Kultúra

Homokhátság Németh György szemével

Homokháti tanyavilág címmel Németh György fotóiból nyílik kiállítás a Szent-Györgyi Albert Agórában szeptember 6-án, pénteken 17 órakor. A fotóművész alkotásait dr. Máté-Tóth András valláskutató ajánlja majd a nagyközönségnek.

Ki nem ismeri Németh Györgyöt? A fotós szakmában aligha találnák ilyen embert, szerte az országban. Az újságolvasók pedig 25 éven át találkozhattak képeivel a legkülönbözőbb sajtótermékekben, hiszen az MTI Délmagyarországról képes híreket adó újságíró-fotóriporter munkatársaként ott volt minden jelentősebb eseményen, ami a környékünkön történt. A tárlatlátogatóknak sem kell bemutatni, hiszen számos kiállításon falra kerültek már kitűnő képei, míg karikatúrái ott keringenek a világhálón négymadár aláírással.

– Negyedszázados szerkesztőségi munka után után szabadonfutó lettem újra, de nem tudom levetni a dokumentálást, a valóság fotózását. A hírkép, a sajtófotó amúgy meg elment a mesék világába. A sokévi sajtófotó után alig bírtam leszokni a trükkös-érdekes képekről. Határozott célom az egyszerű, sallangmentes fotózás. Akik ismerik Robert Capa, Munkácsi Márton, Sebastiao Salgado, vagy Brassai képeit, tudják, mire gondolok – vall magáról Németh György, aki a Homokháton, egészen pontosan Mórahalmon nőtt fel, jól ismeri a vidéket, az ott élőket.

– Egy tanyagondnoki riportom kapcsán kezdtem járni a tanyavilágba az elmúlt években. Keresem a még valamennyire eredeti környezetben és módon élő, főként idős embereket. Már legutolsó pillanat, amikor még lehetséges őket megörökíteni. Képek az emberekről, a magányról, a társtalanságról, az útjukról, a békéjükről, a megnyugvásukról. Ma legtöbbjük jó ismerősöm, sokat beszélgetek velük. A képeken szereplők közül sajnos többen nincsenek már az élők sorában – beszélt a pénteken délután nyíló kiállítás anyagáról a művész.

A fotós, karikaturista, grafikus, festő és tanár Németh György jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsész karának kommunikációs tanszékén újságírópalántákat, míg a pedagógus képző karon kommunikáció szakos hallgatókat tanít fotózásra, vagy ahogy ő fogalmaz: inkább a kép nyelvezetére, a világ dolgainak látására.

Ha pedig ideje engedi, egy alföldi ember számára egzotikus országokban barangolva készíti fotóit. Kétszer járt a El Caminón, és értékes képanyagokat hozott – többek között – Kubából, Örményországból, Grúziából is. Hamarosan indul Iránba, ahol – ismerve munkásságát – éppen úgy az egyszerű emberek, a hétköznap csodái kerülnek majd képei középpontjába, mint eddig számtalan alkotásán.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik