Szabó Zoltán 1929-ben született Budapesten, Angyalföld Tripolisznak nevezett részében, a kerülethez való szoros kötődése miatt kezdte el hivatalosan is használni az Angyalföldi előnevet.
Nagyon szegény családban nőtt föl, kisfiúként pásztorkodott és közben rajzolással töltötte az időt. 1951-ben vették fel és 1958-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Barcsay Jenő, Domanovszky Endre, Gráber Margit és Raykai György voltak a tanárai.
Festői stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális szemlélet jellemzi. Folyamatosan visszatérő témája az anyaság és a Golgota-motívum. Egy interjúban az mondta, festészetének mércéje, az “örök szerelem” Michelangelo, a reneszánsz nagy mestere.
1958 óta alkotásai több egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek Magyarországon és külföldön egyaránt. 1960-ban Derkovits ösztöndíjat kapott. Munkásságát 1968-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1977-ben érdemes művész címet kapott.
A vasárnap elhunyt művészt a kerület saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek – olvasható a közleményben.
Fotó: MTI/Kollányi Péter
