A Rokonok (2006) után ismét a legnemesebb irodalmi matériához nyúlt Szabó István, amikor Az ajtó filmre vitelére vállalkozott – írja a Revizor. És mindjárt előre kell bocsátani, hogy műve nem csupán egy világsikerű, harmincnégy nyelvre fordított regény mozgóképi adaptációja, hiszen Szabó a maga öntörvényű univerzumában munkatársaival (köztük a forgatókönyvíró-társ Vészits Andreával) lényegében újraértelmezte, újraálmodta az eredeti történetet. Jeleneteket hagyott el, figurákat állított fénybe, szélesre nyitva a szűkebb-tágabb környezet vizuális horizontját, valamint az életművéből jól ismert emlékezéstechnikával idézve meg múltbeli epizódokat.
Lehet, hogy lesznek, akik főképp a regény ismerete híján, picit töredékesnek, esztétizálónak találják majd az új Szabó István-filmet. Ám a jellemábrázolás ereje, a képek poézise talán meggyőzi őket, hogy Az ajtó nemcsak igényesen kivitelezett mozi, hanem egy nagy regény formátumos újragondolása.
A filmről szóló recenziót a Revizoron olvashatják.
