Markulik József képzőművész, teoretikus, pedagógus első, magyarországi, önálló tárlata a szegedi REÖK palotában kerül megrendezésre márciusban. A kiállítás, a csantavéri születésű alkotó életművének különböző korszakaiba nyújt betekintést. A mértanias, enformel, konstruktívista alkotások, a szórópisztollyal és fröcskölt technikával készült nonfigurative sorozatok, a grafikák, a talált tárgyak, és a térplasztikák is a hagyaték eklektikusságát tükrözik.
Markulik képzőművészeti alkotótevékenységét nagy mértékbe meghatározta elmélkedő alkata, melynek következtében a 70-es évek elején elhagyja a klasszikus képzőművészeti kifejezőeszközöket, az expresszív rajzmodort, és az akkori szabadkai ill. vajdasági szellemi légkörtől ösztönözve, közel két évtizedre kiterjedően konceptuális művészettel kezd foglalkozni. Kísérleteket végzett a fotográfia, a képvers, a művészkönyv, a szitanyomat, a xerox, a talált tárgyak és a mozgókép területén. Munkásságát tekintve ezek az évek a legtermékenyebbek, mindannak ellenére, hogy a tökéletességre törekedve sok munkáját megsemmisített. Ekkor hátrányosnak ítélt, nagyobb képzőművészeti központoktól távol eső környezetét fel kívánja váltani, sikertelenül. Idővel helyzetét önkéntes száműzetésnek fogja fel. Mindemellett mindvégig kiválló rajztanár marad, 32 évét szentelve a csantavéri általános iskola korosztályainak.
Elmélettel is foglalkozott, írásait az akkori vajdasági magyar lapokban (Magyar Szó, Képes Ifjúság) publikálták. Naplójegyzeteit, művészeti kritikáit, verseit tartalmazó , Torzóban maradt életmű című könyve, 15 évvel a halála után, 2011-ben jelent meg.
“Művészetbeli körbefutásomat a festészettel kezdtem, de hamarosan fölismertem, hogy ezt a munkát mindenki jól csinálhatja félkézzel is. Ekkor kezdtem a mûvészettel foglalkozni. Ne is mondjam – legtöbbször szóba se áll velem. Végül rájöttem, hogy nem a mûvészet a makacs, hanem az emberformálta világ.
Munkáim a következõ városokban kerültek bemutatásra: Chicago, Párizs, Stuttgart, Budapest, Balatonboglár, Belgrád, Szarajevó, Szkopje, Újvidék, Becse, Szabadka, Zenta, Bácstopolya.” (Markulik József)
” Érdeklődésem középpontjában nem a szín, a forma vagy a vonal áll, hanem a művészet. Ezért nem vagyok se festő, se szobrász, se grafikus” (Markulik József)
