Kultúra

Úgy is nevezzük ezt, hogy karaktergyilkosság

Egyházi vezető és politikus, aki nagyvonalúan bánik a közpénzekkel. Egy csalfa férj, aki nemcsak a családját, de a beosztottjait is rendszeresen megalázza. Ezt állítja Andrassew Iván most megjelent könyvében Tőkés Lászlóról. Megpróbáltunk utána járni, mi alapján. A komoly kutatómunkát nélkülöző, egy politikust célponttá tevő művek sora újabb gyöngyszemmel gazdagodott.

Szokatlan az olyan könyvbemutató, ahol öröm helyett sajnálkozik szerző és méltató. Mégis ez történt. Donáth László, evangélikus lelkész beszélt elég hosszasan arról, mennyire szégyelli magát a könyv megjelenése miatt. Ilyen morális iránymutatás után a szerző sem maradhatott adós: elnézést kért, majd hozzátette, miután készen lett a művel és elolvasta néhányszor, egyre jobban sajnálta magát, hogy neki kellett megírnia. A szemünkben gyülekező könnycseppeket a könyvet hosszasan méltató, a pártelnöki széket műsorvezetőire cserélő Kuncze Gábor szárította fel, aki azzal riposztozott, hogy ha Andrassew ilyen érzékeny, ne olvassa a Tőkés válásáról és viselt dolgairól összegyűjtött dokumentumokat.


Fotó: Berecz Valter

A piszkos részletek

A könyv ugyanis amolyan dokumentumgyűjtemény. Tőkés egykori felesége, Joó Edith és a püspök válásakor nyilvánosságra került levelekből az a kép rajzolódik ki, hogy a most EP-képviselő lelkész igencsak rosszul bánt a családjával.

Például ilyen történetek benne: „Két esetben történt meg, hogy Pestről hazafelé utazva cigarettázott, és én megkértem ne tegye, mert terhesen hányingerem volt a füsttől. Megállította a kocsit, felszólított, hogy szálljak ki, menjek autóstoppal, mert ez a KERK (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület) szolgálati autója, ahol nem én parancsolok” – emlékszik vissza egy levélben az asszony.


Fotó: Berecz Valter

Miután a két egykori politikus, a kiadó és az író szavaiból nem volt világos a számunkra, hogy mi a cél a könyvvel, úgy döntöttünk, a szerzőt, Andrassew Ivánt kérdezzük.

 

Donáth László nem éppen hízelgően beszélt a könyvről.

Ő az én élő lelkiismeretem. Én ugyanezzel a lelkiismereti konfliktussal küzdöttem végig, amikor írtam. De meg kellett írni. Amikor az újságíróban vagy íróban van egy óriási lelkiismereti konfliktus, tudom, hogy amit csinálok az borzalmas, de meg kell csinálnom.


Fotó: Berecz Valter

Ne haragudjon, de nem értem, miért kellett. Kényszerítették? Mi közünk hozzá, hogy Tőkés László hogyan bánt egykori feleségével?

Ha nem lenne pap, ha nem lenne püspök, EP-képviselő, akkor nem lenne semmi közünk hozzá. Bár most már azt gondolom, hogy akkor is…

Ez egy szimpla karaktergyilkosság.

Igen. Úgy is nevezzük ezt, hogy karaktergyilkosság. Csakhogy egy „sorozatgyilkossal” vagyok szemben. Aki sorozatban üldözött el, tett tönkre embereket. Ha felmegyünk a honlapjára, akkor látjuk, hogy most is van két ember, akit el akar üldözni. Sajnos szembe kell néznie azzal, hogy van, amikor ő kerül ilyen helyzetbe.

Sorozatgyilkos?! Mi alapján állít ilyet? Joggal fogják beperelni.

Persze. De én a könyvben nyilvános anyagokkal dolgoztam. Én nem megszereztem valamit, hanem közismert dolgokat gyűjtöttem össze.


Fotó: Berecz Valter

Azért az lenne a minimum, hogy a családot megkérdezze az ember, alátámassza az információit. Megkereste őket?

Nem. Akartam interjúkat készíteni, de rájöttem, hogy önmagukért beszélnek ezek a dokumentumok. Csak rontanám, ha interjút kérnék az összes szereplőtől. Azt lehet tudni, ezeknek a papíroknak a jó része Joó Edithtől származik. Az ő „archívumából” került az internetre. Én elmentem Erdélybe és kérdezősködtem. Az nagyon meglepett, hogy mindenki elzárkózott, aztán amikor hazaértem, akkor elkezdtek jönni a dokumentumok. De Tőkés Lászlóné nem segített. Azért fontos ez, mert nyilván ezzel fogják vádolni.

Mi a cél?

Biztosan azzal fognak vádolni, hogy beleszólok a mostani kampányba Erdélyben. De én tudatosan csak az első Orbán-kormány idejéből származó anyagi dolgokkal foglalkoztam, pont ezért nem vettem elő mostani ügyeket. Pedig rengeteg anyagom van még. Például a püspök szexuális életéről csak egyetlen levelet tettem a könyvbe, mert az gyönyörű. De ami még maradt, az elképesztő. Próbáltam visszafogni magam, mert nekem nem az a célom, hogy megalázzam, hanem az, hogy tükröt mutassak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik