogy a bizottság mindig szakmai döntéseket hoz.
A Filmszakmai Döntőbizottság kizárólag szakmai szempontok alapján hoz döntéseket. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos jogi rendelkezések (ld. filmtörvény) betartására minden esetben ügyelünk, ha pedig erkölcsi szempontú érdekkonfliktus merül fel, az érintett DB tag, vagy javaslattevő általában maga kéri, hogy a döntésnél ne kelljen jelen lennie. Ha az alapján válogatnánk, hogy kit kihez milyen szoros barátság fűz, nem sok filmet lehetne támogatni Magyarországon.
Havas hozzátette azt is, hogy Hegedűs Bálint amióta igazgatóvá kinevezték nem vesz fel állami támogatásból származó díjat. Hegedűst 2015 januárjában nevezték ki.
Szétverte
Többek szerint ugyanakkor mindez csak hab a tortán, hiszen az igazán nagy gond az, hogy Vajna azáltal, hogy leválasztotta a filmkultúra másik felét, tönkretette.
Szétverte az egész filmszakmát
– panaszkodott egy évtizedek óta a filmszakmában dolgozó szakember.
Hasonlókat mondott Tarr Béla is.
A Vajna-rendszer nem gondolkodik egy egységes filmszakmában. A szakma nemcsak a játékfilmet jelenti, amit a kirakatba teszünk, hanem jelenti a dokumentumfilmet, az animációs filmet, a televíziós filmet. Ezt nem lehet leszeletelni, és azt mondani, hogy akkor én most elviszem a zsíros falatot, a játékfilmet, és utána hulljon a férgese. Minden eltűnt: a filmújságok, az Art mozik haldokolnak. Mindez szétzülleszti ezt a szakmát, és olyan károkat okoz, amiket csak nagyon lassan lehet helyrehozni.
Mint megtudtam, Tarr Béláék azon dolgoznak, hogy megszűnjön ez az állapot, egy másik ablak megvalósításán dolgoznak, “még ha néha reménytelennek látszóan is”. A leghíresebb magyar rendező elmondta azt is, ők nincsenek a padlón, még akkor sem, ha már párszor rájuk számoltak.
Csak attól tudunk mindig felállni, mert tudjuk és érezzük a szakma valódi bizalmát
– tette hozzá.
“Mindenki be van szarva, hogy ha a Vajnával bármi történik, akkor még rosszabb lesz”
Bár panasz az valóban sok van, a rendszer kettősségét jelzi, hogy a filmesek többsége egyetért abban is, hogy a rendszert jobb nem megbolygatni. Végül is van pénz, amiből ráadásul mindenki kap, és a filmalap az MMKA botrányait meg sem közelíti.
Sok pénz van, csak az nem csinál filmet, aki nem hozta még meg magában azt a döntést, hogy nekiáll pályázni. Azt érezzük, hogy ez rossz vagy nem annyira jó, de azt is tudjuk, hogy van ennél sokkal rosszabb is
– magyarázta egy dokumentumfilmes, hogy miért nem akarnak változtatni.
Mindenki be van szarva, hogy ha a Vajnával bármi történik, akkor még rosszabb lesz
– festette fel a helyzetet egy, már majdnem 40 éve a filmes szakmában dolgozó producer. Mint megtudtam, a szakmában sokan attól félnek, hogy vagy Kálomista Gábor producer, vagy Fekete György és a Magyar Művészeti Akadémia kapja meg a szakma finanszírozási feladatait, aminél rosszabbat nemigen tudnak elképzelni.
A szakmának végső soron megfelel ez az egész
– vont mérleget egy producer.
Hogy ezzel a nézők is jól járnak-e, az egy másik kérdés. Bár sokan elégedettek lehetnek most, hiszen a választék nézői szempontból jó, a Saul fia még az Oscart is megnyerheti. Ugyanakkor talán azt is jó lenne megtudni, hogy milyen lenne a magyar film, ha például a döntőbizottsági tagok személyébe a szakma is bele tudna szólni, vagy ha az utolsó vágást finomabban intéznék.
Megkérdeztem Havas Ágnest, hogy a cikkben felmerült kérdésekben (összeférhetetlenség, döntőbizottság, utolsó vágás joga) terveznek-e változtatni. Havas erre azt írta, hogy a filmalap dolgozói természetesen nem pályáznak, az összeférhetetlenségi szabályok most is elég szigorúak, a döntőbizottság tagjait eddig is a szakma képviselőivel való konzultációkat követően kérték fel, változtatásokat pedig csak úgy eszközölnek, ha előtte konzultáltak az alkotókkal, akik „teljes szabadságot élveznek az általuk írt és a döntőbizottság által elfogadott forgatókönyv erejéig”.
Havas szerint egyébként a filmeseknek félniük sem kell, hiszen nyilvános kritikáért soha sem utasítottak el senkit. A vezérigazgató azt írta:
A filmesek többször fogalmaznak meg kritikai észrevételeket a Filmalappal kapcsolatban. Filmterv soha nem azért kerül elutasításra, mert alkotói között vannak olyanok, akik kritikusak a Filmalappal szemben. Csak a projektek számítanak, más nem. Ha kritikát kapunk, akkor változtatunk vagy konzultálunk azzal, aki a kritikát megfogalmazta. Természetesen, az egyes konkrét kritikákra konkrét válaszokat tudunk adni.
